Altatás - update

Nem a bizonyítványomat akarom magyarázni, de szeretném kifejteni az ezzel kapcsolatos gondolataimat, ami az előzőből kimaradt.
Mira napközben nagyon jól elvan egyedül is, hosszabb időkre. Nézegeti a játékait, fogja a csörgőjét, már a könyvből is kiszedné a képeket (arra rájött, hogy nem lehet megenni...), zenét is hallgatunk, nevet rajtam, ha bohóckodok. Akkor komorul el a kedve, ha fáj az ínye vagy ha nyűgös. Esténként szokott ez nagyobb hisztivé turbósodni, mert nappal többször le tudom rakni, ha laposakat pislant, szinte örül a forgójának, ami zenél, azaz ő maga szeret így elaludni. Este ott az egész nap sok kalandja, élménye, nem mindig megy cicizés, ringatás nélkül ez. Megjegyzem, míg 2 hónapos korában akár 2o percet is igénybe vett az altatás, manapság 5-1o perc a maximum. Ez szerintem egy 4 hónapostól nem rossz, tudom, lehet majd rosszabb is, ha tényleg jönnek azok a fogacskák.

De alvásmódszerekben én nem nagyon hiszek. Van, akit "be lehet törni" a suttogós, ferberizálós stb. rendszerrel, én ehhez túl ősanya vagyok, vagy csak realista, vagy nincs elég gyerekem, így erre az egyre több idő jut. Nem szeretem a sírását hallgatni, nekem rossz, így kikapom.
Ma is és tegnap is végig sírt a kocsiban, azért, mert már idegen helyen nem lehet szoptatni. Kocsiban nyűglődik, ma babaáruházban voltunk (vettem neki csomó kis ruhát nyárra 1-5 dollárért, Indiába és jövő nyárra is), na ott aztán van külön mamaszoba, kanapé, hintaszék, de annyira érdekelte minden, csak úgy csavarodott a kis teste, nyaka...az autóban persze rájött, hogy éhes. A haja tövéig leizzadt a sírásban pedig igyekeztem haza. Este ugyanígy van, ha felriad, ringatom, simogatom vagy megetetem és alszik tovább. Szerintem én járnék rosszabbul, ha nem így tenném. Egyszer kivártam, mi lesz, ha hagyom nyöszörögni, hátha visszaalszik. De nem, felerősödött a sírása és a végén orkánná duzzadt mesterném haragja.

Másik dolog: a módszerek egy kaptafára készülnek, a gyerekek nem. Akinek heves a temperamentuma, abból kicsit lehet faragni, finomítani, de zen buddhista nem lesz belőle. Példám rá az ikerpár, akikre anno egyetemista koromban vigyáztam. Mint tűz és víz: a kisfiú nyugodt, békés, elsírta magát, ha a nála sokkal gyengébb húga odacsapott neki, a kislány cserfes, mindenlébenkanál kis boszika. Így is aludtak el: a kisfiút leraktam fél 8-kor, mesélt magának majd elaludt és csend is volt reggel 8-ig, míg a kislánynak mesélni, énekelni kellett és éjjel is többször kelt, cserébe kakasokkal kelt. A szülei hagyták sírni kétszer, de aztán feladták, mert úgy belelovallta magát, hogy összehányta a pizsamáját, csatakosra üvöltött kis cékla volt a feje. Rájöttek, hogy jobban megéri 1o percig ringatni, mint utána fél órán át ágyat és pizsit húzni, megnyugtatni, ágyba tenni.

Na jó, nyilván nem akarom még 2o kilós culaként is ringatni Mirit, de nemsokára fogékonyabb lesz a mesékre, dalokra is, jobban megérti, mi az a rituálé. Addig a hátam görbül, mint a kérdőjel és éneklem szorgalmasan az Árgyélus kismadárt, megadva magam az anyák sorsának.