Ma kipipálom azt a fejezetet, ami minden babablogban "kötelező": a fürdést. Ez az a tevékenység, amit Mira mindig is szeretett, még holtfáradtan is boldogan visongott, ha meghallotta a víz csobogását. Akkor persze még csak feküdni tudott, most meg már fel is állna a kádban. Mivel ilyen izgága, még mindig a kiskádban fürdetem. Nem akármilyen tengeri szörnyekkel, rákkal és polippal mérkőzik meg a kisasszony. Szegényt produkáltatja anyja (visszanézve tök ciki nekem, legközelebb mérsékelem magam, Mira épp egy buborékot akarna felfedezni, én meg a csapról kérdezgetem...khmm, ignoráljatok, figyeljétek csak a kis meztelencsigámat), de azért az látszik, hogy nagyon sok szót ért már.
Mellesleg a hajmosásnál sem sír, sokkal jobban tűri pl. az orrszívásnál.
Pancsolás után bekenem olajjal a kis testét, közben ő a hajkefével ismerkedik. Néha összekeveri a fogkefével, az utóbbit viszont nagyon ügyesen és célratörően használja.
Íme a versike, amit énekelni szoktam neki közben:
A Dunában úszik egy zsömle
Kis Mira bele van tömve
A zsömle elázott, kis Mira kimászott,
Hollári-hollári-hó.
A Dunában úszik egy sámli
Kis Mira rá akart állni
A sámli elúszott, kis Mira kiúszott
Hollári-hollári-hó
Hó, hollári-hollári-hó.
Már várom a nyarat, kíváncsi vagyok, hogy reagál majd a kerti medencére.
2 megjegyzés:
kiralysag ez a dal! :-)) Mirababa meg ennivalo.
Nagyon edi!!! Olyan aranyosan orul maganak, meg birom amilyen tudomanyosan nezegeti a habot a kezen:)
Megjegyzés küldése