A nap kezdete: szar. Nem átvitt értelemben ám. Reggeli és kávé előtt Zoé kakija egy dolog. De a barna csíkok a szőnyegen, aztán Fuzzy trónoló testtartása és fenékhúzogatása már rosszat sejtetett. Néha beleragad a nagy szőrébe a cuccos, erre épp a mai napot választotta nekem Murphy bácsi. Meg is találtam a lépcsőn az egyik guanóját, a másikat meg Zoé kezéből (!) vettem ki, biza a konyhai szőnyegre is jutott. A gyerek még él, én sem kaptam infarktust. A Cicó felé közeledtem törlőkendővel, fenéktisztítás céljából, hamar rájött, hogy itt skera van, de én voltam az erősebb. Íme, a már tiszta fenekű kárvallott, aki gyakran odafekszik mellénk, ha Zoéval játszom, ma az alvásából fel is nyávogott panaszosan, mikor furulyáztam:
Az infartkusközeli pillanat akkor jött el, mikor 2 órával később, késő délelőtt ismét gyanús odőrök jöttek Zoé gatyájából, kibontom, s mintha bomba robbant volna. Nagyobb szórás már csak akkor lett volna, ha a ventillátor fölé tartom.
Mira délután ismét nem aludt, egészen fél ötig. Fél hatkor vettem egy mély levegőt, és azzal ébresztettem, hogy pelenkát cseréltem rajta, szandált húztam a lábára, mert ha tovább alszik, megint nem szabadulok tőle 11-ig. Bőgött, mint a szamát, aztán séta közben megnyugodott, fél tízkor le tudtam nyomni.
De azért bírom. Ma megkaptam Mirától, mikor ebéd után hazahoztam, hogy "anya, te egy kedves anyuka vagy, köszönöm, hogy elhoztál!", Zoé pedig elkezdett hátrafelé kúszni, csak az a kár, hogy ez nem tetszik neki.
A nap vége egyébként most van. Míg lezuhanyoztam, felébredt Zoé, de mit tehettem, le kell mosnom magamról a játszótér porát és az anyatej bukéját. Már oda is eljutottam, hogy lelkifurdalásom sincs. Persze, azért sietek, mert előfordul, hogy addig nyöszörög, amíg fel nem ébred teljesen, és hogy egy ilyen nap után még egy órát ringassam, sohanapján kiskedden.
Jön Darren, jövő héten is itt lesz. Hurrá. Talán el tudok menni vécére egyedül.
Update: nem, nem volt vége ezzel napnak. Mira még keltett éjfélkor, hogy a lába fáj és csakis krémes masszás segíthet rajta.
Az infartkusközeli pillanat akkor jött el, mikor 2 órával később, késő délelőtt ismét gyanús odőrök jöttek Zoé gatyájából, kibontom, s mintha bomba robbant volna. Nagyobb szórás már csak akkor lett volna, ha a ventillátor fölé tartom.
Mira délután ismét nem aludt, egészen fél ötig. Fél hatkor vettem egy mély levegőt, és azzal ébresztettem, hogy pelenkát cseréltem rajta, szandált húztam a lábára, mert ha tovább alszik, megint nem szabadulok tőle 11-ig. Bőgött, mint a szamát, aztán séta közben megnyugodott, fél tízkor le tudtam nyomni.
De azért bírom. Ma megkaptam Mirától, mikor ebéd után hazahoztam, hogy "anya, te egy kedves anyuka vagy, köszönöm, hogy elhoztál!", Zoé pedig elkezdett hátrafelé kúszni, csak az a kár, hogy ez nem tetszik neki.
A nap vége egyébként most van. Míg lezuhanyoztam, felébredt Zoé, de mit tehettem, le kell mosnom magamról a játszótér porát és az anyatej bukéját. Már oda is eljutottam, hogy lelkifurdalásom sincs. Persze, azért sietek, mert előfordul, hogy addig nyöszörög, amíg fel nem ébred teljesen, és hogy egy ilyen nap után még egy órát ringassam, sohanapján kiskedden.
Jön Darren, jövő héten is itt lesz. Hurrá. Talán el tudok menni vécére egyedül.
Update: nem, nem volt vége ezzel napnak. Mira még keltett éjfélkor, hogy a lába fáj és csakis krémes masszás segíthet rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése