Hétvégén elkezdtük a karácsonyi programokat, elmentünk a helyi könyvtár rendezte Télapó-ünnepségre, ahol Mira készített karácsonyi képselapot és zacskóból Rudolf rénszarvast is. Úgy kellett elráncigálni onnan, mikor a csillámos ragasztót literszámra nyomta volna ki. Közben hatalmas csengetéssel és ho-ho-ho-zással megjött a Télapó is. Mira nagyon megilletődött, apjához kéredzkedett fel és mint a képen látható, nem ült bele az ölébe, ám a kis ajándék cukorkampót elfogyasztotta, annyira nem ijedhetett meg. Itthon aztán egész délután azt játszotta, hogy ő a Télapó. Zoét is beültettem, ha már ott volt, de ő sem volt elragadtattva. Utána étterembe mentünk kajálni, s volt egy nyugodt ebédünk, mert csodák csodájára, mindkét gyermek elaludt.
Szombat délután felállítottuk a fát itthon is, úgyis mindenhol látta már Mira, barátainál, könyvtárban...van, aki Hálaadás után felállította már, de azt megfogadtam, hogy novemberben én fát még nem állítok. Sajnos fáradt voltam, elég ingerült is, szegény Mirára sokszor rászóltam, hogy hagyja a díszeket, ne úgy akassza, nem burítsa ki az égőket stb. Utána viszont jobb lett az esténk, Zoé is bámulta a fényeket a phenőszékből, Mira hamar lefeküdt, megnéztünk egy filmet is békében.
Vasárnap elmentünk gyertyagyújtásra a Worcester-i Városháza mögé, de sajna az esemény pénteken volt, benéztem. Arra jó volt, hogy láttuk a szép fát, levegőztünk egy kicsit. Enyhe idő volt, mert mióta leesett az októberi, korai hó és gyorsan vettem Mirának egy csizmát, nem is volt mínuszos hőmérséklet.
Továbbra is bőszen guglizok amúgy, olyan kérdéseket kapok tőle: pl. mi az a dobszerda? Az elvesztettem zsebkendőmet c. dalból...
Ma kijelentette, hogy az én nevem Anya Balakrishnan. :) (Megjegyzem, hogy amelyik ügynök Misziz Balakrishnannak hív, attól tuti nem veszek semmit.Én Nagy vagyok, az is voltam mindig.)
És benézett a karácsonyfa köré tett kendő alá, hogy itt vannak-e az ajándékok. Közölte is velem: anya, nincs itt a fényképező,amit kértél...s az én meglepetésem hol van? Meg kellett magyarázni, hogy a Télapó még nem jött. Ami ugye nehéz, hisz a könyvtárban látta. Ebből a szempontból talán jobb, ha 24-én állítunk fát otthon...
Szombat délután felállítottuk a fát itthon is, úgyis mindenhol látta már Mira, barátainál, könyvtárban...van, aki Hálaadás után felállította már, de azt megfogadtam, hogy novemberben én fát még nem állítok. Sajnos fáradt voltam, elég ingerült is, szegény Mirára sokszor rászóltam, hogy hagyja a díszeket, ne úgy akassza, nem burítsa ki az égőket stb. Utána viszont jobb lett az esténk, Zoé is bámulta a fényeket a phenőszékből, Mira hamar lefeküdt, megnéztünk egy filmet is békében.
Vasárnap elmentünk gyertyagyújtásra a Worcester-i Városháza mögé, de sajna az esemény pénteken volt, benéztem. Arra jó volt, hogy láttuk a szép fát, levegőztünk egy kicsit. Enyhe idő volt, mert mióta leesett az októberi, korai hó és gyorsan vettem Mirának egy csizmát, nem is volt mínuszos hőmérséklet.
Továbbra is bőszen guglizok amúgy, olyan kérdéseket kapok tőle: pl. mi az a dobszerda? Az elvesztettem zsebkendőmet c. dalból...
Ma kijelentette, hogy az én nevem Anya Balakrishnan. :) (Megjegyzem, hogy amelyik ügynök Misziz Balakrishnannak hív, attól tuti nem veszek semmit.Én Nagy vagyok, az is voltam mindig.)
És benézett a karácsonyfa köré tett kendő alá, hogy itt vannak-e az ajándékok. Közölte is velem: anya, nincs itt a fényképező,amit kértél...s az én meglepetésem hol van? Meg kellett magyarázni, hogy a Télapó még nem jött. Ami ugye nehéz, hisz a könyvtárban látta. Ebből a szempontból talán jobb, ha 24-én állítunk fát otthon...
1 megjegyzés:
Olyan jó rólatok olvasni!!!!
Gyönyörű képeket hoztál!!!!
Puszik! Fakan Julcsi
Megjegyzés küldése