Van Stevie Smith-nek egy ilyen című verse: Not waving but drowning. Egy emberről szólt, aki messzebb volt a parttól, mint azt gondolták volna és mindenki azt hitte, hogy integet-így fulladt meg szépen.
Ilyen vagyok most én, kívülről vidám, mert muszáj annak lenni. De egyre több pillanat van, amikor kétségbe vagyok esve.
Nem az a baj, hogy fél héttől kilencig ügyeletben vagyok.
Hanem az, hogy 11-től éjfélig is, mert Zoé arra fel képes ébredni, hogy fogat mosok, hiába kapcsolom le az összes lámpát. Ringatom, ő ívben hajlik hátra, ordít, mint a fába szorult féreg. Tegnap megint elmentem zuhanyozni, mert hatodjára raktam le úgy, hogy aludt, s ő hetedjére is felébredt.
Az egyetlen intervallum, amikor aludhatok, éjféltől reggel hatig tart. Oppardon, ma 5 óra 4o-ig, mert Zoé hiába csinálta a cirkuszt, ennyi idő alatt is kipihente magát.
Nem az a baj, hogy játszani, főzni, házimunkázni kell, hanem hogy ezt is száz darabban, félig tudom elvégezni. Eszembe jutott egy kisgyerekes barátnőm, aki azt panaszolta, hogy egész nap rendezte a gyerekszobát, s mikor a férje hazaért, meglepve kérdezte: rakodtál? tényleg? ő meg majd' felrobbant. Akkor nem értettem, miért, mi a nagy szó abban, hogy egy lakótelepi kisszobát elrámoljon valaki? Most már megértettem. Elkezded északon és mire délre érsz, északon, keleten és nyugaton ismét szét van szórva minden.
Nem az a baj, hogy nem alszanak egyszerre. Azt még kibulizom. De mikor, mint ma, délután 4-kor együtt teszik ezt az autóban, tudom, hogy megint hosszú lesz a nap. Mira ugye nem álmos már kora délután, nem lehet letenni, múltkor is jön,, hogy aszongya "ébren maradtam". Ha Zoé alszik, mellé tudok feküdni és mesélni, de most már erre sem szunnyad el, viszont az egész napot nem bírja, 1gy késő délután ájul be. Épp akkor, mikor Zoé felkel.
Most kivételesen együtt alszanak. Hazaértem, a kedvec parkolóhelyem, ami nem a mienk, hanem közös de a házunkhoz közel van, persze foglalt. Autó leállít, gyerekek egyesével becipel, egyedül hagy, autó beparkol. Igaz, mindez 5 perc, de éveket öregedek ezalatt.
Az autóban valami jó diszkós szám ment, eszembe jutott a sok pénteki buli Szilvivel, amikor ráztuk hajnalig. Mintha egy másik időszámítás lett volna, pedig még nem tartom magam öregnek. Most is hajnalig rázom magam, hát nem? :) Alig várom, hogy Zoé lekattanjon a ciciről, mert valami szitterfélét biztos kerítünk. Darren is el van fáradva nagyon, a heti stressz, utazás és hétvégén sem tudja kialudni magát. Én meg elaludtam meseolvasás, legózás közben. Arra ébredek, hogy Mira a fejemhez közle ismétli, anya, kelj fel!
Zoé egyébként tegnap óta kakil egyfolytában. Ma háromszor rakta úgy teli a pelust, hogy a body és a gatya is bánta. Elmentünk a könyvtárba Mirának DVD-ket, könyveket választani, vanna ott játékok is, míg Mira a műanyag oroszlánokkal cuki mesét játszott el (tényleg ügyes, a sztorinak van eleje, konfliktusa, annak megoldása és vége is), nedvesedett a gatyám...hát Zoé negyedszerre is bekakált, azaz inkább ki.
Másik jó szokása, hogy elül 5 percig, de aztán oldalra dőlve felveszi a Madame Rökamié pózt, ami irtó édi, de innen egyenes út vezet a hasalásba...majd üvöltésbe. Hihetetlen, milyen hajlékony amúgy, a fejét teljesen a lábára tudja hajtani, mintegy oldalra fektetett U betűként, főleg, ha el akar érni valamit. A gyorsaságot fokozza, ha az elérendő tárgy apró és veszélyes, pl. Mira egy, a pakolásból kimaradt üveggolyója.
Mindjárt ébresztem őket, nem hiányzik a műszak késő estig. Csak benyomtam egy Haagen Dazs eperefagyit, mert megérdemlem. Alkoholba mégsem fojthatom bánatom.
Ja, el is felejtettem, Mira azért segít ám, megeteti Zoét babasárgarépával, ha kell:
Ilyen vagyok most én, kívülről vidám, mert muszáj annak lenni. De egyre több pillanat van, amikor kétségbe vagyok esve.
Nem az a baj, hogy fél héttől kilencig ügyeletben vagyok.
Hanem az, hogy 11-től éjfélig is, mert Zoé arra fel képes ébredni, hogy fogat mosok, hiába kapcsolom le az összes lámpát. Ringatom, ő ívben hajlik hátra, ordít, mint a fába szorult féreg. Tegnap megint elmentem zuhanyozni, mert hatodjára raktam le úgy, hogy aludt, s ő hetedjére is felébredt.
