2009. december 15., kedd

Kedvem sötét


ha sötétedik. Ilyenkor ugyanis ki vagyok éhezve, fáradva, facsarva. Kivagyok. Tudom, unalmas már, de még mindig az alvás, azazhogy a nemalvás a ludas. Mert Mira ugyan este 8-ra mindig kidől, de újabban óránként ébred. Csak úgy, mert nem éhes, a foga sem fáj most. S az éj közepén egy órát fenn is marad.

Próbáltam sok mindent, magamhoz is vettem volna, de ott még jobban üvöltött. Csak akkor hallgat, ha a vállamon ringatom, de letenni nem lehet, hiába hortyog békésen. Summa summárum, 3 órát sem tudok egyhuzamban aludni, s emiatt csomóban van a gyomrom. Mikor végre elaltatom, akkor az idegtől nem tudok rögtön elaludni. Ma azért délután loptam magamnak 2o percet, míg Mira szunyált. Hétvégén itt volt Darren, de ő most felejtős, nálam akar lenni a lány...még orrszívás után is hozzám kéredzkedik fel.
Próbálok több kalóriát biztosítani, azaz folyt. köv. a hozzátáplálás fronton. Szereti az alma-banánt, ebből hajlandó jelképes 25 ml-t elfogyasztani, de a zöldséges ételekre szájzár a válasz.

De a jót is le fogom írni, mert kell a lelkemnek, mint egy falat kenyér, na meg nem akarok állandóan nyafogni. Például nagyon aranyos volt a boltban, tegnap és ma is. Zsákmányoltam szuper leértékelt cuccokat, egy felsőt és egy pulóvert is. Aztán az is tuningolja a jókedvet, mikor kacag, legtöbbször a cicán, aki az asztal alatt alszik. Apropó, Fuzzy idegesen topogva nézi, hogy "simabőrű" kis gazdája lassan elkezd mászni.
Aztán ma tündérbogyó volt, mikor főztem. Igaz, átmentem a kedvéért Nigellába és kommentáltam neki minden lépést, amit ő fakanállal a szájában nyugtázott.

Szóval ezernyi apró pillanat van, ami miatt érdemes elkezdeni a napot és újult erővel futok neki. Nincs szebb, mint az ő szemén át felfedezni a világot, szinte látom, ahogy szaporodnak azok a bizonyos szürkék, egyre több dolgot megért. De mégis jó lenne, ha kettő lenne belőlem néha. Mondjuk éjjel 11 és hajnali 4 között.
A képen az új pihenőszék, amit később átalakítva 3 éves koráig használhat.

4 megjegyzés:

Krisztina írta...

Kedves Blacktulip,
nagyon megértlek, az én négyévesem három és fél éves koráig egyetlen éjszakát sem aludt át. Voltak "jobb" éjszakák, amikor csak 3-4 alkalommal ébredt, de bizony nálunk is sokszor előfordult az óránként ébredés. Nem éhes volt,nem fájt semmije. Csak rám volt szüksége... Durva, de ezt is meg lehet valahogy szokni, persze az ember sosem igazán önmaga ilyen állapotban, ez egyfajta módosult tudatállapot. :) Hogy mikor hagyta abba? Hát aznap, mikor megszületett a kistestvére. Átadta a stafétát: azóta átalussza a sokszor babasírástól is zajos éjszakákat.
A gyomrodra esetleg próbáld ki az élőflórás kefír iszogatást, nekem kisimította az éjszakázástól gombóc bélésemet.
További finom Mirázást kívánok neked(de inkább nappal, ha lehet)
Üdv
Krisztina

H. Mária írta...

Ezek az időszakok nehezek. Azért mégis akad jó esemény is. :D

Pásztohy Panka írta...

Annyira szép kisbaba!

Blacktulip írta...

Koszonom a kedves hsz-okat. Krisztina, megijedtem, ebbol meg 3 ev is varhat ram? Akkor falnak megyek. :P

Panka, szepnek szep, de eleven, mint a csik. Tobbemberes baba. :)