Kedden kaszinóban voltunk, tőlünk mindössze egyórányira van a Mohegan Sun nevű építmény, a szintén beszédes nevű Uncasville-ben. Jöjjenek, kedves aranyásók, ingyenes a parkolás, a kaja sem drága, csak tessék, úgyis a bank nyer. Tömör véleményem az, hogy pazarlás, pénzpacsálás ez, engem nem vonz és az életben nem tudok rákattanni a szerencsejátékokra, mert ahányszor megtekertem a félkarút, arra gondoltam, hogy milyen sok helye lenne ennek a pénznek, valós dolgokat vehetnék belőle, nemcsak a nyerés
lehetőségét. De Darren javasolta ezt a helyet, utoljára 5 éve voltunk, hát legyen.
Kezdtük egy bőséges ebéddel, nem volt egy nagy szám, de Mira bohóckodása felvidított minket is. Aztán leadtuk a gyerekvigyázóknak. Úgy terveztük, hogy valaki vele marad, de azt nem engedték meg, mint ahogy a babakocsit sem lehetett ott hagyni...nem önként maradt a kisasszony, de egy órát kibírt, a kerregésből ítélve autókkal játszott a nénikkel.
Mi közben megrohamoztuk a pénznyelő...akarom mondani, pénznyerő automatákat. Nyertünk is, tapasztalatot. Meg anyunak tán élmény is volt, még soha nem járt ilyen helyen.
Kiscsaládunk, miután felszedtük Mirát, aki végül megnyugodott:
Hálaadásunk nem szokványos módra zajlott...a nagy tömegben a kaját tudtam csak lefotózni, amit Darrennel fabrikáltunk. Pulyka és áfonyaszósz helyett voltak főzőkuktában készült rizspogácsák, azaz idly-k (nagy kép, jobb oldal), zöldséges rizs, azaz biryani (bal, fent) és káposztás-zöldséges cérnametélt, azaz vermicelli (bal lent). Mindenki sokat evett.
Ez pedig egy darab jó gyerek. Tényleg Mira volt a legkönnyebben kezelhető, mert a többi, 4-9 éves gyerek a házban dobogott és bujócskázott, az ágyunk lábrészét is leszakították, melyről egy szót sem szóltak...a zajszint meg akkora volt, hogy Darren is hurrikánnak nevezte. De mindegy, fátylat rá, egy ideig csend van megint...pláne, mert Mira épp alszik, amint eme sorokat írom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése