Elmentek, most robognak az öcséim a reptér felé. Nagyon jól érezték magukat, tetszett nekik Amerika. Ádámnak leginkább a kaszinó és Boston, Bálint mindenevő volt. Kedvencüket, a Five Guys hamburgerest vettük célba ma ebéd gyanánt. Tetszett még nekik a bolt, az outletekben jól bevásároltak ruhaneműből, amit otthon dupla-vagy triplaáron kapnának meg. Bejött az emberek udvariassága, közvetlensége is. Ami nem tetszett nekik, az a nagy távolság, hozzászoktak, hogy egy busszal, negyedóra alatt beérnek a belvárosba.
Este nagy kártyapartikat vívtunk, beszélgettünk. Mira is, mintha megérezte volna hogy mennek, mindegyiknek az ölébe kérdezkedett, megszokta őket. Tegnap, mikor fogorvosnál voltam, ők vigyáztak rá és mikor felébredt és nem talált a lányom, hamar megnyugodott náluk. Hálából segített nekik lenyomni a bőröndöt, mind a 9 kilójával.
És amilyen frusztráló volt, hogy a városnézéseket, utakat nem bírta, tegnap apukáját lepte meg egy felállással, valamint az első szó kimondásával: baba. A Bálintnak is mondta, hogy bá és az Ádámmal (odda) is próbálkozott. Darren jól megijesztette szegényt, mert hangosan örvendezett, tapsolt mikor a lánya vele szemben, bár rozoga lábakon de állt.
Üres a ház megint, anyu 2 hónap múlva jön, öcséim minden évben szeretnének. Addigra tán Mira is jobban bírja az utakat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése