Néha elgondolkozom, hogy valamit rosszul csinálok. Mert ha magyar, ha amerikai hírességről olvasok (bevallom, a bulvárt nyomon követem főleg a gyerekek, baby boom terén), akkor olyanokat tudok meg, hogy a celebgyerek
- 3 hónapos korától átalussza az éjszakát
- csak akkor sír, ha éhes vagy álmos, amúgy egy angyal
- anyja nem adta fel a karriert, ennek ellenére üde és természetesen főállásban sem marad le semmi elsőről, épp ott van az első lépéseknél, szónál,
- sőt, 3 hónappal a szülés után már belefér a 36-os csőgatyába.
Ilyenkor nagyon szeretnék celeb lenni, akinek az életében ott is van a gyerek, meg nem is, az együtt töltött idő csupa élvezet és móka, van idő romantikázni is, hisz éjszaka már nem kell kelni a kicsihez. Elgondolkodok a sors igazságtalanságán, hogy magamfajta közembernek nem ilyen jut, bár nem panaszkodom, Mira egy tündérke, de néha a plafonon vagyok tőle. De én nem vagyok celeb, nincs kinek vakítani azzal, hogy mit tud vagy nem tud a gyerekem.
Aztán néha vannak hírek, hogy Brooke Shields megszenvedte a terhesség utáni depresszióval, amiről könyvet is kiadott. Vagy itt van Michael Douglas, akinek a fiát évekre csukják le drogügyletei miatt, és aki arra panaszkodott kiváltó okként, hogy apja nem sok időt töltött vele gyerekkorában. Melanie Griffith kislánya, Stella Banderas pedig nem tudom, mit nyilatkozna arról, hogy anyukája már a sokadik elvonót csinálja, csak remélni lehet, hogy bájos arcocskája nem lesz drogoktól püffedt, mint a Douglas-srácé. Aztán itt van Suri Cruise, akinek egy napi ruhatára többe kerül, mint mi hármunk összes gönce, de magassarkúban, mezítláb grasszál az ötfokos hidegben, mosolytalanul.
Mégis megmaradok közembernek, gondolom ilyenkor, mert a pénz csak nimbuszt ad, boldogságot nem. A celebek is gyerekek, a celebek is emberek.
3 megjegyzés:
Azt ne felejts, hogy százötven nanny vigyáz a gyerekre az idő nagy részében, lehet nem is tudja ki az anyja - apja, a fogyás önsanyargatás és egy jól megfizetett edző eredménye, nem valószinűtlen, hogy komoly diéta mellett (igy persze szoptatás kizárva)...
Én nem irigylem őket. A pénz és hirnév nem boldogit.
Egyetértek Gabival!
Nem irigylem azokat a gyerekeket,mert sztem az anyja és az apja tuti nem ült le vele egy percet sem játszani,vagy olvasni neki!
Nem kéne nekem 15o nanny, csak egy! :)
De viccen kívül, tudom, hogy az elit réteg élete sem fenékig tejfel, elég jómódú családoknál szitteltem, s a pénz valóban nem minden.
AndiLeila, azért nem venném a celebeket egy kalap alá, szerintem van,aki időt szakít a gyerekére, de tényleg könnyebb úgy önfeledten játszani, ha mellette nincs házimunka, van viszont karrier, segítség, tehát nem 24 órában nyomja az ember, hóttegyedül. Vagy a párjával, aki ugye dolgozik keményen, így nem vehető korlátlanul igénybe.
Megjegyzés küldése