Izraeli útinapló 2: Tel-Aviv

Végre, végre sikerült mert már majdnem a sírás határán voltam, hogyan lehetek ilyen béna. Két dolog miatt nem volt jó a diavetítésem..
1) Nem csináltam a képekből Picasa Web Albumot
2) Az előzőt moziként prezentáltam.
Most vissza lehet lapozni és megnézni a korábbi Mirás-strandos képeket, szép élesben.

Lúzerségemről elterelve a szót, kommentálom ma fenti képsorokat. Szóval megérkezésünk után egy nappal mentem, és Mirával felfedeztem a várost. Darren nyúzottan ment dolgozni, ugye, a hajnalig tartó műsor miatt nem tudott ő sem aludni, én is elég kómásan indultam neki. A kisasszony persze pilledten nézegetett vagy aludt a kocsiban, így legalább nyafogás nélkül tudtam szétnézni és képeket készíteni.

Nos, sokan mondták, hogy a katonák a parton szertehagyják a fegyverüket, tankok mennek mindenütt, olyan militáris hangulat van...én ebből semmit nem észleltem. Oké, a víz felett valóban cirkáltak helikopterek, repülőgépek és minden épületbe, plázába lépve volt bizontsági őr, aki ellenőrizte a táskát. De más jele nem volt a biztonságnak, simán lehetett turistáskodni, nem féltem sehol.
A sztereotíp kép a fejemben az volt, hogy majd ortodox, szakállas zsiók mennek végig bekötött fejű asszonykával és minimum 5 gyerekkel. Na ilyenből volt is vagy 2, az összes többi vegyesfelvágott. Miniszoknyás nőcik, arab pasasok, emitt egy hajléktalan, ott egy tini farmerben...még kipás fejet sem láttam túl sűrűn. Tel-Aviv a legeurópaibb ázsiai város: jó a közlekedése, bringákat lehet bérelni, közös taxit is, buszok mennek mindenhova, latin betúkkel is ki van írva minden. Nevezetesség nincs sok, ami volt, feliratoztam (A Shalom-torony, a zsinagóga és a szép körkörös szökőkút), ez a város inkább az éjszakai és kulturális életéről ismert.
Mint látható, a legtöbb ház fala igencsak mállik, de az anyukák a legdrágább babakocsikkal nyomultak, és a ruha, kaja, játék, minden amerikai árfekvésen felül.

Itt kitérek kicsit a hotelra is, mert nagy csalódás volt több szempontból. A szobaszervízzel rendeltünk ugye kaját, de elég elvadult árak voltak: 14 dollár egy spagetti (bolti szósszal, 3 csipet sajttal), 17 egy sajttál, 34 egy hamburger. Általában feleztünk Mirával. Másik dolog meg, hogy az 5 dolláros sörös-üdítős minibár helyett inkább lett volna egy hűtő. Szobahőmérsékletű almalé és joghurt Mirának, nem igazán a legjobb. Másik furcsaság, hogy bár Darren már platina vagy tudjisten-milyen tag a sok utazás miatt, Mira nem mehetett fel a lounge-ba enni, még kaját sem vihettünk le onnan, mert akkor ki viszi el a tányért...szóval a magyar átlagfizu volt a hotel napidíja, kicsit több rugalmasságot vártam volna.
A reggeli pazar volt, óceánra nézve ettük a sok friss croissant-ot, volt vagy tízféle gyümölcs, standby szakács aki akármilyen tojást megsütött, pékáru, hummusz, sajtok tömkelege...ugye felvágott az nem volt, szegény Mira hiába reklamált a kóser büfében parízerért. Na innen, bevallom, néha kicsempésztem neki egy-egy péksütit tízóraira.
A személyzet nagyon kedves volt, szépen takarítottak, Mirának mindig köszöntek, ő is visszamondta a 3. naptól a hi  helyett hogy "shama", azaz shalom. Szóval, integrálódtunk és pár nap alatt átállt mindenki ottani időszámításra.