Az elmúlt napokból mazsolázgatok egy kicsit: Zoénak megvolt a féléves orvosi ellenőrzése, de mivel csúszásban vagyunk, igazából már 7 hónapos. A doktornő mindent rendben talált, 27 incs (68, 6 cm) és 18 fontot nyom (8165 gramm), nemhiába bütykös a tenyerem a babaülés cipelésétől. Egy kis mosolykirálynő, de az alvással gondok vannak, félórás hiszti a minimum. Ilyenkor dörzsöli a szemét, de ívben megfeszíti magát, ha magamhoz ölelel üt, eltol, az anyajegyeimet karmolássza. Tegnap ezzel a viselkedéssel kiharcolta, hogy zuhanyozni mentem, mert már tojást lehetett volna sütni a homlokomon. Lent Mira rajzfilmet nézett, Darren meg, aki szintén leamortizálódott a ringatástól, üvöltéstől,kint cigizett. Szép kis családi idill.
Pénteken délután egytől nem aludt este kilencig, már csak röfögni tudott a végére, de az az oltások miatt is lehetett, most három szurit és a rota elleni löttyöt kapta, dolgoztak a vírusok rendesen, meleg is volt, így kapott lázcsillapítót. Másnap, azaz szombatra viszont már a régi önmaga volt, sőt fél nyolcig aludt. Nagyon sok bókot kap ő is, többen odajönnek a játszón, a nővérke is aki mérte olyan szuperlatívuszokban áradozott róla, hogy milyen szép. És most már apjánál is elmarad, szerencsére. Mirát imádja, ha fellöki, rászól, csak nevet rajta, Eljött az ő filléres korszaka is, legkedvesebb játéka a madzag, ásványvizes palack, cetlik, papír és minden icipici, szájban tökéletesen megférő (és többször kihalászott!) tárgy.
Hintázni továbbra is szeret:
Elmentünk a Davis farmra, kicsit későn értünk oda, mert meg akartam várni, hogy Zoé kialudja magát. Ezért rögtön evéssel kezdtük a stílusosan Herd Rock Cafe-nak nevezett étteremben. Aztán mentünk körbe, volt ott labirintus, arcfestés (Mira persze katicát kapott), szerepjátékos lehetőség-piacos, traktoros, tűzoltós, játszóterek, s persze az állatok-kecskék, bivalyok, szamár alpakka, nyúl, birka, mindenféle háztáji. Pluszban ott voltak a helyi városka, Sterling hétköznapi hősei, a rendőrök, mentők, tűzoltók. Itt ezeket az erőket nagy tisztelet övezi, nincs nekik beszólogatás, igaz, komoly és nehéz a munkájuk-viszont ezzel arányos a fizetés is.
Eszembe jutott gimis osztálytársnőm, Cini, aki elmesélte, hogy ő az amerikai zsarukat csak filmből ismerte, ezért amikor idejött kiküldetésben és átszaladt az érett sárgán-gyenge piroson, persze lemeszelték, kiszállt az autóból. Úgy nyomták le a rendőrök, mint a bélyeget. Nem tudta szegény, hogy kormányra tett kézzel kell várakozni ilyenkor, míg le nem futtatják a kocsijukban az ő autójának adatait.
Utána még a szénafogatra is felültünk, ahol egy testes gazda a farm történetéről mesélt-immár 119 éve, 7 generávión keresztül a Davis családé és bár tarolt a tűzvész, válság, mégis talpon maradtak. Szerintem nagyon jó ötlet volt, hogy ennyi gyerekbarát dolgot szerveztek köré, mert többszörösen megtérült. Mirát nem érdekelték az állatok, a körbeadott muflonszarv és lópatkó sem, aztán mikor huszonhatodjára kérdezte meg, hogy mikor megyünk a spriccelős részre, beadtam a derekam és hagytam, hadd visítson és élvezze Mira kedvenc elemét, a vizet...
Pénteken délután egytől nem aludt este kilencig, már csak röfögni tudott a végére, de az az oltások miatt is lehetett, most három szurit és a rota elleni löttyöt kapta, dolgoztak a vírusok rendesen, meleg is volt, így kapott lázcsillapítót. Másnap, azaz szombatra viszont már a régi önmaga volt, sőt fél nyolcig aludt. Nagyon sok bókot kap ő is, többen odajönnek a játszón, a nővérke is aki mérte olyan szuperlatívuszokban áradozott róla, hogy milyen szép. És most már apjánál is elmarad, szerencsére. Mirát imádja, ha fellöki, rászól, csak nevet rajta, Eljött az ő filléres korszaka is, legkedvesebb játéka a madzag, ásványvizes palack, cetlik, papír és minden icipici, szájban tökéletesen megférő (és többször kihalászott!) tárgy.
Hintázni továbbra is szeret:
Elmentünk a Davis farmra, kicsit későn értünk oda, mert meg akartam várni, hogy Zoé kialudja magát. Ezért rögtön evéssel kezdtük a stílusosan Herd Rock Cafe-nak nevezett étteremben. Aztán mentünk körbe, volt ott labirintus, arcfestés (Mira persze katicát kapott), szerepjátékos lehetőség-piacos, traktoros, tűzoltós, játszóterek, s persze az állatok-kecskék, bivalyok, szamár alpakka, nyúl, birka, mindenféle háztáji. Pluszban ott voltak a helyi városka, Sterling hétköznapi hősei, a rendőrök, mentők, tűzoltók. Itt ezeket az erőket nagy tisztelet övezi, nincs nekik beszólogatás, igaz, komoly és nehéz a munkájuk-viszont ezzel arányos a fizetés is.
Eszembe jutott gimis osztálytársnőm, Cini, aki elmesélte, hogy ő az amerikai zsarukat csak filmből ismerte, ezért amikor idejött kiküldetésben és átszaladt az érett sárgán-gyenge piroson, persze lemeszelték, kiszállt az autóból. Úgy nyomták le a rendőrök, mint a bélyeget. Nem tudta szegény, hogy kormányra tett kézzel kell várakozni ilyenkor, míg le nem futtatják a kocsijukban az ő autójának adatait.
Utána még a szénafogatra is felültünk, ahol egy testes gazda a farm történetéről mesélt-immár 119 éve, 7 generávión keresztül a Davis családé és bár tarolt a tűzvész, válság, mégis talpon maradtak. Szerintem nagyon jó ötlet volt, hogy ennyi gyerekbarát dolgot szerveztek köré, mert többszörösen megtérült. Mirát nem érdekelték az állatok, a körbeadott muflonszarv és lópatkó sem, aztán mikor huszonhatodjára kérdezte meg, hogy mikor megyünk a spriccelős részre, beadtam a derekam és hagytam, hadd visítson és élvezze Mira kedvenc elemét, a vizet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése