Te hiszel az angyalokban?

Én kénytelen vagyok.

Az utóbbi napokban legszívesebben magamon kívül lettem volna, bárhol csak nem itt. Egyszerűen nem jutottam aktív pihenéshez még éjszaka sem, mivel Mira már félóránként kelt. Így etetés után leraktam s rábíztam az egyedüli elalvást...szépen, reggel fél 7-ig alszik azóta is. S jókedvű napközben. Hiába, a gyakorlat néha felülbírálja az elméletet.

De a Sors mindig akkor küldi a segítséget, mikor a legkevésbé várjuk.

Kezdjük a szombati bevásárlással, ami a nagy vasárnapi hóvihar előtt igazi feladat volt, ugyanis mindenki bespájzolt, mielőtt leesik az a bizonyos 3o centi. Fáradt voltam, kimerült, és még csak néhány dolog volt a kosaramban, másik kézzel Mirát toltam. Előttem hömpölygött a tömeg, amit utálok. A pénztárnál viszont egy fiatal nőci felajánlotta, hogy segít tolni az egyik kocsit. Egyszerre jókedvem lett ettől.

A másik az autó. Murphy törvénye szerint nemhogy elromlik, ami romolhat, hanem akkor teszi ezt, mikor a férjem nincs itt. Most már lassan ezermester leszek, de autókereket még nem pumpáltam. Márpedig azt kellett, mert kigyulladt a narancssárga felkiáltójel a műszerfalon. Nem vagyok ugyan technikai zseni, de tudom, hogy a sárgás-pirosas kijelzők határozottan nem jelentenek semmit jót.

De tegnap a szomszédnő látta a szerencsétlenkedésemet, még csak a helyes nyomást próbáltam beállítani, miközben Mira anorákba bugyolálva bőgött a kocsiban, és hozott egy jobb, elektromos pumpát. Mivel a narancs jelzés nem tűnt el, mentem az szervízbe, ahol negyedóra alatt, ingyen megcsinálták. Majdnem átöleltem a szerelő palit.

S végül a házi angyalokról: mikor este már nem tudtam mit kezdeni a nyávogó cirmossal, aki az utóbbi időben imád a tévé mögé menni s kábelt rágcsálni, na meg a nyűgös lánykámmal, elővettem Fuzzy lézeregerét. Percekig röhögtem azon, ahogy a szürke macskafej és az ébenfekete babafej egyszerre köröznek s követik nyomon a piros lézerpontot. Pirospontos ötlet volt, a szó szoros értelmében.

Mikor van időm, készülök a karácsonyra. Kint lógnak a zoknik, áll a fa, ami ugyan kis csutak, de a mienk és jövőre csakazértis minimum egyméteres, élő fenyőnk lesz. A fehér karácsony is garantált a vasárnapi, egész napos hóesésnek köszönhetően. Már csak a megváltó hiányzik, s most nem a Jézuskára gondolok, hanem Darrenre, aki 1o nap erőltetett menet után kicsit tehermentesít. Jacuzziról, nyugodt bejglisütésről, olvasásról, alvásról álmodok.

Mindenkinek legyen szép, nyugodt, bensőséges karácsonya!