Csak nem...?!

De bizony! Mira magától trónol a bilin, irodalmat én nyomtam a kezébe, nálunk ez családi szokás. Ez pl. az egyik haszna, hogy Amy már szobatiszta, rákéredzkedik a bilire nálunk. És az én cinkém (meg a többiek is) árgus szemekkel figyelik. Szegény Amy ilyenkor megkér rá, hogy takarjam el, mert ez a magánszférája (igen, ő már ilyen jól beszél, összefüggő mondatokban) amiben igaza is van, alig győzöm takarni. Na de a gyerekek egymástól tanulnak, múlt szerdán tehát Mira is mondta, hogy bili, máááste. Azaz hogy meztelenül akar ráülni. Hát rajtam ne múljon. Sajnos az utolsó pillanatban felállt, így a produktum a szőnyegre került és amilyen az én szerencsém, nemcsak kisdolog volt. Üdv Murphy bácsinak. Mellesleg jutott múlt hétre egy szőnyegre pisilés és egy kádba kakilás is. Mert én balga beizzítottam a walmartos Minnie-bugyikat, csak kibírja fürdésig...nem bírta. A bili csontszáraz maradt. Viszont nem vette el a kedvem az egész, Mira már azt is jelzi, ha pisil épp, szóval nyáron, és szigorúan szőnyeg nélküli pontokon újra nekifekszünk a témának, mert két gyerekre egy vagyon a pelus, na meg szemmel láthatóan partner lenne benne, zavarja már a pelenka.

Régen nem írtam Mörrenmorcogiról, aki bizony igazi uraság. Nemcsak viselkedésileg, hanem súlyban is. Nemrég voltunk állatorvosnál, minden rendben van vele, kivéve, hogy húsz fontot nyom. Játszom én vele, fut is, felugrik a két méteres ablakra helyből, szóval nem lusta, de diétára lett fogva, mert kilóit tekintve mérleghintázhatna Mirával. Ezért nem is fényképezem derékon alul. Azért azt megjegyezték, hogy ilyen szép cirmost ritkán látnak, pedig egy állatorvosnál megfordulhat jópár...hát igen.