Kutatom az új lakom

Már hónapok óta érik bennünk az elhatározás, hogy mi a gazdasági válságot ki fogjuk használni, mit kihasználjuk, fellendítjük magát a gazdaságot: házat veszünk. Most ugye egy duplex típusú házban lakunk, tehát van egy falszomszédunk és sok hasonló ház itt körben. A hátrány ugye, hogy ez nem a sajátunk. És néhány dologban igencsak nem szeretem, ha meg akarják mondani, mit csináljak. Pl. itt a Cicó, aki most a tavasz kezdetével újra depis, ha mi kint vagyunk a teraszon, ő az ablakban nyávog. Na meg olyan szabályok, hogy nem teregethetek ruhát, mert a szomszédokat zavarja a kilátásban. A szomszédnőm, Alexis rózsaszín flamingóinak is mennie kellett, mert "nem illetek bele a komplexum építészeti stílusába". Angolul úgy van megfogalmazva ez az egyre vaskosodó házirendben, hogy "architectual integrity". Majdnem felvisítottam a röhögéstől. De ami már nem olyan vicces, hogy Alexis kertjét is ledózerolták, mert nem és nem volt hajlandó a kis zen-kertet eltávolítani. Megmondom, miről van szó: egy kis ágyás, tén két méter hosszú, virágokkal, buddha-szoborral és egy kis gömbölyű kővel. Ott, hátul, ahol szinte a madár sem jár.
Nem röhej, hogy a zöldkártya-interjúban benne van a kérdés, hogy nem vagyok-e kommunista, miközben ezek a háziszabályok még rosszabbak?

Viszont rengeteg dolog jó itt: alacsony az ingatlanadó. A hátunk mögötti területet gondozzák, elviszik a faleveleket, nyesik a fákat, füvet nyírnak, lefestik a házat, lecserélik a garázs zsindelyeit, ha termeszek jönnek, csak hívom őket és kicserélik a rágott léceket. Van egy kis fajátszótér, ahol Mira hintázhat és a medence is, ahol nyáron úszhatok. Csak 1oo métert kell sétálni törülközővel a hátamon és már csobbanhatok is. Ezt pl. tuti fel kell adnom, ha új házba megyünk, mert medencéset nem éri meg venni, karbantartani azért a 2 és fél hónapért.

Na meg a mostani lakhoz közel van minden, vásárlási és egyéb szempontból is. Boston, az óceán, parkok, kirándulóhelyek, fürdésre alkalmas tavak, szuper iskolák (itt muszáj a körzetesbe menni, hacsak nem magánsulira csenget ki az ember), bevásárlóközpontok, mind félórás távon belül.
Nekikezdtem neten a keresésnek, és először is megdöbbentem azon, hogy egyesek milyen fényképeket tesznek fel a házról és a szobákról. Komolyan, én akkor raknék fel olyanokat, ha körömszakadtáig ragaszkodnék az otthonomhoz, nehogy bárki is megnézze. Sötét szoba, telezsúfolva bútorral, kacattal...na jó, nem mindenki lakberendező és az ízlés sem vita tárgya, de annyi józan paraszti esze sincs, hogy aki venni akar, az szereti a saját dolgait beleképzelni? Ami nehéz, ha televan a lakás kütyüvel, az előszobában ott a sáros csizma, a szekrény tetején üvegek, kosarak...

Találtam azért olyan házakat, szép zöld gyeppel, két garázzsal is, ami megfelelne, egy probléma van csupán, hogy van egy anyagi keretünk is, na meg évi 4ooo dolláros ingatlanadót nem engedhetünk meg magunknak. Így fájó szívvel szűkítettem a keresést az anyagiaknak megfelelően.
Nem lesz könnyű dolgunk. Mert igényeink, azok vannak dögivel.

• Kb. 17o négyzetméteres alapterület (ez kb. 18oo négyzetláb)
• Minimum egy garázs
• Minimum 2 fürdő
• Minimum 3 szoba a nappalin és a konyhán kívül
• Ne legyen Bostontól 5o perc autóútnál távolabb, Darren munkája miatt
• Ne legyen főúton, Mira és a Cicó miatt
• Ha nincs felújítva, pl. régi a konyha és az ablakok, akkor legyen a vétel után keret a renoválásra
• Legyenek tágasak a szobák, nagyok az ablakok, én nem szeretem a sötétet
• Hátul egy füves terület, ahol azért lehet tollasozni, labdázni, hóembert építeni, grillpartit szervezni, egyáltalán, ha csak ki akarok ülni, legyen hova

Tegnap két házat néztünk meg, mindegyik lehangoló volt. Kívülről oké, a környék sem rossz, de belül...borsos ára lenne a felújításnak. Szinte repültem haza, otthon, édes otthon...mindenáron azért nem megyünk el innen.A fenti montázsban pár ház, amiket még nem láttunk, kábé ilyen kaliberűeket keresünk.