A bőröndök még ott hevertek a sarokban, bennünk meg pezsgett Mexikó, az élmények sokasága, amit Cancúnban, második nászútunkon éltünk át. Hihetetlenül ellazított minden, a jet-skizéstől kezdve a Chichen Itza piramisokig minden. Magamtól keltem hajnalban, hogy lemenjek a fövenyre és megnézzem a karibi napfelkeltét, mert ilyet nem mindig lát az ember.
Egy dolog idegesített nagyon az út folyamán: Darren folyton azzal szekált, hogy már terhes vagyok. "Choco inside", hajtogatta, én meg morcosan tiltakoztam, nem akartam erről beszélni és már nem is hittem nagyon az egészben. De ő hajtogatta, hogy másképp nézek, csak úgy sugárzok és még a "szagom" is megváltozott. Itt az a kép, mikor még nem tudtam róla...
2008. október 8-án reggel úgy mentem be a kórházi vérvételre, hogy végre vége a tortúrának. Még ez a szuri és kész, nincs több vizsgálat, ultrahang, hormonerősítő, tüszőérlelő injekció...majd jövőre lombik, ha úgy gondoljuk és kipihentük magunkat.
Délután csörgött a telefon, szokatlanul korán, már 1 óra előtt, s akkor hatalmasat dobbant a szívem. Megkértem a nővérkét, ismételje meg még egyszer...jól hallottam. Miután férjuram már Mexikóban tudta mindezt, nem vacakoltam kiscipő csomagolásával meg terhességi teszt orr alá belengetésével, felrohantam az irodájába és nagy hasat mutattam magamnak.
Mira Leona azóta betöltötte a harmadévet.
Köszöni, túlélte a jetski-t, az óceánban fürdést, még azt a kupica tequilát is, amit az egyik esős napon kortyolgattunk. Jelenleg balettáncosnak készül.
1 megjegyzés:
Még most is tisztán emlékszem arra, amikor megirtad :) Hogy mennyire örültünk és még akkor nem is tudtuk micsoda szuper kiscsajszi érkezik majd :)
Megjegyzés küldése