Hogy s mint vagyunk mostanában?
Mira megkapta az egyik, eredetileg karácsonyra szánt ajándékát. Mivel mostanában megy a Bogyó és Babóca-őrület, amiből nagyon tetszik neki a katicalány, egy kivilágítható katicát kapott. Merthogy a kisasszony mostanában nem fekszik le zökkenőmentesen (khm, és akkor még finom voltam) éjszaka. Mi rontottuk el, még Zoé születése előtt. Felmentünk mindhárman altatni: én kezdtem az altatást, esti mesével. Aztán jött Méri mama, és végül Darren is elénekelte neki fahangján az itsy-bitsy spider-t. Most viszont apa dolgozik, dec. 2o-ig csak hétvégekre látjuk, azt pedig, hogy a délutáni altatás Méri mamáé, az esti meg az enyém, nehezen fogadja el. Sír, hogy fáj a háta (ja, mikor egész nap pörgött rajta, mint a büdösbogár), hiába mesélünk neki, anyu Sebestyén Márta repertoárját túlszárnyalja, csak nem marad meg az ágyban, kimászkál, nyöszörög, elkezd játszani. Azt is mondja, fél a sötéttől. Na, ennek a kiskaticának a páncélján hold és csillagok vannak, amik bekapcsolva fényt vetítenek a falra, 3 különböző színben. Jó vétel volt, azóta mindenhova viszi, betakargatja, ölelgeti. Csak épp az alvást nem könnyítette meg, így jártunk. Kezdi elhagyni a délutáni sziesztát egyébként, s ha jókedvű, este fél nyolckor fekszik. Ha meg nem, sajnos ötkor beájul, és ilyenkor, na meg ha délután két órát szundít, nem megy kilencnél előbb aludni. A huszonkettes csapdája. Íme az új kedvencével:
Mira megkapta az egyik, eredetileg karácsonyra szánt ajándékát. Mivel mostanában megy a Bogyó és Babóca-őrület, amiből nagyon tetszik neki a katicalány, egy kivilágítható katicát kapott. Merthogy a kisasszony mostanában nem fekszik le zökkenőmentesen (khm, és akkor még finom voltam) éjszaka. Mi rontottuk el, még Zoé születése előtt. Felmentünk mindhárman altatni: én kezdtem az altatást, esti mesével. Aztán jött Méri mama, és végül Darren is elénekelte neki fahangján az itsy-bitsy spider-t. Most viszont apa dolgozik, dec. 2o-ig csak hétvégekre látjuk, azt pedig, hogy a délutáni altatás Méri mamáé, az esti meg az enyém, nehezen fogadja el. Sír, hogy fáj a háta (ja, mikor egész nap pörgött rajta, mint a büdösbogár), hiába mesélünk neki, anyu Sebestyén Márta repertoárját túlszárnyalja, csak nem marad meg az ágyban, kimászkál, nyöszörög, elkezd játszani. Azt is mondja, fél a sötéttől. Na, ennek a kiskaticának a páncélján hold és csillagok vannak, amik bekapcsolva fényt vetítenek a falra, 3 különböző színben. Jó vétel volt, azóta mindenhova viszi, betakargatja, ölelgeti. Csak épp az alvást nem könnyítette meg, így jártunk. Kezdi elhagyni a délutáni sziesztát egyébként, s ha jókedvű, este fél nyolckor fekszik. Ha meg nem, sajnos ötkor beájul, és ilyenkor, na meg ha délután két órát szundít, nem megy kilencnél előbb aludni. A huszonkettes csapdája. Íme az új kedvencével:
Zoé pedig? Továbbra is jól lehet vele menni mindenhova, mert alszik szépen, több órát is, az autósülésben. Ő egy ilyen kinti gyerek. Bent viszont hamar megriad a bölcsőjében, s újra altatni kell, ha túl hamar rakom le. Úgy alszik, mint a cicónk, mindig résen van. És továbbra is átalussza az éjszakákat, tudom, mázlim van...egy hajnali etetésre kelünk csak fel. Ilyenkor általában átpelenkázom, de rafináltnak kell ám lenni, mert szeret a szabad levegőn üríteni. Hányszor pisilte le elégedett képpel az összes cuccát...Egyik hajnalban félálomban nyöszörögtem, míg gyorsan nyúltam új pelusért: Zoé, csak most ne pisilj, kérlek. Szót fogadott. Az az okkersárga cuccos, amit szétküldött, szigorúan az alátett betéten túlra, határozottan nem pisi volt. Csókoltatom Murphy-t.
Ma, kérem szépen, egész nap csupán 3 órát aludt reggeltől, este 1o-re nyúlt ki. Mr kilátásba helyeztem, hogy rumot kap gripe water helyett, a régiek, akik makcumit és pályinkás kenyeret adtak, tudhattak valamit. :) Komolyan, szenzorok vannak benne, le nem lehet tenni. Úgy raktam le, hogy centinként mertem csak az ágyától eltávolodni.
Én meg? Az anya lettem, aki Megette a Világot. A szoptatásra fogom (nem arra, hogy mindig szerettem a hasam, cöcö), hogy napi tízezer kalóriát elpusztítok. Képes vagyok megenni 6 lángost egy ültő helyemben, ma egy vajling tészta után bepusziltam egy kókusztortát-na jó, tortaszeletet- is. Kész csoda, hogy minden szülés előtti gatya passzol még.
Búcsúzóul egy videó, Zoé esti jókedve, amikor épp nem ordít, sőt, le lehetett rakni a pihenőszékébe és még mosolyog is...na, a videót nem tölti be, helyette egy mai kép, ha épp olyanja van, szívesen nézegeti a zsiráfot, ami Miránál is sláger volt ennyi idősen, mellesleg anyu ingyen kapta még a munkahelyén. Néha a legolcsóbb játékok a legjobbak:
És lehet, hogy uncsi már, de Mira emberábrázolása:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése