Ma végre szinte egyszerre, hét előtt feküdtek le, ami csoda (volt néha olyan érzésem, hogy ezeknek kevesebb az alvásigénye, mint nekem), tehát félretolom a papírzsepi-hegyeket, amik az aktuális megfázás és allergia hű velejárói és írok. Tudom, a legfőbb izmus a pozitivizmus. Önszuggesztív módon minden nehezen kezdődő héten elmondom magamban Tom Sawyer kalandját a kerítésmeszeléssel. Memóriafrissítőnek: a szigorú Polly néni bízta Tomra ezt a munkát, ő meg elpasszolta a barátainak és még kincseket is kapott érte. Hogyan? Egyszerű:úgy tett, mintha élvezné a meszelést, hisz ez nem mindennapi munka. Persze, én már nem vagyok tízéves fiú, aki madzagon hintáztatott döglött patkányt adjon azért, hogy meszelhessen. Én már tudom, hogy a kisgyerekezés mindenképp munka, szép pillanatokkal, soha vissza nem térő anekdotákkal. Mégis kiakadtam, többször lemerült az elem, mondtam a Mirának, hogy ezt nem bírom, egy nem egészen 3 éves, aki fenn van reggel fél 7-től este 8-ig is sokszor. Ha nem alszik, az utolsó 2 óra olyan, mintha egy bipolárist próbálnék megvacsoráztatni és pizsamába öltöztetni. Hangulatingatag, kiszámíthatatlan, hiénaként röhög majd elbőgi magát. Ha elalszik, 2 órán át húzza a lóbőrt, de aztán éjjel 1o-ig fenn van. Zoé is követi a példát, tegnap két egyóürás alvással letett nyolckor, és hatalmas vigyorral ébredt-éjfélkor. Fenn volt egy órán át.
Játszani nehéz volt, mert nagyon nem voltak szinkronba. Amikor belekezdek egy sztoriba, Zoé megéhezik. Ha leülök a picivel, Mira mindenképp meg szeretné mutatni neki (az ő szótárában elvenni), hogyan működik az a játék.
De bezzeg ha Zoé nyúl az ő cuccához, tudja idézni Babócát, aki a mézeskalács-tolvaj szarkét megfeddte: nem szabad elvenni, ami a másé! Ezt tőlem is elfogadja érvnek, mikor tegnap bele akart kortyolni egy játszótéren felejtett italba, fenti intelmet mondtam és rábólintott: az igaz!
Egyébként nagyon szomorú vagyok, Mira szobatisztasága teljesen visszaesett, nem szól már pelenkába pisilés után sem, semmi. Továbbá nem és nem megy ki a hálóból, ha Zoét tenném le, sem mese, sem ígéret nem segít, ott akar zavarkolódni.
Néha nincs is kedvem vagy erőm kiküldeni, olyan tündérbogyó a testvérével. Ma észrevette, hogy Zoé nyálzik: anya, jaj, kicsöppent a nyálbuborék!- és hozott zsepkendőt, letörölte, kivitte a szemétbe.
Kedvenc játékuk, a zoknilehúzás most betiltva, mert mindenki megfázott és amúgy is, nagyon hideg a május eddig, jövő héten is lesz olyan nap, mikor 1o-15 fokra futja csak. Brrr.
Emiatt csütörtökön az ugrálóvárba mentünk, na, az nagy siker volt. Kiderült az is, hogy jó ötlet volt nem megvenni az exersaucert Zoénak, ami olyasmi, mint a komp, csak nem lehet vele menni, helyette rugózni egy kis székben és minden oldalon más dolgot csörgetni, forgatni, húzni. 5 perc volt a türelemidő. Főleg Mira kedvéért mentünk oda, aki már hatalmas csatakiáltással, sikítva futott a csúszdához, mindenki azt nevette. Most le mert csúszni a csőcsúszdában is, lent vártuk Zoéval, aki nevetett, ahányszor a nővére megérkezett és át is ölelték egymást. Ilyen pillanatokból töltekezem.
Vagy Mira aranyköpéseiből, pl. egy ebéd után így udvariaskodott: Egészségedre, Ágikám!
