Már két napja esik az eső, és húsz fok sincs, előtte meg 37!!! fokot mértek, szóval visszavágyom egy kicsit a Földközi-tenger partjára, a kellemes 27 fokra, ráadásul kontinentiális nyár volt, minden pára nélkül...ezért belefogok végre a régen ígért beszámolóba. Pénteken még jó, hogy Mira Debnél volt délelőtt, gyorsan el orvoshoz, a diagnózis: asztma. Pollen váltotta ki, az tuti, mert Izraelben kettőt köhintettem, aztán semmi bajom nem volt. Végül felszedtem a könyvtárban egy Izrael útikalauzt, aztán Mirát, gyors ebéd, lefektettem aludni és pakolás ezerrel. Nem tudom, hogy csináltuk, de másnap reggel 9-re minden készen volt, 3 bőrönd, 2 hátizsák, a pelenkázótáska és a babakocsi. Semmit nem hagytunk itthon, jelentem, csak én a gépen az útikalauzt, amit sajnos meg kellett térítenem a könyvtárnak. A limó 11-re jött értünk, szuper, Mira aludt a kocsiban, szépen viselkedett a reptéren. Ment minden rendesen, Bostonból New York-ba mentünk, ott 4 órát kellett várni, és onnan már közvetlenül Tel-Avivba repültünk. Eddig csillagos ötös. Hanem itt igen rosszul jött ki az időzítés. Mira, mivel csak a kocsiban szunyált, holtfáradt volt és túlpörgött, éppen akkor, mikor elindult a gép. Egyszerűen semmi nem volt jó neki, visított, rúgkapált, nem akart azon az egy négyzetméteren maradni, pedig mákunk volt, a fal mögötti üléseket kaptuk. Én meg szépen átváltoztam jóságos, Minnie egérrel bábozó, gyerekdalokat fuvolázó anyukából idegroncsba, a hajam téptem szinte, és komolyan kilátásba helyeztem hogy begyömöszölöm a gyereket a fej fölötti csomagtartóba. Mellettünk ült egy pasas, tőle elnézést kértem a műsorért, de kedves volt, látta, hogy mindent megteszünk. Megígértem neki, hogy amint lekapcsolják a fényt vacsi után, el fog aludni, és így is lett. Letettem az elém megágyazott helyre, így valamennyire kényelmes volt neki. Délután egykor érkeztünk Tel-Avivba, a taxiárat előre megkérdezte Darren a kollegájától, nehogy átvágják, és hipp-hopp a hotelban is voltunk fél órán belül. A szállodában kicsit pihengettünk. Pihentem volna én többet is, az első napokban Mira nem aludt el hajnali 3-4 előtt, már ordítottam volna a fáradtságtól, szegény csórikám egyszer úgy aludt el este 7-kor, hogy amíg pakoltam, kajás bödönnel a kezében a székre kuporodott. :) Aztán egy órával később virgoncan nyomta tovább, egyszerűen nehéz volt átállnia. Na de. Gyönyörű kilátás nyílt a tengerre és a városra is. A kilencedik emeleten kaptunk szobát, az erkély egy méter széles, üvegfallal...hát eddig is tudtam, hogy nem lennék jó ablakmosó felhőkarcolókon, de ez durva volt a tériszonyomnak. Mira is ágaskodott, már attól szívbajt kaptam, mindig fogtam a ruháját, az erkélyüveget jól megráztam, biztos jól ágyazták-é bele a betonba. Talán a 3. napon volt, hogy épp nagyvécéztem, nyitott ajtó mellett, mikor felerősödött a forgalom zaja. Futottam ahogy voltam, pucér sejhajjal, hát Mira kinyitotta az erkélyajtót, pedig az izraeli katonáknál jobban ellenőriztem, hogy jól zárjam. Na de valahogy lenyomta a kilincset. Kinézek, az erkélyen ott a két szék, de amúgy senki. Ott leöregedtem egy hangyát, akkor vettem észre, hogy a függöny mögött kakil a kisasszony. A kövek még másnap is gördültek a mellkasomról.
A napi fő esemény amúgy a strand volt, ami több kilométeren húzódott végig és mindenki használhatta, de mi ugye csak a hotelból léptünk ki. Kellemesen fodrozódó hullámok, tiszta víz, fehér homok...ideális kisgyerekkel. Naponta tisztították, sajnos sokan ott nyomták el a cigicsikket és hagytak egyéb szemetet is, de reggelre mindig fel volt gereblyézve. Volt játszótér és tornaszerek is. Megdöbbenve láttuk, hogy ezek használata egész nap megy, strandröpi reggel 6-este 11-ig, mindenki rendkívül fitt volt, komolyan, a strandolók 85%-a vasalódeszka hasú aranyifjakból és cérnabikinis, jóalakú nőcikből állt. Mirának tuti hogy a strand tetszett legjobban, reggel mutogatott, hogy víz, víz és menni kellett. Harmadnap olyan barna lett, mint az apja. Vettem neki egy méregdrága, mikis homokozószettet, de anélkül is elvolt, hullámugrás hangos segííítség-kiáltásokkal kagylók gyűjtése, homokba temetett lábak. Nem tudta megunni két óra után sem, csak az éhség csalta vissza a hotelba.
Íme fenti sorokról egy kis diavetítés, egyszerűbb így feltenni a sok élményt:
És még videók a hullámokról meg a csöpögtetős kastély építéséről. Amit mi építettünk, az soha nem állt annyi ideig, hogy kép készüljön róla, mert apró kezek mindig lerombolták...
A napi fő esemény amúgy a strand volt, ami több kilométeren húzódott végig és mindenki használhatta, de mi ugye csak a hotelból léptünk ki. Kellemesen fodrozódó hullámok, tiszta víz, fehér homok...ideális kisgyerekkel. Naponta tisztították, sajnos sokan ott nyomták el a cigicsikket és hagytak egyéb szemetet is, de reggelre mindig fel volt gereblyézve. Volt játszótér és tornaszerek is. Megdöbbenve láttuk, hogy ezek használata egész nap megy, strandröpi reggel 6-este 11-ig, mindenki rendkívül fitt volt, komolyan, a strandolók 85%-a vasalódeszka hasú aranyifjakból és cérnabikinis, jóalakú nőcikből állt. Mirának tuti hogy a strand tetszett legjobban, reggel mutogatott, hogy víz, víz és menni kellett. Harmadnap olyan barna lett, mint az apja. Vettem neki egy méregdrága, mikis homokozószettet, de anélkül is elvolt, hullámugrás hangos segííítség-kiáltásokkal kagylók gyűjtése, homokba temetett lábak. Nem tudta megunni két óra után sem, csak az éhség csalta vissza a hotelba.
Íme fenti sorokról egy kis diavetítés, egyszerűbb így feltenni a sok élményt:
És még videók a hullámokról meg a csöpögtetős kastély építéséről. Amit mi építettünk, az soha nem állt annyi ideig, hogy kép készüljön róla, mert apró kezek mindig lerombolták...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése