Felező

Íme, Mira Leona első étele, ami nem anyatej-hanem édeskrumpli. A kép optikai csalódás, úgy néz ki rajta, mint aki legszívesebben háromfogásos menüvel folytatná a Gundelben, de valójában 3-4 kanál után fintorogva tiltakozott. Etetni kétemberes dolog, mert majdnem a fejére húzta a tálat. Megengedtem neki, hogy próbálkozzon.

Hozzátáplálás témában úgy gondolkodom, hogy nem erőltetem. Nem ül, nincs egy foga sem, szépen fejlődik, van elég tejem-majd ő eldönti, mit akar, én meg szorgalmasan kínálgatom, ma délután alma és banán lesz soron. Majd csak lassan megkedvel mindent.

És ma, féléves szülinapja alkalmából illik ugye egy kis összefoglalót is írni róla.

Nagymozgások terén az erős középmezőnyben tart, ide-oda forog, pár kúszómozdulat, de a stabil ülés még messze van.

Annál ügyesebb a finommotorikás feladatokban, ügyesen bemér bármit, főként a madzagok, nyakláncok érdeklik, s megragadja, rázza, vizsgálja azokat. Az ujjait egymásba tudja fűzni.

A legbámulatosabb az értelmi fejlődése, főleg ok-okozat felismerések terén.

Ha felébred a kiságyban és hív, elég neki felkiabálni, hogy jövök, máris csend lesz, mert tudja, nemsokára szabadul "börtönéből".

Mikor belenéz a pólómba és látja, hogy épp nincs nyaklánc rajtam, nem keresi többet.

A rádióból tudja, hogy zene jön.

Azt is, hogy a villanykapcsoló működteti kedvenc tárgyát, a lámpát.

Ha csobog a víz, boldogan rúgkapálva várja a fürdést.

Ha a kezem mögé rejtem az arcom, örül, mert kukucsos játék következik.

Ezen kívül imád vadulni, csiklandozósat játszani, ha hintáztatják a levegőben.

Szopi közben a fülét vagy a haját csavargatja, másik kezével az ujjamba, pólóba kapaszkodik.

Nem bánja a hideget, sőt, a kis talpa izzad a rugikban, viszont gyűlöli az arcmosást, orrszívást.

A legeslegjellemzőbb vonása a dac. Homéroszi jelzőnek az Akarnokok Gyönyörű Gyöngye illik legjobban rá. Amit akar, az azonnal kell, vagy cudar világ lesz. Menne ő már két lábon is, ha meglenne a testi ereje.

Az alvással csehül állunk. Mikor pár óra felületes alvás után reggel 6-kor jelzi visítással, hogy kezdődhet a nap, odaadnám én kis túlzással mindenkinek, zsákos embernek, vasorrú bábának, Stibor vajdának, csak legyen nyugtom. Igaz, este 7-kor dől ki, de én akkor még nem tudok elaludni.

Ma kínomban azzal vicceltem, hogy menjünk az Ikeába, adjuk be a gyerekmegőrzőbe, mi meg leheveredünk egy kerevetre-az sem érdekel, ha többszázan bámulnak, de alszom, alszom végre! :)

Mindent összevéve egy gyönyörű, minden lében kanál kislányt dobott nekünk a gép, akiért nem tudunk elég hálásnak lenni. Mert mosolyog is néha, és akkor bearanyozza a napom.