Először is, hadd kezdjem a saját, tavaszváró, különbejáratú vekengésemmel. Ez a hét rossz volt, az idő miatt nem tudtunk sokszor kimenni, plusz a tavaszi fáradság, gyomorégés miatt legtöbbször antiszociális állapotban voltam, legszívesebben körbebástyáztam volna magam párnákkal és egy jó könyvvel. Na most ez az, amit anyaként nem tehet meg az ember. Ráadásul Darren is megfeszítve dolgozott, sokszor késő estig konferenciázva a telefonon, hiába volt itt, hathatós segítséget nemigen tudott nyújtani. Most meg elutazott Floridába. De inkább álljunk meg itt, beszéljünk a jóról is. Kedden voltam ügyeletben és kivételesen csak egy gyerekre, Amyra kellett vigyáznom. Erre a napra időzítettem a tojásfestést, hogy a két csajszival ez milyen móka lesz, főztem hatot, mindenkinek jut kettő, én is pingálok valamit a lányokkal. Hahaha. Még így is nyolckarú polipként rohantam egyiktől a másikig, hogy segédkezzek. Arról nem is szólva, hogy a tojásokat előre meg kellett volna festeni, mert két pici lány nem tudja kivárni míg szépen elszíneződnek. Az eredmény elég siralmas, sápatag tojások, Mira szépen bematricázta őket, majd azon melegében letépkedve azokat és inkább az etetőszéke tálcájára ragasztotta. Majd össze is ütögette őket, közben Amy egy tojása is földre hullott, azt meg is ette. Nem baj, eltelt a projekttel egy óra, jövőre egyedül csinálok tojatokat, ha szépeket akarok.

Többen kértek infót és képeket a tornáról is, íme. Most volt is kedve csinálni, mert ugye van úgy, hogy elhülyéskedi, túl fáradt hozzá, hiszen még pici, érthető. De amikor rajta van a dolgon, nagyon ügyes, pedig ő a legkisebb a csoportban.
Hasizomgyakorlat- itt egy nagy dobókockával kellett dobni, s ahány pettyet mutat, annyiszor felülni és hátragurulni a rudacskát a feje fölé tartva:

Egy állomáson puzzle-t kellett összerakni pohenésképpen, na ez volt az aznapi kedvenc:

Spárga előrehajolással, előre tízet és hátra tízet számolva. Szépen bírja.

A jelige: próbálj meg lazítani...

És az óra végén mindig valami kis kézrenyomdát kapnak meg kifestőt is, ezt nagyon várja, magától ül és emeli a kacsóját.

Végül 3 videó: bukfenc (itt fel kéne ugrani a fehér vonalra a dobbantóról, de Mira még nem tud páros lábbal felugrani), az első forgás a felemáskorláton, amin picit megszeppent (megnyugtatok mindenkit, utána ezt a gyakorlatot már nem kellett csinálnia, bár a nőci is kedvesen bíztatta "nor crying in the gym" -azaz nem sírunk a tornateremben), és bukfenc a gerendán, ami jól megy. Summa summárum, kiéli magát a lány a 45 perc alatt, szépen hosszan alszik minden csütörtök délután.
1 megjegyzés:
wow nagyon ugyes!
Bubu-mom
Megjegyzés küldése