És akkor kis ugrás a jelenbe, ezt a bejegyzést múlt vasárnap kezdtem, most ugye csütörtök van, s azóta még romlott a helyzet, Mirának és nekem valami gyomrobajom lett, hasmenés, görcsölés. Lehet, hogy kaja volt, mert semmi láz, egyéb tünet nincs mellette. Fanta érzés volt kicserélni a pelenkát a reggeli kávémat megszakítva, azt hittem, elájulok.
Zoénak ugyan semmi baja nincs, de addig tekereg-forog altatás után, míg valahogy beveri a fejét vagy sarokba ütközik, hasra fordul és sír. Tegnap az altatás után egy óra kellett, hogy kiengedjem a fáradtgőzt.
Ma hétkor feküdtek, nem is rossz, de megint milyen áron..Mira séta közben lerúgta az új, katicás gumicsizmát, kézzel tapicskolt a sárban majd kente mindezt Zoé kocsijára és eljött a pillanat, mikor mindkét lány szemét dörzsölve nézett rám. Hát most mi lesz, Zoé tegnap fürdött, neki pizsama kell, de Mirát muszáj kádba dugni. Tegnap adtam neki bugyit, mert egy hasmarsos cucc úgy kicsípte neki az alsóját, mintha rezsóra ült volna. De nem és nem szól, nem akar nagylány lenni már. Na szóval robotpilótára kapcsoltam, Zoé Mira szobájába letesz, Mira fürdet, Zoé persze utál egyedül lenni, bár a fejlesztő kockája direkt ezért van és csak fent kapja meg, hogy ilyen vis maior esetekre újdonság legyen. Míg Mira fürdött, azért vele bohóckodtam ez a jó abban, hogy a pelenkázó a fürdőben van, pizsamát is kapott. Mira kivesz, megtöröl, bekrémez, Zoé persze sír megint, de aztán egyszerre aludtak el az Oroszlánkirály alatt, amit Mira követelt.
Szóval ez volt a blogszünet oka, teljesen le vagyok merülve, a tartalékom tartalékaiból szedem a kedvességet, türelmet a mindennapokra. És a nap végén gyakran érzem úgy, hogy hiába güriztem, nem voltam elég jó, nem játszottam velük eleget, nem oldottam meg ügyesen egy-egy helyzetet, pl. Mira szobatisztaságát vagy azt, hogy Zoéra több egyéni figyelem jusson. Tudom, hülyeség ezen tépelődni, mert játszunk azért, szeretve vannak és cukik, meg szerencsés vagyok, hogy nincsenek pl. anyagi problémák, körömrágás, hogy nekem is kéne valamit dolgozni.
Ma altatás után megnéztem egy újabb videót róluk és olvadoztam. Nem velük vagy velem van a baj, csak az apró dolgokból, a kapkodásból, időhiányból, a lakás fut, és hiába adom le Mirát heti háromszor, Zoé már csak egy órát alszik délelőtt vagy még kevesebbet, mert autósülésben ugye elszunnyad, mikor Mirát fuvarozom a kis barátokhoz.
Apropó, múlt héten bevállaltam az össze gyereket, Mirával együtt volt 5 kisgyerek plusz a baba-és egész jól ment, mert mindenkinek jó kedve volt, de persz nem tudtam sokat ücsörögni velük és játszani, mint szoktam. Most szerdán ismét rosszabb volt a helyzet, Emmy és Landon kivételesen egymást ölték, Karen két órakor ment el a fiával, azt hittem, seprűvel kergetem ki. Elvileg kilenctől egyig vagyok, ami ennyi gyerekkel bőven elég, de ő későn jön, és nem fogja fel, hogy bőg Mira, a kisbaba is, éhesek, álmosak, sietni kéne. Nem, ő hagyja Collint még huszadszor kipróbálni a játékot. Miért nem szólok? Mert Collint sajnálom, ugyanis sokszor fél 11-fél 12-kor hozza Karen, nincs ideje kijátszani magát és ő szereti legjobban Mira játékait. Nem tudom, Karen mit csinál majd, de jónéhány kellemetlen pillanata lesz a fiának az oviban, ha oda is akkor megy be, mikor a többiek épp készen vannak a reggeli foglalkozással, pl. zene, rajz.
Mint láttam, az idő jobb lesz jövő héten, nagyon hideg és ronda esős eddig a májusunk, ez is része volt a hangulatnak, de már pislákol a fény az alagút végén.Jöjjenek is a képeknaaaagy levegő, aztán hakuna matata ,ahogy az Oroszlánkirályban megmondták. Tudott valamit az a vaddisznó.
