Bárcsak arról írhatnék, hogy szülinapom alkalmával beültünk a Bécsi Operába, és fenti Mozart-darabot élveztük Darrennel..mintegy nosztalgiázásként, mivel anno 2oo3-ban a Varázsfuvolát néztük meg ott. De nem, ez már másik élet, más időszámítás, Zoéról van szó, belelóg a kezem a bilibe, vagy a pelenkásvödörbe (hogy ketten mennyit tudnak termelni, iszonyat-sajnos Mirának eszébe sincs szobatisztulni). Kicsit kínos a panaszkodás, mert van, akinek kólikás baba jutott és már két hónapja nem aludt egy jót, az én lányom meg egy hajnali etetéssel, néha egyórás nézegetéssel bizony alszik szépen. Babakocsiban, autósülésben szépen, órákig elszunnyad. Ma reggel, mikor felkeltem, nagyra nyitotta a szemét, s láttam rajta, megismert, örült nekem. Csak az este 6-1o-ig tartó intervallumot, csak azt tudnám feledni. Mira is anyás, hiába játszik vele a mama fáradhatatlanul, hiányol. Hiányolja az önfeledt, megszakítás nélküli játékot, amiben mindig része volt. És néha nehezen tűri, hogy épp fotelhez kötve szoptatok. Zoé pedig ezekben az órákban csak ölben vagy cicin van el. Méri mama mindent megpróbál, ontja a dalokat mint a wurlitzer és Svarci izmait növesztette ki, de tejszagot nem tud produkálni, és Zozettának néha ez kell, az én ölem, hangom. Nincs el sem a bölcsőjében, sem a pihenőszékben.
De legalább hozzám simul, ha cipelem, emlékszem, Mirátcsak kifordítva lehetett cipelni, nehogy lemaradjon valamiről.
A ciciprobléma is megvan még. Zoé viszonya az evéshez kábé olyan, mintha Victoria Beckhamnek mutatnák a kedvenc édességét-szíve szerint befalná, de jajj, az alakja. Egyszerűen nem akar rákapni a tyúkhúsra, nyög, tekereg, ordít (hajnalban Mirát is felébreszti ezzel), mire végre úgy dönt, bekapja a horgot és enni fog. Akkor sem eszik kiadósan, nyámmog, bealszik, cumizik-bár az utóbbi két napban javult a helyzet, messze van attól, hogy mint Mira, szépen egyen és bealudjon.
Arra gondoltam, mi lesz itt segítség nélkül. Durva világ, azt hiszem.
----
Andi kommentjére reagálva folytatom-nem hiszem, hogy hasfájás a háttere az esti műsornak, mivel a vörös fejjel nyomás után mindig van rotty a pelusban, plusz nehezen hiszem, hogy mindig ezekben az órákban fáj csak egy has, mikor nappal semmi baja nincs. Bebugyolálás, pólya szintén nem játszik, ebben közösek Mirával, utálják, ha a kezük nem mozoghat szabadon. Egyik este kínomban azt is megnéztem, hátha egy hajszál a lábujjára csavarodott, vagy ilyesmi. De nem, szerintem egyszerűen újszülött és így fejezi ki magát. Egy korszak, ennyi. Amit én imádnék, úgy elképzeltem, ahogy este játszom a lányokkal, csak az ilyen órás műsor bezavar, leamortizál. Igaz, ma fél órán át Mirával rajzoltam, a kicsi meg az ölemben, rezgőre állítva, azaz a combom mozgatta. Nemcsak kar-, combizom is lesz itt, feltaláltam az új kismama-aerobikot, nem kell személyi edző.
Apropó, a láncszoptatások miatt én két vacsora után is ki tudnám enni a hűtőt, néha meg is teszem. Csoda, de beleférek a szülés előtti farmereimbe, egyedül egy extra teshezálló GAP nem jön fel, ami persze, hogy a legdögösebb, kedvenc farmer.
Na de leírom, hogy Miri tegnap nagyon segíteni akart, és hozott egy cumit, tessék, kisbabám felkiáltással. Zoénak 3 hetesen leesett a köldöke, a héten igazi fürdőt vett és ott is segített felelősségteljesen, igaz, a pici arcába fröcsélte a vizet. Az idő nagyrészében persze ignorálja, de legalább soha nem bántja. Szerintem ez nagy szó. És hiányzik nekem is Mira,olyan kis hálás, puszikat ad, bújik ha játszom vele hosszabban, szegény megértette, hogy ez kiváltság, nem a napi norma. Közben olyanokat mond, amikor mama dúdol, hogy ez is altató...vagy ma a játszón, ahol a szél szétfújt minket, meglátva a két tornyot a csúszdás mászókán: bevesszük a várat! A minap kontyba kellett kötnöm a hajam, mert megkért, hogy legyek Vargáné, akinek kontya alá ütött a gőz. :)
Abban bízom, mint minden kicsi-pici anyukája, hogy összenőnek, amint Zoé mozog, jár, beszél, érdekesebb lesz és néha eljátszanak majd együtt. Ez az utolsó reményem, na meg Kenobi.
