Halloween

Na most, aki ismer, az tudja, hogy a horrofilmekkel milyen a viszonyom, leginkább az Ádám öcsémtől származó mondattal lehetne összefoglalni: "Ági, neked a horrort rádión keresztül kéne hallgatni". Így is van, a sztorira mindig kíváncsi vagyok, de a durva részeknél párnát húzok magam elé és élő közvetítést kérek, mi is történik.

Ennek ellenére imádom a sejtelmes Halloweent, a kivilágított tököket, a jelmezeket. Gondolkodtam, vegyek-e Mirinek jelmezt, de még úgysem fogja fel, mi ez a felhajtás...aztán eszembe jutott, hogy Szilvi és Szabi küldtek egy jópofa rugdalózót (köszönjük!!!), ami narancsszínű ugyan, mint a zsiráf, de zebracsíkokkal. Ezt feladtam könnyes szemmel tiltakozó kislányomra, aki így zsibra lett.

S mint az látható, a különleges állatka elkezdte az ülés tudományát a maga módján...

A gyerekek 6 körül meg is érkeztek, voltak filigrán tündérkék, Super Mario, Bob Marley rasztahajjal, Sikoly-féle jelmez...jellemzően, a nagyok már csak köszöntek és megköszönték az édességet, nem mondták, hogy "trick or treat", azaz csokit vagy csalunk.

Volt 3 kiskamasz lány is, elég érdekes, kihívó öltözetben (Darren megjegyzése: na, ilyen hacukában sem mehetsz kéregetni majd, kislányom), de a legviccesebbek mindig a kis cérnahangú ninják, szemüveges Darth Vaderek, totyogni alig tudó Pókemberek.

Mira rácsodálkozott a gyerekekre, de fél 8-kor nyafizni, szemdörzsölni kezdett, ezért takarodót fújtunk, lekapcsoltuk a lámpát. Ugyanis az a szokás, hogy ha a külső lámpa, faragott tök nincs kivilágítva, nem szabad zargatni a ház lakóit, nem mindenki szeretné a sisere hadat fogadni. Én pl. már azért nem, mert Mirát (oppardon, Zsibrát) felébresztené az ajtócsengő.

Rólam nincs kép, de nem hivatalosan zombi voltam, rekord 5 keléssel éjszaka, nem tudom, mi baja volt Mirinek.

Holnap tovább folyik az "ünneplés", megemlékezek kedves halottaimról is...nem mellesleg jómagam krisztusi korba lépek, tehát már 33 éves családanyaként kelek fel, reményeim szerint üdén és nem zombi üzemmódban.