Kiskarácsony...

melyet követ a Nagykarácsony. Én már lázban égek, az ajtón kinn a koszorúnk, a rádió beállítva arra a hullámhosszra, ami ontja a karácsonyi giccset, és én századszor is meghallgatom. Ilyenkor elviselek minden csilivilit, jöjjön bármely mennyiségben. Íme téliesített kislányom, már csak a hó hiányzik...akinél van, ne panaszkodjon, ez a tél sava-borsa.

Ma elmentünk Worcesterbe, karácsonyi gyertyagyújtásra. A délutáni forgalom miatt ezt elmulasztottuk, a beígért karácsonyi dalokat sem hallottuk, de a fények, hogy az itteni tartózkodó jenkik módjára bókoljak, nem voltak csúnyák.

Mira is rácsodálkozott, mutatta a fa tetején világító csillag jelét ahogy nyitotta-zárta az öklét, de aztán hideg is volt, meg is unta, így hazamentünk. Képeken a Városháza, a Main Street díszítése és a karácsonyfa.

Jajj, a végére még hadd írjam le, bár kicsit ünneprontó téma, hogy milyen ajándékot adott Mira előlegbe, mikor fürdettük. Beszélgettünk Darrennel, nem is néztük, mivel játszik a csaj, mikor hangos apa kiáltással egy kis barna gombócot nyújtott át a tenyerén...igen, AZ volt az. Darren hármasugrásban hagyta el a fürdőszobát, úgy undorodott, én meg nem bántam a takarítást és az új fürdővíz eresztését, mert közben kétrét görnyedtem a nevetéstől.