Mennyből a...Mikulás?

Elöljáróban annyit, hogy Mira jól van már, nincs láza, az orra nem szelel még tökéletesen, de jobban alszik. Napközben meg picit sem lassít, megtanult ma hátrafelé tolatni. Vakdugókat beszerezni, stop.Visszakaptam a cserfes, jókedélyű babámat, ami remélem, az ünnepek alatt is így marad, meg úgy általában, soha nem legyen beteg!

Közben, épp mikor orvoshoz kellett vinni, leesett a második, nagyobb hó. Az első hóról készült a fenti kép, ezt látjuk a konyhából...és Mira reakciója, hogy fél óráig csendben, tátott szájjal nézte a fehérséget.

A rádiók is hetek óta ontják a karácsonyi dalokat, a szupermarketnél narancsokat pakoló srác Frank Sinatra Hulljon a hó c. örökbecsűjét fütyüli, az áruházak feldíszítve, a családi házak kivilágítva...szóval készülünk idén is az ünnepek ünnepére, amikor elviselek bármilyen mennyiségű giccset, csillogást, gyertya-és fenyőillatot...de különleges is az idei alkalom, mert az első családi karácsony lesz, nemcsak Mirának, hanem nekem is, mint családanyának.

S nálunk ugye a multikulti szituáció miatt nem olyan egyszerű.

Kezdjük Darrennel: hindu vallása miatt nem igazán ünnepli a karácsonyt, igaz, muszáj neki, mert ironikus módon épp december 25-én van a szülinapja.

Folytassuk velem: magyar szokások szerint ünnepeltünk mindig, ami azt jelentette, hogy 24-én délelőtt fadíszítés, jöttek a nagyszülők szenteste, a család rangidős tagja volt a "Jézuska", aki a csengőt megrázta, a nappaliba tódultunk, elénekeltük a Mennyből az angyal-t majd közös ajándékosztás és -bontás, beszélgetések. Anyuval és Mamival én az éjféli misére is elmentem.

Sajnos, a családtagok száma fokozatosan csökkent, így csak négyen maradtunk már, illetve most 3+1 a felállás, mert anyu és két öcsém otthon ünnepelnek.

Végül az itteni, amerikai szokás az, hogy Hálaadás, azaz november utolsó csütörtökje után már áll a fa, s végül a Télapó (Santa Claus) hozza az ajándékokat 25-e reggelére. Most már mondjuk a politikai korrektséget túlzásba viszik, mert néhány szülő tiltakozott a Christmas, christmas tree (karácsony, karácsonyfa) megnevezések ellen, így egyes iskolákban az ünnepi fa, varázslatos fa titulust kell használni.

Na most, én sem nevezem el más hanukkáját, ramadanját az ízlésem szerint, sőt, sértőnek sem találom, ha más ezt ünnepli. Cserében hadd hívjam karácsonynak a karácsonyt...

De vissza a fősodorba: mit kezdjek ezzel az egyveleggel? Úgy, hogy szép hagyományt teremtsek, ami nekem is tetszik és Mira is elfogadja, ne kelljen megküzdenie semmi különcséggel, ellentmondással.

Úgy döntöttem, hogy a fa nálunk is korábban állni fog, épp tegnaptól pompázik a nappaliban. Nem bánom, hogy pár héttel tovább gyönyörködhetek benne, úgyis december a legsötétebb hónap. Együtt fogjuk díszíteni, családilag.

Viszont nem lesz december 6-án Mikulás. Könnyen összemosható a Télapóval, és igen furán venné ki magát, ha Mirára az oviban értetlenkedve néznek, mikor cipőpucolásról és Mikulás-csomagról beszél. Még talán ki is csúfolnák, hogy nem igaz, a Télapó később jön...kompromisszumos megoldásnak a kandalló fölé aggatott zoknira gondolok, hogy tán odakerülhet egy apróság Miki nevenapján, a két hagyomány fúziójaként.

S hogy ki hozza az ajándékot? Nos, úgy gondoltam, hogy a Télapó, mint minden amerikai gyereknek...aki a Jézuska segítője, kirendeltje ajándék-ügyben. Méghozzá 25-e reggelére.

Mira persze mindezt még nem érti, igaz, kiveszi a részét az adventi hangulatból: áhítattal néz minden meggyújtott gyertyát.