Hirtelen hercegnő

Ma azzal hívtam fel Darrent, hogy meglepetésem van: kislánya épp hercegnőnek öltözve puccparádézik már félórája. A derék ember el sem hitte. Ha én nem vagyok ott az öltöztetésnél, magam is alig hiszem, gyanakodtam volna egy eddig jól eldugott ikertesóra. Az a kislány,

• akinek a piros a kedvenc színe, de második körben is inkább a fekete, sárga, kék és a rózsaszín az utolsó helyen kullog
• az első szülinapjáig az autók érdekelték 
• második szülinapjára vonatos tortát kért és kapott
• a játékbolt katalógusainak tipikusan lányos, bugyirózsaszín oldalait ellapozta
• a babák, Barbie-k és a habosbabos hidegen hagyják
• mai napig jobban  tudja Thomas barátainak a nevét, mint a Grimm mese hercegnőit

beöltözött volna? Be bizony, és fél órán át illegette magát. Zoé is kapott szerepet a játékban: "Én vagyok Cinderella, te meg a galamb, Zoé, csipegesd fel a búzát, hogy elmehessek a bálba."

Amúgy nem neki vettem, hanem Emmy-nek, aki meghívott a szülinapi partijára minket jövő héten. De az egyik cipőcskéről, mert magassarkú műanyagtopán is járt ám aszeszoárként, hiányzott a szívecske. Felhívtam az ügyéflszolgálatot, mert ez rendelt holmi volt, és megígérték, hogy bérmentve küldenek új szettet, még tíz dollár kreditet is kaptam a kényelmetlenségekért, na ezt szeretem ebben az országban. Így Mira kibonthatta a hibás készletet.

El sem akart menni a parkba, úgy belejött maga csodálásába és mórikálásába, de ott aztán helyreállt a rend:egy ötéves kisfiúval homokozott és tiposta szét a formákat, amit készítettem neki, hazaérkezésünk után már csak fél percig kérte majd le is rúgta a tüllszoknyát.

Kéretik megcsodálni a leányzót, mert ma Lina barátnőjénél megkapta és hajába kente a nyalókát, tehát levágtam. Így jár az a hercegnő, aki nem szereti a fesűt és a hajgumikat....