Nyúl, csoki, fog

Íme, Mira a(z egyik) húsvéti nyúl ölében. Tegnap kisvárosunk egyik cukrot, csokit áruló kis villájába mentünk, melyet egy család visz immár 1oo éve. Jó drága az édesség, egy kis tábla csoki majd' 6oo Ft átszámítva, így csak a nyulat fogtuk puska-...akarom mondani lencsevégre és mentünk is.

Még emlékszem, mikor osztálytársam apukája meghívta az egész osztályt a Győri Keksz-és Ostyagyárba, ahol ő valami nagy ember volt. Mint Jancsi és Juliska a mézeskalács-háznál, úgy éreztük magunkat, szatyorral vittük haza a specit (aki nem ismeri a győri dialektust, ez a nápolyit jelenti), aztán egy hétig rá sem tudtunk nézni édességre.

Ehhez kapcsolódik, hogy minap voltam fogorvosnál, sajnos, nagy gondok vannak. Annyira azért nem, hogy statisztának menjek a Maunikasóba, de az átkosban biza kihúzták pár fogamat, nem bajlódtak akkor gyökérkezelésekkel, hidakkal. Most meglett ennek a böjtje, a méregdrága hidat is el kell távolítani, amit még az esküvőm előtt rakattam fel, mert bement alá mindenféle és nem védte meg az ép fogamat sem. Súlyos dollárezrekért kapok ínybe csavarozott implantátumot, még így is drága lesz, hogy van fogászati biztosításunk. Csak összehasonlításként, egy szimpla gyökérkezelés enélkül 16oo dollárba kerül itt. De nincs választásom, csak egy szett van a fogaimból és ha nem cselekszem sürgősen, az állkapcsom is eldeformálódhat.
Sajnos Darren sem örökölt jó fogakat, neki ugyan szép fehérek, de alul kócosak és az ő korában nem bajlódtak fogszabályozással. Így aztán Miránál nagyon rigorózus vagyok fogápolás ügyében, bár utálja, ha akaratán kívül valami a szájába kerül, a napi kétszeri fogmosás elől nem menekül és csínján kap majd édességet is.