Zoé okos feje, mindent tudni akar és utálja, ha kimarad valamiből:
Játszani nehéz volt, mert nagyon nem voltak szinkronba. Amikor belekezdek egy sztoriba, Zoé megéhezik. Ha leülök a picivel, Mira mindenképp meg szeretné mutatni neki (az ő szótárában elvenni), hogyan működik az a játék.
De bezzeg ha Zoé nyúl az ő cuccához, tudja idézni Babócát, aki a mézeskalács-tolvaj szarkét megfeddte: nem szabad elvenni, ami a másé! Ezt tőlem is elfogadja érvnek, mikor tegnap bele akart kortyolni egy játszótéren felejtett italba, fenti intelmet mondtam és rábólintott: az igaz!
Egyébként nagyon szomorú vagyok, Mira szobatisztasága teljesen visszaesett, nem szól már pelenkába pisilés után sem, semmi. Továbbá nem és nem megy ki a hálóból, ha Zoét tenném le, sem mese, sem ígéret nem segít, ott akar zavarkolódni.
Néha nincs is kedvem vagy erőm kiküldeni, olyan tündérbogyó a testvérével. Ma észrevette, hogy Zoé nyálzik: anya, jaj, kicsöppent a nyálbuborék!- és hozott zsepkendőt, letörölte, kivitte a szemétbe.
Kedvenc játékuk, a zoknilehúzás most betiltva, mert mindenki megfázott és amúgy is, nagyon hideg a május eddig, jövő héten is lesz olyan nap, mikor 1o-15 fokra futja csak. Brrr.
Emiatt csütörtökön az ugrálóvárba mentünk, na, az nagy siker volt. Kiderült az is, hogy jó ötlet volt nem megvenni az exersaucert Zoénak, ami olyasmi, mint a komp, csak nem lehet vele menni, helyette rugózni egy kis székben és minden oldalon más dolgot csörgetni, forgatni, húzni. 5 perc volt a türelemidő. Főleg Mira kedvéért mentünk oda, aki már hatalmas csatakiáltással, sikítva futott a csúszdához, mindenki azt nevette. Most le mert csúszni a csőcsúszdában is, lent vártuk Zoéval, aki nevetett, ahányszor a nővére megérkezett és át is ölelték egymást. Ilyen pillanatokból töltekezem.
Vagy Mira aranyköpéseiből, pl. egy ebéd után így udvariaskodott: Egészségedre, Ágikám!
És akkor kis ugrás a jelenbe, ezt a bejegyzést múlt vasárnap kezdtem, most ugye csütörtök van, s azóta még romlott a helyzet, Mirának és nekem valami gyomrobajom lett, hasmenés, görcsölés. Lehet, hogy kaja volt, mert semmi láz, egyéb tünet nincs mellette. Fanta érzés volt kicserélni a pelenkát a reggeli kávémat megszakítva, azt hittem, elájulok.
Zoénak ugyan semmi baja nincs, de addig tekereg-forog altatás után, míg valahogy beveri a fejét vagy sarokba ütközik, hasra fordul és sír. Tegnap az altatás után egy óra kellett, hogy kiengedjem a fáradtgőzt.
Ma hétkor feküdtek, nem is rossz, de megint milyen áron..Mira séta közben lerúgta az új, katicás gumicsizmát, kézzel tapicskolt a sárban majd kente mindezt Zoé kocsijára és eljött a pillanat, mikor mindkét lány szemét dörzsölve nézett rám. Hát most mi lesz, Zoé tegnap fürdött, neki pizsama kell, de Mirát muszáj kádba dugni. Tegnap adtam neki bugyit, mert egy hasmarsos cucc úgy kicsípte neki az alsóját, mintha rezsóra ült volna. De nem és nem szól, nem akar nagylány lenni már. Na szóval robotpilótára kapcsoltam, Zoé Mira szobájába letesz, Mira fürdet, Zoé persze utál egyedül lenni, bár a fejlesztő kockája direkt ezért van és csak fent kapja meg, hogy ilyen vis maior esetekre újdonság legyen. Míg Mira fürdött, azért vele bohóckodtam ez a jó abban, hogy a pelenkázó a fürdőben van, pizsamát is kapott. Mira kivesz, megtöröl, bekrémez, Zoé persze sír megint, de aztán egyszerre aludtak el az Oroszlánkirály alatt, amit Mira követelt.
Szóval ez volt a blogszünet oka, teljesen le vagyok merülve, a tartalékom tartalékaiból szedem a kedvességet, türelmet a mindennapokra. És a nap végén gyakran érzem úgy, hogy hiába güriztem, nem voltam elég jó, nem játszottam velük eleget, nem oldottam meg ügyesen egy-egy helyzetet, pl. Mira szobatisztaságát vagy azt, hogy Zoéra több egyéni figyelem jusson. Tudom, hülyeség ezen tépelődni, mert játszunk azért, szeretve vannak és cukik, meg szerencsés vagyok, hogy nincsenek pl. anyagi problémák, körömrágás, hogy nekem is kéne valamit dolgozni.
Ma altatás után megnéztem egy újabb videót róluk és olvadoztam. Nem velük vagy velem van a baj, csak az apró dolgokból, a kapkodásból, időhiányból, a lakás fut, és hiába adom le Mirát heti háromszor, Zoé már csak egy órát alszik délelőtt vagy még kevesebbet, mert autósülésben ugye elszunnyad, mikor Mirát fuvarozom a kis barátokhoz.
Apropó, múlt héten bevállaltam az össze gyereket, Mirával együtt volt 5 kisgyerek plusz a baba-és egész jól ment, mert mindenkinek jó kedve volt, de persz nem tudtam sokat ücsörögni velük és játszani, mint szoktam. Most szerdán ismét rosszabb volt a helyzet, Emmy és Landon kivételesen egymást ölték, Karen két órakor ment el a fiával, azt hittem, seprűvel kergetem ki. Elvileg kilenctől egyig vagyok, ami ennyi gyerekkel bőven elég, de ő későn jön, és nem fogja fel, hogy bőg Mira, a kisbaba is, éhesek, álmosak, sietni kéne. Nem, ő hagyja Collint még huszadszor kipróbálni a játékot. Miért nem szólok? Mert Collint sajnálom, ugyanis sokszor fél 11-fél 12-kor hozza Karen, nincs ideje kijátszani magát és ő szereti legjobban Mira játékait. Nem tudom, Karen mit csinál majd, de jónéhány kellemetlen pillanata lesz a fiának az oviban, ha oda is akkor megy be, mikor a többiek épp készen vannak a reggeli foglalkozással, pl. zene, rajz.
Mint láttam, az idő jobb lesz jövő héten, nagyon hideg és ronda esős eddig a májusunk, ez is része volt a hangulatnak, de már pislákol a fény az alagút végén.Jöjjenek is a képeknaaaagy levegő, aztán hakuna matata ,ahogy az Oroszlánkirályban megmondták. Tudott valamit az a vaddisznó.
Zoé okos feje, mindent tudni akar és utálja, ha kimarad valamiből:
Mira katicaőrülete továbbra is a csúcson, a gumicsizmát ma kapta, úgysem volt még neki:
Egy cukker gyerek meg egy cukker gyerek az két cukker gyerek (és rengeteg meló):
4 megjegyzés:
Gyönyörűek a lánykák mint mindig!!!
Láthatunk majd róluk videót??
Puszik!!!
Bologatok mint a bologatos retrokutya a kocsiban. Igen igen, igy van ez. Nagyon egy huron pendulnek a gyerkoceink.
Konnyfakaszto veluk lenni, hol ilyen, hol olyan szempontbol, igaz?
Pang
Hát igen.
Én bőgtem, amikor a második is magvolt, és egyedül maradtam, hogy "kellett ez nekem?" (Mármint nem váltunk, csak már nem volt segítségem)
És a szobatisztaságnak nálunk is annyi volt.
DE.
Jó lesz, hidd el. Próbáld meg összehozni az ebédet-vagy az már megvan?-és egyszerre letenni őket ebéd után aludni. Nekem onnantól volt sokkal könnyebb, hogy ez megvolt.
És aztán meg annyira jó volt ez kis korkül- két év nálunk- minden szempontból. együtt tudtunk programokat csinálni, együtt játszottak.
Szóval kitartás.
És nagyon szépek!!!!!
Megjegyzés küldése