Letelt a Hálaadás, nálunk pulyka nélkül, mert azt senki nem szereti igazán. Vendégeket vártunk, de majdnem mindenki visszamondta, így csendesen teltek az ünnepek. Fekete pénteken mentünk ugyan vásárolni, de semmi jót nem találtunk, így mi nem lendítettük fel a gazdaságot. Igaz, hogy előtte minden játékot megvettem a lányoknak.
Apropó, lányok....Zoé, a Kiskirálylány nő, mint a gomba, már 3-6 hónaposokra való rugdalózók is passzolnak rá. Laposban nem szeret lenni, most is elkezdett göcögni a játszószőnyegen, nyújtozkodik a dolgokért, egyre jobb a látása. A szoptatással, akarom mondani rácsatlakozással még mindig szenvedünk, bimbóvédővel is. Tekereg, sír, aztán pár perc után hirtelen rácuppan...nem értem, mindenesetre full anyatejes, s ezt igyekszem fenntartani. Este fekszik el egyedül nyugodtan, na arra szavam sem lehet, 1-2 etetéssel kihúzza reggel 7-8-ig, szóval nem vagyok kómás.
És elkezdett mosolyogni:
Itt már jól látható, hogy nem újszülött, kimondottan csecsemőformája van.
Mira pedig? Hihetetlen jópofa beszólásai vannak, a teljesség igénye nélkül leírok párat, amikre emlékszem.
Mai friss példa:
-Mira, ez a lábad a bal, a másik meg a..
-..kacsaláb!
Doktorost játszunk.
-Mira, nézd, Mikinek pöttyös a teste. Mi lehet a baja?
-Bárányhimlő!-vágja rá diadalmasan.
Anya, vedd le a széket, nem vagyok olyan erős, mint te!
Cheerio-t kaphatok? Ugye, az nem édesség?
Mit eszik a lepke? (bioszból egyes, ezt ki kellett gugliznom)
Mikor nő meg a kisbaba? Én mikor nőttem meg?
Bostontól távolodunk.
-Anya, a John Hancock és Prudential hol vannak?
-Mögöttünk, kicsim, már elhagytuk azokat.
-Köszönöm szépen, hogy elmondtad, anya! Most már értem.
Meglátogattuk a Stone Zoo-t, Bostontól nem messze, mert szép, enyhe novemberi nap volt. Minden állat tetszett neki: Jézus Mária Habakukk! Istenem! Hűha!-kiáltott fel minden újabb állat láttán.
Hazafelé megkérdeztem, melyik állat tetszett neki a legjobban:
-Hát nem is tudom, anya...
Íme egy csokor állatkertes kép. Ki volt világítva az ünnepekre tekintettel, igaz, a Santa kastélya újabb 5 dolcsi lett volna, azt kihagytuk:
Apropó, lányok....Zoé, a Kiskirálylány nő, mint a gomba, már 3-6 hónaposokra való rugdalózók is passzolnak rá. Laposban nem szeret lenni, most is elkezdett göcögni a játszószőnyegen, nyújtozkodik a dolgokért, egyre jobb a látása. A szoptatással, akarom mondani rácsatlakozással még mindig szenvedünk, bimbóvédővel is. Tekereg, sír, aztán pár perc után hirtelen rácuppan...nem értem, mindenesetre full anyatejes, s ezt igyekszem fenntartani. Este fekszik el egyedül nyugodtan, na arra szavam sem lehet, 1-2 etetéssel kihúzza reggel 7-8-ig, szóval nem vagyok kómás.
És elkezdett mosolyogni:
Mira pedig? Hihetetlen jópofa beszólásai vannak, a teljesség igénye nélkül leírok párat, amikre emlékszem.
Mai friss példa:
-Mira, ez a lábad a bal, a másik meg a..
-..kacsaláb!
Doktorost játszunk.
-Mira, nézd, Mikinek pöttyös a teste. Mi lehet a baja?
-Bárányhimlő!-vágja rá diadalmasan.
Anya, vedd le a széket, nem vagyok olyan erős, mint te!
Cheerio-t kaphatok? Ugye, az nem édesség?
Mit eszik a lepke? (bioszból egyes, ezt ki kellett gugliznom)
Mikor nő meg a kisbaba? Én mikor nőttem meg?
Bostontól távolodunk.
-Anya, a John Hancock és Prudential hol vannak?
-Mögöttünk, kicsim, már elhagytuk azokat.
-Köszönöm szépen, hogy elmondtad, anya! Most már értem.
Meglátogattuk a Stone Zoo-t, Bostontól nem messze, mert szép, enyhe novemberi nap volt. Minden állat tetszett neki: Jézus Mária Habakukk! Istenem! Hűha!-kiáltott fel minden újabb állat láttán.
Hazafelé megkérdeztem, melyik állat tetszett neki a legjobban:
-Hát nem is tudom, anya...
Íme egy csokor állatkertes kép. Ki volt világítva az ünnepekre tekintettel, igaz, a Santa kastélya újabb 5 dolcsi lett volna, azt kihagytuk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése