Dögrováson

Már két hete megy nálunk körbe a nátha, Mira túlesett rajta, de én sajnos nem. Sőt, amikor hétfőn reggel arra ébredtem, hogy vattát tömtek a fejembe és nem tudok megszólalni, már tudtam, hogy nem lett volan szabad csak citromos teára hagyatkozni. Kedden aztán ismét jobban lettem, vittem is Mirát Debhez, de az én mai szittelésemet lemondtam. Most már csak az orrom csöpög és néha jön rám elemi köhögőroham, a Robitussin-Tylenol-Halls cukorka hármasfogatának köszönhetően, de ilyen beteg rég nem voltam. Két jó hír, hogy lázam nincs és Mira meg Darren nem kapták el. Szavam nem lehet, tünemény volt ma a csajszi, megértette, hogy "bakta" vagyok, szépen el is játszott, elfogadta, hogy csak suttogva olvasom a mesét, de azért azt mégsem mondhatom neki, hogy megyek egyet fürdeni aztán ledőlök, édes fiam, foglald el magad. Még jó, hogy az ebéd féleg készen volt, fasírtot csak kisütöttem-mondjuk minek, ha csak a zöldségköretből evett? Mostanában amúgy is fényevő, inkább csipeget a Cinke, ebédnek a felét meghagyja. Itt épp viszi a Bebbét a parkba..én meg meg abba is hagyom a firkálást és lefekszem egy picit, az a típus vagyok, akinek ilyenkor az alvás a legjobb gyógyszer.