Az egyetlen intervallum, amikor aludhatok, éjféltől reggel hatig tart. Oppardon, ma 5 óra 4o-ig, mert Zoé hiába csinálta a cirkuszt, ennyi idő alatt is kipihente magát.
Nem az a baj, hogy játszani, főzni, házimunkázni kell, hanem hogy ezt is száz darabban, félig tudom elvégezni. Eszembe jutott egy kisgyerekes barátnőm, aki azt panaszolta, hogy egész nap rendezte a gyerekszobát, s mikor a férje hazaért, meglepve kérdezte: rakodtál? tényleg? ő meg majd' felrobbant. Akkor nem értettem, miért, mi a nagy szó abban, hogy egy lakótelepi kisszobát elrámoljon valaki? Most már megértettem. Elkezded északon és mire délre érsz, északon, keleten és nyugaton ismét szét van szórva minden.
Nem az a baj, hogy nem alszanak egyszerre. Azt még kibulizom. De mikor, mint ma, délután 4-kor együtt teszik ezt az autóban, tudom, hogy megint hosszú lesz a nap. Mira ugye nem álmos már kora délután, nem lehet letenni, múltkor is jön,, hogy aszongya "ébren maradtam". Ha Zoé alszik, mellé tudok feküdni és mesélni, de most már erre sem szunnyad el, viszont az egész napot nem bírja, 1gy késő délután ájul be. Épp akkor, mikor Zoé felkel.
Most kivételesen együtt alszanak. Hazaértem, a kedvec parkolóhelyem, ami nem a mienk, hanem közös de a házunkhoz közel van, persze foglalt. Autó leállít, gyerekek egyesével becipel, egyedül hagy, autó beparkol. Igaz, mindez 5 perc, de éveket öregedek ezalatt.
Az autóban valami jó diszkós szám ment, eszembe jutott a sok pénteki buli Szilvivel, amikor ráztuk hajnalig. Mintha egy másik időszámítás lett volna, pedig még nem tartom magam öregnek. Most is hajnalig rázom magam, hát nem? :) Alig várom, hogy Zoé lekattanjon a ciciről, mert valami szitterfélét biztos kerítünk. Darren is el van fáradva nagyon, a heti stressz, utazás és hétvégén sem tudja kialudni magát. Én meg elaludtam meseolvasás, legózás közben. Arra ébredek, hogy Mira a fejemhez közle ismétli, anya, kelj fel!
Zoé egyébként tegnap óta kakil egyfolytában. Ma háromszor rakta úgy teli a pelust, hogy a body és a gatya is bánta. Elmentünk a könyvtárba Mirának DVD-ket, könyveket választani, vanna ott játékok is, míg Mira a műanyag oroszlánokkal cuki mesét játszott el (tényleg ügyes, a sztorinak van eleje, konfliktusa, annak megoldása és vége is), nedvesedett a gatyám...hát Zoé negyedszerre is bekakált, azaz inkább ki.
Másik jó szokása, hogy elül 5 percig, de aztán oldalra dőlve felveszi a Madame Rökamié pózt, ami irtó édi, de innen egyenes út vezet a hasalásba...majd üvöltésbe. Hihetetlen, milyen hajlékony amúgy, a fejét teljesen a lábára tudja hajtani, mintegy oldalra fektetett U betűként, főleg, ha el akar érni valamit. A gyorsaságot fokozza, ha az elérendő tárgy apró és veszélyes, pl. Mira egy, a pakolásból kimaradt üveggolyója.
Mindjárt ébresztem őket, nem hiányzik a műszak késő estig. Csak benyomtam egy Haagen Dazs eperefagyit, mert megérdemlem. Alkoholba mégsem fojthatom bánatom.
Ja, el is felejtettem, Mira azért segít ám, megeteti Zoét babasárgarépával, ha kell:
3 megjegyzés:
Jaj, szegenykem, ez annyira kimerito. Remenykedjunk, hogy hamarosan be all Zoe alvasa, mert akkor sokkal egyszerubb lenne. En ha vissza emlekszem erre az idoszakra, amikor az egyik par honapos, a masik ket eves volt (lanyok kozott 20 honap van), akkor szinte ugy erzem, hogy kodben telt el az egesz... Meg jo, hogy blogolsz, mert sokra lehet nem fogsz emlekezni par ev mulva :) Kitartast, hidd el, ez is elmulik majd, mint minden! Puszi es virtualis oleles - Zsu K.
Köszi, igyekszem optimizmussal átvágni ezen a ködön, de nagyon nehéz, Zoé minden este ordítva alszik el, se ringatás, se cici nem jó neki, csatakosra sírja magát. Ma leraktam, mert nem bírtam tovább és Mirát is ki kellett szedni a kádból. Őt is megviseli néha, de általában türelmes.
Remelem nem sokaig tart ez nalatok. Nehez, na! Eg es fold mikor az ember ejszaka alhat vegre.
Innen is megy a hugs.
Pang
Megjegyzés küldése