Az egyik anyázik, a másik OÁZis

Írok egy kicsit arról, hogy s mint vagyunk mostanában.
Zoé, jelentem büszkén, kinőtte az első rugdalózóit, napról-napra ügyesebb, élénkebb és persze szebb is. Most már igazi mosollyal örvendeztet meg minket, először azt hittem, a gázok bántják, de fogatlan, nylít száját mutogatja mindig, ha fölé hajolunk. Első számú kedvence Mira, még a vészjósló, ki-akarok-szállni-innen-rögtön nyekergést is abbahagyja, ha meglátja nővére kedves holdvilágképét.

Próbálja elérni a színes játékokat, ma gügyögni kezdett a bölcső fölé támasztott zsiráfnak is, ami Mira nagy kedvence volt anno.

Mira pedig egy aranyszívű nővérke, ilyeneket mond: Jó reggelt, tesókám, Zoé baba! Anya, lehozod a kisbabámat? Nézd, mozgolódni kezdett! Tényleg soha nem ér hozzá rossz szándékkal, viszont a fenti lepedőre ő is szívesen ráfekszik és rúgkapál, hogy oá, oá. Illetve ha szoptatok, vagy más foglalkozik a babával, neki is ott kell lennie. Íme, api a lányokkal, avagy ki altat kit:

Mira inkább velünk renitenskedik, Méri mamára ráförmed: menj innen! Nekem meg megy a nem csinálom, nem jövök, huncut lettem c. műsor. Persze, egy részét a dackorszaknak köszönhetjük, de igyekszem vele türelmes lenni, vagy közös programot szervezni, míg anyu itthon babázik. Reggeltől estig megy is az anyaaaa, anyaaaa-nem akar semmit mondani utána, puszta figyelemfelkeltés.

 Mostanában a rajzolás a kedvence, megdöbbentően ügyes, íme egy katicabogár és Méri mama portréja, arc, szem, szemöldök, orr, száj-szerintem nagy szó egy két és fél évestől:



Várom a hétvégét, állítólag szép meleg idő lesz, plusz Hálaadásra hazajön apa, aki az utóbbi időben sokat dolgozik...