Díszek és fasor(s)

Először is a fáról: akinek van kedve, megnézheti a tavalyi kis (csutakot) karácsonyfánkat, hát idén nem ezt kívánom feldíszíteni. Két embernek jó, tavaly pici volt még Mira is, de idén igazi nagy, terebélyes, fenyőillatú karácsonyfát szerettem volna. Csakhogy Darren nem így gondolta. Merthogy milyen egy élő fa a szobában, szegényt kivágják, meg 2 hét múlva kidobott pénz lesz belőle és hulladék. Na ácsi, mondtam, minden hindu füstölős-hajvágós-füllukasztós ceremóniát megcsináltam, hát az év eme szakaszában hadd legyek én az úr és ünnepeljem a karácsonyt kedvemre. Szó szót követett és arra jutottunk, hogy lesz új fa, nagy és mű. Holnap vesszük majd meg. Ahová állítjuk, épp jön fel a padlófűtés, plusz az általam szittelt gyerekek, a cicótappancsok...ráadásul mikor ingyen elszállítanák, mi nem leszünk itthon. Szóval biztonságosabb a mű, kivilágítva már a kutya sem látja, hogy nem igazi, ha jobb minőségű. A gyertyák sem viaszból világítanának rajta, és végül is az a lényeg, hogy együtt legyen a család, szeressük egymást, egyéb közhelyek. Majd megnézzük az igazi fát Bostonban.

De ami fontos volt, hogy ne kommersz díszek lepjék majd el a fát-gyűjtöttünk makkot, tobozt, szárítottam narancsszeleteket, hobbiboltban vettem festéket, üveggömböt és hajrá...elégedett vagyok, anyuval is, aki az első képen a síző és a piros manókat alkotta, mert ő ilyen kreatívságokat abszolút nem szokott csinálni, de ügyes volt nagyon. Persze a pillanatragasztóhoz, mint mindig, hozzáragadtam, de iszonyat nehéz a makkot bárhová, még csak papírra is ragasztani. Hát még tobozra fejnek, ugye nagyon nem nyomkodhatja az ember, mert a pikkelyek leszakadnak könnyen...de végeztünk. Ezekhez még vannak üveggömbök és a használtboltból filléres díszek is, de a fát majd díszítés után rakom be, amelyben Darren is szeretne segédkezni.