De legalább hozzám simul, ha cipelem, emlékszem, Mirátcsak kifordítva lehetett cipelni, nehogy lemaradjon valamiről.
A ciciprobléma is megvan még. Zoé viszonya az evéshez kábé olyan, mintha Victoria Beckhamnek mutatnák a kedvenc édességét-szíve szerint befalná, de jajj, az alakja. Egyszerűen nem akar rákapni a tyúkhúsra, nyög, tekereg, ordít (hajnalban Mirát is felébreszti ezzel), mire végre úgy dönt, bekapja a horgot és enni fog. Akkor sem eszik kiadósan, nyámmog, bealszik, cumizik-bár az utóbbi két napban javult a helyzet, messze van attól, hogy mint Mira, szépen egyen és bealudjon.
Arra gondoltam, mi lesz itt segítség nélkül. Durva világ, azt hiszem.
----
Andi kommentjére reagálva folytatom-nem hiszem, hogy hasfájás a háttere az esti műsornak, mivel a vörös fejjel nyomás után mindig van rotty a pelusban, plusz nehezen hiszem, hogy mindig ezekben az órákban fáj csak egy has, mikor nappal semmi baja nincs. Bebugyolálás, pólya szintén nem játszik, ebben közösek Mirával, utálják, ha a kezük nem mozoghat szabadon. Egyik este kínomban azt is megnéztem, hátha egy hajszál a lábujjára csavarodott, vagy ilyesmi. De nem, szerintem egyszerűen újszülött és így fejezi ki magát. Egy korszak, ennyi. Amit én imádnék, úgy elképzeltem, ahogy este játszom a lányokkal, csak az ilyen órás műsor bezavar, leamortizál. Igaz, ma fél órán át Mirával rajzoltam, a kicsi meg az ölemben, rezgőre állítva, azaz a combom mozgatta. Nemcsak kar-, combizom is lesz itt, feltaláltam az új kismama-aerobikot, nem kell személyi edző.
Apropó, a láncszoptatások miatt én két vacsora után is ki tudnám enni a hűtőt, néha meg is teszem. Csoda, de beleférek a szülés előtti farmereimbe, egyedül egy extra teshezálló GAP nem jön fel, ami persze, hogy a legdögösebb, kedvenc farmer.
Na de leírom, hogy Miri tegnap nagyon segíteni akart, és hozott egy cumit, tessék, kisbabám felkiáltással. Zoénak 3 hetesen leesett a köldöke, a héten igazi fürdőt vett és ott is segített felelősségteljesen, igaz, a pici arcába fröcsélte a vizet. Az idő nagyrészében persze ignorálja, de legalább soha nem bántja. Szerintem ez nagy szó. És hiányzik nekem is Mira,olyan kis hálás, puszikat ad, bújik ha játszom vele hosszabban, szegény megértette, hogy ez kiváltság, nem a napi norma. Közben olyanokat mond, amikor mama dúdol, hogy ez is altató...vagy ma a játszón, ahol a szél szétfújt minket, meglátva a két tornyot a csúszdás mászókán: bevesszük a várat! A minap kontyba kellett kötnöm a hajam, mert megkért, hogy legyek Vargáné, akinek kontya alá ütött a gőz. :)
Abban bízom, mint minden kicsi-pici anyukája, hogy összenőnek, amint Zoé mozog, jár, beszél, érdekesebb lesz és néha eljátszanak majd együtt. Ez az utolsó reményem, na meg Kenobi.
4 megjegyzés:
Csak nem rolunk beszeltel? :-D Probald ki neki ezt a fekete izet amirol irtam; igaz nem tett csodat, de sokkal jobb miota eszi. Hatha nalatok is bevalna?
pang
igen ez eleg rejtely, miert este faj jobban az a has, miert nem reggel kilenckor (ma nalunk erre is volt peld,a no de mi amugy se vagyunk a norma...) De elvileg ez pont a kulonbseg kolika es reflux kozt, h a kolika hatarozottan elore lathato idopontban tor ki, mig reflux minden etetes utan, sokaig, vagyis ejjel-nappal. (Ja es van silent reflux is, ahol a szajan ki se jon a cucc mert visszanyeli, de ez mar csak hab a tortan). Szoval, bar tuti biztos, hogy senki egy csecsemot se tudott meg meginterjuvolni, hogy megis mi a jo Isten csudajaert uvolt este hat es tiz kozt, de minden esetre ez az amit hasfajasnak titulalnak. :) Illetve: :( mert ugye ez az a bizonyos Vilag Talanya, Amin Semmi Se Segit, Csak Az Ido.
Koszi, ezt nem tudtam, de ma bejott a gripe water plusz labbicikli...na majd meglatjuk.
A kolikanak eppen ez az egyik jele Agi, hogy az esti orakban faj a hasuk. Remelem hamarosan jobban lesztek!Timi
Megjegyzés küldése