Mira, mint kiderült, olyan jó testvér lett, aminek megálmodtuk. A babát simogatja, a csörgőt odahozza, a zenélőkét a pihenőszéken meghúzza. Nem küldte vissza sem a kórházba, sem a hasamba. Mikor ordít a bébi, maximum a fülét fogja be vagy a szobaajtót csukja be. Arra sem szólt egy szót sem, mikor meglátta, hogy a pici köztünk alszik. Képi bizonyítékaim vannak rá:
Na de akkor ki az a kislány, aki nem szeret rendet rakni, kedvenc szava az akarom, hirtelen, minden átmenet nélkül elkezd üvölteni, mint az ősember és sírva alszik el, csak mert nem simogatom a fájó hátát (a képzelt beteg...), kiburít, szétszed, nem fogad szót, horribile dictu odacsap a vendég gyerekeknek? Akinek a szoptatás a gyengéje, mert kiveszi a párnát a hátam mögül, direkt ott ugrál, ráfeküdne a Boppy-ra, a kisbabát zavarva? Hát ő is Mira...tudom, ennek egy része a dackorszak, a babához köze nincs. De mindent összevetve meg vagyok vele elégedve, simán kimehetek egyedül vécére, mert hótzicher, hogy nem bántja a kicsit. És még mindig az én aranyos kislányom, akivel már csudajól el lehet beszélgetni.
Zoé pedig az élet tündéri kiskirálylánya. Rögtön elalszik az autósülésben, amiben Mira ordított. Mi több, egy éjféli etetéssel és egyórás hajnali ébrenléttel úgy hajnali 4 körül átalussza az éjszakákat. Aki hatalmas szemmekkel, mindentudóan néz az emberre, nyelvet öltögetve. De akkor ki az a kisbaba, aki akkor pisil, de sugárszökőkútban ám, mint a fiúk, mikor pelenkázom, sőt, letisztelte emígyen már az egész ruhatárát okkersárga cuccossal is? Akit sokat kell ringatni, s amint a bölcső egy méteres sugarába kerül, megneszeli a fektetési szándékot és kipattan fél szeme? Aki nyammogva cicizik, elalszik rajta, cumizza, majd rájön, hogy inni is kéne? S ordít, megfeszíti magát, mielőtt rákapna a tyúkhúsra, ezzel nővérét is felébresztve? Ja, hogy élet királynője...én kérek elnézést.
És én? Megvagyok, viszonylag frissen, köszönhetően Méri mamának. Komolyan, ilyen nullahuszonnégyes (hogy ne legyél hullahuszonnégyben, haha) segítséget minden gyerekágyas kismamának receptre utalnák ki. Néha így is nehéz, mert meg kell szakítanom a játékomat Mirával, ha a kicsi tejért könyörög. Zoé nem szopik rendesen, nem tudom miért tolja el ordítva a cicit és veszekszik vele 5 percig, mielőtt rácuppanna, de néha egy órát tart az étkezés. Aztán külön fejezet, hogy ha éjjel ketten akarnak egyszerre, mi legyen a prioritás. Mert sajna Mira is ébred mostanában, rosszakat álmodik. Csak reménykedem, hogy a durvább dolgok normalizálódnak január végéig. Ugyanakkor senkivel nem cserélnék. Az anyaság örök paradoxona. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése