Mint írtam, az idei ünnepek erősen idegőrlőek voltak, nagyon lefáradtam. Nem mentünk semmilyen karácsonyi ünnepre, kivilágított házakat nézni, nem tudtam sütit sütni. De felfigyeltem, hogy kisvárosunk könyvtára ingyen zenés gyerekelőadást szervez, amire a mai délelőtt el is mentünk- hála a jó égnek Darren is csatlakozott. A program Winter holidays around the world címen futott, s bár pár perces késéssel futottunk be, épp jókor érkeztünk, mert a Diwaliról, azaz a hindu Fények ünnepéről volt szó, ami október vége-november eleje, naptártól függően. Ilyenkor már reggel fél 5-kor fel kell kelni, kiseperni a házat (Darren, jó mormota módjára elhallgatta ezt előlem), meggyújtani a kis lámpákat és este tüzijátékkal ünneplik Krishna, azaz a Jó győzelmét a Gonosz felett, akit Narakasura testesít meg. Ebben a játékban a gyerekeknek a pukkanást kellett imitálni és színes kendővel lengetni.
Aztán következett a Hanukka bemutatása szavakkal, hangszerekkel, s ami a legszebb volt az egészben, hogy a zsidó menora gyertyáit formáló gyerekek közt volt amerikai, indiai, kínai származású. Nekik már természetes lesz a mások ünnepének tolerálása.
Röviden említették a Kwanzaa-t is, amiről mi lemaradtunk, mert Mira megéhezett s lementem megszoptatni a könyvtár egyik foteljában, ahol csend volt.
Utána következett a karácsony, ami azért még itt, az Olvasztótégelyben is a fő téli ünnep. A gyerekek egyik fele két farudacskát kapott, amivel a szőnyegen dobolva a szánhúzó állatokat imitálták, a többiek, így Mira is, csengőt, amivel így a Jingle bells című örökzöldet adtuk elő közösen.
Nagyon tetszett az egész dolog, főként azért, mert Mirának is van háromfajta kulturális identitása, azzal viccelünk, hogy ő a mi kis indomagyarikai (indohungarican) lányzónk. És ahhoz, hogy őt elfogadják, fontos ismerni a többi kultúrát, hagyományt.
S mit felejtek el akkor, mikor van nálam pelenka, büfirongy, belépőjegyek, mobil, jogsi, minden miskulancia? Na mit? A fényképezőgépet. Grrr. Pedig Miribaba olyan elégedetten ült a csengőjével Darren ölében, mint a kis Buddha, néha belesikkantott az előadásba, nagyon élvezte. Nem baj, a képanyagnál fontosabb az élmény, amit átéltünk, pl. hogy Darren énekelte fahangján a dalokat a gyerekekkel, na, az megfizethetetlen. :D
Azért teszek be egy tegnapi fotót, itt épp tükröm-tükrömöt játszik. Bizony, nekünk ő a legszebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése