Kicsit megkésve bár, de írok az idei karácsonyról, amire úgy készültem mint, sokan mások: hogy tökéletes legyen. Pedig tudom, hiba, már több cikket olvastam arról, hogy nem szabad ebbe a pár napba az összes romantikus várakozásunkat belepumpálni és azt hinni, hogy olyan lesz, mint a tévéfilmekben. Hogy bejglit sütünk, miközben Frank Sinatra Let it snow-ja szól a rádióból. A gyerekek odanyomják az orrukat az ablaküveghez, és éjszaka a lépcsőn alszanak el piros pizsamában, mert meg akarták nézni a Télapót akció közben. A fiatal szerelmesek forralt bort kortyolnak a karácsonyi vásáron és egymás kezét melegítik miközben hull a hó. Aztán az aprónép élére valalva, tátott szájjal megy a feldíszített karácsonyfa alá és örömujjongással nyit ki minden egyes ajándékot. Ugye véletlenül sem fordulhat elő, hogy a fiatal háziasszony zokog, mert anyósa megkritizálta a repedt bejglit, apa az erkélyen káromkodik, mert idén sem fér bele a fa törzse a tartóba és a gyerekek nem jegyzik meg 5 perccel az ajándékbontogatás után, hogy a csomagolópapír sokkal érdekesebb volt, mint a tartalma?
Nem az én költeményem, de el kellett plagizálnom, olyan jót röhögtem rajta, ilyen az átlagember karácsonya:
Huszonnegyedike, kénefa, ráérmég, nemérrá, majdholnap, elválok, veszekfát, azjólesz, hogynézmárki, jakérem, akkorazt, mennyilesz, ennyitegyfáért, legyenöt, legyenötfél, legyenhat, jóleszazelső.
Megyünknagyihoz, nemakarok, jönjézuska, minimaxkell, nagyimesél, minimaxkell, mosthagydabba, hozdamackót, eléghárom, csókilonka, köszönjszépen, ilonkáéknakis, mér\‘nemköszöntél, nembajhabüdös, szálljbe, szálljki, ittanagyi, minimaxkell, hozjézuska.
Hozdfelafát, holatalp, teraktadel, neménraktam, deteraktad, ottszok\‘lenni, deottnincs, merteraktadel, utlálomakarácsonyt, elválok, megvanatalp, ugyeteraktadel, eltörtbazdmeg, menjteszkóba, félnégybazdmeg.
Holafűrész, szomszédnál, holaflex, szomszédnál, holaszomszéd, zalában, kurvaanyját, aztlátogatja, picsábafával, kellafa, utlálomakarácsonyt, faragomkéssel, deneazzal, deazéles, kenyérvágó, eszünkzsemlét, hozzáltapaszt, úristen, azmégvárhat, bentvannézdmeg, ferde, ésmost, jobbradől, ésmost, mégmindig, ésmost, derondafa, anyád, anyámathagyjukki, teddleakést.
Holadíszek, fentiszekrény, nincsottsemmi, másikszekrény, égőjó, tavalyvettem, nemégbazdmeg, pótizzó, azsemég, picsábaégővel, kellazégő, kontaktosvagymi, tedleakést, leszgyertya, leégaház, nemkellfűteni, szaloncukor, ötkilóvan, fasznakannyi, gyereknekkell, gömbdísz, szalmadísz, alufóliábandió, csengettyű, nincsencsúcsdísz, húzdráangyalt, fenyőttojik.
Csomagoljál, tökpazarlás, akkorfőzzél, főzökpacalt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, csomagolok, holacellux, papíroknál, holapapír, díszeknél, nincskarácsonyos, nebaszki, vanboldogszülinapot, nebaszki, ráíromjézuska.
Gyertekenni, minimaxkell, gyertekenni, mindjárt, gyertekenni, mindjárt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, nemszeretemahalat, pedigfinom, minimaxkell, nemjönjézuska, szeretemahalat, elsóztad, mosthagydabba.
Teddfellemezt, minimaxkell, szentestenem, kiskarácsony, nagykarácsony, pásztorok, namitkaptál, nemlegó, nesirjál, legókell, fakocka, le-he-góó-kell, apaisezzel, nemeztkértem, nincsnemez, mondtamlegót, kurvadrága, neagyerekelőtt, nehisztizzél, feldőltafa, kurvaélet, égazégő, mondtamkontaktos, deszépnyakkendő, úgysehordod, akkorisszép, jóalánc, nemkellettvolna, pénznemszámít, ésalegó, kapszanyádtól, nesírjprücsök, szeretlek, énistéged. Holnapanyádéknál, utálomakarácsonyt.
Az ünnepélyes felvezető után sejthető, hogy nálunk is több malőr volt. Először is, Mira épp 24-én döntötte el, hogy nem alszik délután, majd este 5-re nem bírta tovább, rongybabaként csuklott össze. Iszonyatos kedvvel kelt fel, na, azért 5 percre abbahagyta a sírást, míg felbontotta az ajándékokat. Meséltem neki a Télapóról, a szánjáról és a rénszarvasokról, mégis minden egyes csomag kibontásakor felém fordult és a szemembe mondta: köszönöm, anya. Semmivel nem akart játszani, csak állatos mesét akart nézni a tévében. Utána Zoé is rázendített, szóval minden ünnepi hangulatom tovaszállt. Még jó, hogy mi, felnőttek örültünk az ajándékoknak: én kaptam egy új Sony digitális fényképezőt, ami 17 megapixeles, szemben a régi 7.2-vel. Sajnos, a szívemhez nőtt veterán gépecske, amint megrendeltük a másikat, be is krepált sértődöttségében. Darren új kapucnis felsőt kapott, Méri mama pulóvert és sálat.
Néhány kép a karácsony jobb pillanataiból:
A másnap (25.-e) jobban sikerült, Mira játszott a nyomdával és a Thomasos könyves játékkal, Zoé felavatta az új játszószőnyeget, a csörgő-forgó kis malom azóta is nagy kedvenc. Jöttek indiai barátaink is délután, még nem látták a bébit, hoztak távirányítós autót, kirakót és rengeteg babaruhát. Ott mondta David, az egyik, amúgy keresztény indiai apuka, hogy évek óta csak egy drágább ajándékot ad minden gyereknek. És igaza van. Ha visszagondolok gyerekkorom karácsonyaira, nem is igen jut eszembe egy ajándék sem, csak hogy mennyire örültem az egész ünnepnek. Annak, hogy anyu intelme ellenére mindig egy kétméteres lucfenyővel tértünk haza, hogy mamival mézeskalácsot sütöttem, hogy a csúcsdíszt nézve énekeltem a Mennyből az angyalt, nehogy meglássam az ajándékaimat és mindig én bontottam utoljára, szerettem más örömét nézni. Mivel Bécsben is lehúztam jópár évet, az ottani Chriskindlmarkt is felejthetetlen: az erdei gyümölcsös forralt bor, a körbejáró ringlispílek és amikor Veronika és Lised barátnőmmel, akik nem utazhattak haza Ukrajnba ill. Peruba, maradék fenyőágból celluxoztunk össze egy kis fát, amire ezüstpapíros diókat tettünk. Végül a maga egyszerűségében gyönyörűbb volt, mint egy proccos, égigérő normand csoda. Vagy csak mi láttuk annak? Talán ez a lényeg: legyen olyan a karácsonyod, amilyennek látni szeretnéd. Meg is fogadtam, hogy jövőre nem lesz ajándékdömping, azaz Harácsony...teljesen felesleges.
Sajnos most meg vannak fázva a gyerekek, Zoé orra nem szelel, orrszívással muszáj kínoznom szegénykémet, hogy szopni tudjon. Mira is köhög, kicsit mérges is voltam Karenre, aki ma volt ügyeletben: a saját fiára sapkát, kapucnit ad, az én lányom meg puszta fővel futkározik odakint? Remélem, nem esik vissza.
Nem az én költeményem, de el kellett plagizálnom, olyan jót röhögtem rajta, ilyen az átlagember karácsonya:
Huszonnegyedike, kénefa, ráérmég, nemérrá, majdholnap, elválok, veszekfát, azjólesz, hogynézmárki, jakérem, akkorazt, mennyilesz, ennyitegyfáért, legyenöt, legyenötfél, legyenhat, jóleszazelső.
Megyünknagyihoz, nemakarok, jönjézuska, minimaxkell, nagyimesél, minimaxkell, mosthagydabba, hozdamackót, eléghárom, csókilonka, köszönjszépen, ilonkáéknakis, mér\‘nemköszöntél, nembajhabüdös, szálljbe, szálljki, ittanagyi, minimaxkell, hozjézuska.
Hozdfelafát, holatalp, teraktadel, neménraktam, deteraktad, ottszok\‘lenni, deottnincs, merteraktadel, utlálomakarácsonyt, elválok, megvanatalp, ugyeteraktadel, eltörtbazdmeg, menjteszkóba, félnégybazdmeg.
Holafűrész, szomszédnál, holaflex, szomszédnál, holaszomszéd, zalában, kurvaanyját, aztlátogatja, picsábafával, kellafa, utlálomakarácsonyt, faragomkéssel, deneazzal, deazéles, kenyérvágó, eszünkzsemlét, hozzáltapaszt, úristen, azmégvárhat, bentvannézdmeg, ferde, ésmost, jobbradől, ésmost, mégmindig, ésmost, derondafa, anyád, anyámathagyjukki, teddleakést.
Holadíszek, fentiszekrény, nincsottsemmi, másikszekrény, égőjó, tavalyvettem, nemégbazdmeg, pótizzó, azsemég, picsábaégővel, kellazégő, kontaktosvagymi, tedleakést, leszgyertya, leégaház, nemkellfűteni, szaloncukor, ötkilóvan, fasznakannyi, gyereknekkell, gömbdísz, szalmadísz, alufóliábandió, csengettyű, nincsencsúcsdísz, húzdráangyalt, fenyőttojik.
Csomagoljál, tökpazarlás, akkorfőzzél, főzökpacalt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, csomagolok, holacellux, papíroknál, holapapír, díszeknél, nincskarácsonyos, nebaszki, vanboldogszülinapot, nebaszki, ráíromjézuska.
Gyertekenni, minimaxkell, gyertekenni, mindjárt, gyertekenni, mindjárt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, nemszeretemahalat, pedigfinom, minimaxkell, nemjönjézuska, szeretemahalat, elsóztad, mosthagydabba.
Teddfellemezt, minimaxkell, szentestenem, kiskarácsony, nagykarácsony, pásztorok, namitkaptál, nemlegó, nesirjál, legókell, fakocka, le-he-góó-kell, apaisezzel, nemeztkértem, nincsnemez, mondtamlegót, kurvadrága, neagyerekelőtt, nehisztizzél, feldőltafa, kurvaélet, égazégő, mondtamkontaktos, deszépnyakkendő, úgysehordod, akkorisszép, jóalánc, nemkellettvolna, pénznemszámít, ésalegó, kapszanyádtól, nesírjprücsök, szeretlek, énistéged. Holnapanyádéknál, utálomakarácsonyt.
Az ünnepélyes felvezető után sejthető, hogy nálunk is több malőr volt. Először is, Mira épp 24-én döntötte el, hogy nem alszik délután, majd este 5-re nem bírta tovább, rongybabaként csuklott össze. Iszonyatos kedvvel kelt fel, na, azért 5 percre abbahagyta a sírást, míg felbontotta az ajándékokat. Meséltem neki a Télapóról, a szánjáról és a rénszarvasokról, mégis minden egyes csomag kibontásakor felém fordult és a szemembe mondta: köszönöm, anya. Semmivel nem akart játszani, csak állatos mesét akart nézni a tévében. Utána Zoé is rázendített, szóval minden ünnepi hangulatom tovaszállt. Még jó, hogy mi, felnőttek örültünk az ajándékoknak: én kaptam egy új Sony digitális fényképezőt, ami 17 megapixeles, szemben a régi 7.2-vel. Sajnos, a szívemhez nőtt veterán gépecske, amint megrendeltük a másikat, be is krepált sértődöttségében. Darren új kapucnis felsőt kapott, Méri mama pulóvert és sálat.
Néhány kép a karácsony jobb pillanataiból:
A másnap (25.-e) jobban sikerült, Mira játszott a nyomdával és a Thomasos könyves játékkal, Zoé felavatta az új játszószőnyeget, a csörgő-forgó kis malom azóta is nagy kedvenc. Jöttek indiai barátaink is délután, még nem látták a bébit, hoztak távirányítós autót, kirakót és rengeteg babaruhát. Ott mondta David, az egyik, amúgy keresztény indiai apuka, hogy évek óta csak egy drágább ajándékot ad minden gyereknek. És igaza van. Ha visszagondolok gyerekkorom karácsonyaira, nem is igen jut eszembe egy ajándék sem, csak hogy mennyire örültem az egész ünnepnek. Annak, hogy anyu intelme ellenére mindig egy kétméteres lucfenyővel tértünk haza, hogy mamival mézeskalácsot sütöttem, hogy a csúcsdíszt nézve énekeltem a Mennyből az angyalt, nehogy meglássam az ajándékaimat és mindig én bontottam utoljára, szerettem más örömét nézni. Mivel Bécsben is lehúztam jópár évet, az ottani Chriskindlmarkt is felejthetetlen: az erdei gyümölcsös forralt bor, a körbejáró ringlispílek és amikor Veronika és Lised barátnőmmel, akik nem utazhattak haza Ukrajnba ill. Peruba, maradék fenyőágból celluxoztunk össze egy kis fát, amire ezüstpapíros diókat tettünk. Végül a maga egyszerűségében gyönyörűbb volt, mint egy proccos, égigérő normand csoda. Vagy csak mi láttuk annak? Talán ez a lényeg: legyen olyan a karácsonyod, amilyennek látni szeretnéd. Meg is fogadtam, hogy jövőre nem lesz ajándékdömping, azaz Harácsony...teljesen felesleges.
Sajnos most meg vannak fázva a gyerekek, Zoé orra nem szelel, orrszívással muszáj kínoznom szegénykémet, hogy szopni tudjon. Mira is köhög, kicsit mérges is voltam Karenre, aki ma volt ügyeletben: a saját fiára sapkát, kapucnit ad, az én lányom meg puszta fővel futkározik odakint? Remélem, nem esik vissza.
2 megjegyzés:
Latod, en a kepek alapjan megeskudtem volna hogy szep karacsonyotok volt. Tuti ez az uj gep. ;-)
Pang
Nem, meg nem...addig nem hasznalom, mig ki nem tapasztaltam, de arra meg nem volt idom. Kevesebb gomb, tobb funkcio...
Megjegyzés küldése