Kinéztem április elsején, péntek reggel az ablakon és ez a látvány fogadott. Hát ez nem lehet igaz. Micsoda érvágás ez azután, hogy már pulóverben is mentünk a játszóra? Igen, a jobb sarokban a St. Patrick napi matricákat látni...hát erősen összehúztam a szemöldököm. Szegény Darren csütörtök éjjel jött haza, az arizonai "nyár" után húzhatta a hóban a bőröndjét, na ő még nagyot koppant, ilyenkor napokig az a téma, hogy költözzünk délebbre. :D
Mi azért kihoztuk ebből a legjobbat, utoljára szánkóztunk egy jót. De nemcsak az idő romlott el, hanem Mirát is túl korán dicsértem, ezután inkább nem áradozok, mert múlt héten a "minden napra egy mese" helyett minden napra egy timeout jutott. Szórja az ételt, nem fogad szót, de a legnagyobb bűne az volt, hogy Fuzzy egyik játékbotjával jól szem alatt vágott. Még kaján vigyor is volt a képén a'la "mit szólsz hozzám, milyen rosszcsont vagyok". Beraktam a kiságyába elgondolkozni, azt szóltam. De nem kell ám sajnálni, két perc sírás után elkezd szerepjátékot játszani az alvómacival, folytatja ahol abbahagyja és viccesnek tartja, ha anya kiabál. Egy dolgot nem szeret, ha lehajolok hozzá, és jó erősen a kezét fogom, nem engedem el, míg el nem mondom, mi volt a hiba. Mondjuk ezzel együtt egy kedves, aktív, szeretreméltó kislány, pl. ha a macit megszemélyesítem, és az sír, rögtön magához öleli. Csináltam egy kísérletet is, úgy kivertem a maci mancsával az ételt a kezéből, mint én szoktam, és elváltoztatott hangon valami mást kértem. És Mira nem adott a mackónak timeoutot, nem fegyelmezte, nem kiabált rá, még csak a mutatóujját sem emelte fel feddőleg, hanem adta, amit kért(em). Kiegyensúlyozott gyerek. Nem mellesleg jól áll neki az én sapkám is, mostanában szeret beöltözni itthonra. Kintre nem annyira, olyan, mint Darren. Ha süt a nap, és 18 fok felett van a hőmérséklet, a kedve rögtön pár fokkal jobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése