Tegnapelőtt elmentem fogászhoz, kezdődik a nagy projekt, miszerint 2 év múlva úgy fogok vigyorogni, mint a Colgate reklámarca. Ehhez első lépés a bölcsességfogam kihúzása volt, aminek funkciója nincs, viszont hátráltatja a munkát az előrébb lévő fogaimon. Bevallom, berezeltem, mikor jött a tű, de a doktornő csak összecsapta a kezét: "Hölgyem, hiszen ön már szült egy gyereket!" Milyen igaz, de érzéstelenítéssel...A rádióból éppen valami roki szólt és a doktornő, nagy meglepetésemre elkezdett rá táncolni. Minden félelmem elmúlt, a húzás nem fájt.
Viszont ma Mirámat igen megkínozták. Már 6 hete szedi ugye a vaspótlást, mert kicsit vérszegény, ezért visszamentünk ellenőrző vérvételre. Sajnos, örökölte tőlem a nehezen található vénákat és a nővérke is egy szenvtelen debella volt, az a fajta, akinek kimondott örömet okoz a szurkálás. Először a bal karja következett, nagy sírás, a nyert vér sajnos túl sűrű volt mintának. A jobb karján meg nem találta meg a helyes pontot, össze-vissza szurkálta, forgatta a tűt. Már azt kívántam, bár az én fogam húznák ki még egyszer...Végül jött egy másik nővér és az ujjbegyéből sikerült vért venni, de addigra már taknya-nyála összefolyt, kis csapzott, sikító cinegemadaram...öt percig ringattam a parkolóban, míg végre be tudtam rakni az ülésébe és a zenélő elefánton már nevetett a könnyein át.
A szörnyű leírást ellensúlyozza egy hétvégi, csibész arcocska.
1 megjegyzés:
Jaj szegény Míra:((.Remélem már el is felejtette hogy megkínozták!
Neked sok sikert a fogdokihoz.Én is éppen ma kértem időpontot hozzá:((.
Mira olyan édes a képen,és már milyen nagy lány lett!!
Megjegyzés küldése