A mai bejegyzés a tegnapi napról nem született meg volna, ha nem lenne kész a kaja, nem ülnék itt immár a harmadik kávéval és nem aludt volna vissza Zoé hajnali ötkor-de ma kedvezőbb a csillagok állása, mint tegnap.
Kezdem az őstojástól: Darren elkapta a meghűlést Mirától, múlt héten ő járt pézsés dobozzal a kezében. És mivel már hetek óta áll a bál, Zoé sem menekült meg. Vasárnap kicsit meleg volt, nyűgös is, vissza is aludt reggel fél nyolckor, ami az én kis energiabombámnál gyanús, roppant gyanús...aztán amikor hétfőn lázrózsákkal, repedtfazék-sírással ébredt, tudtam, hogy nincs menekvés: még egy szar hét a hideg télben, halleluja! Pedig akkor még nem tudtam, hogy Mira meseolvasás közben hirtelen felugrik és halántékon vág a könyökével. Azt sem, hogy az autóban elalvó Zoé sajnos kicsomagolva felébred és nem fog aludni egész nap, kivéve késő délután egy órácskát, de így is alig tudtam lerakni fél kilenckor. Nem tudtam, hogy mire épp elaludna, Mira ránknyitja az ajtót, hogy anya, fordítsd ki a pizsamám. Mikor megbeszéltük, hogy ilyenkor nincs zaj. Persze őt is sajnálom, egy anyja van, este joga lenne rá, és húsz perceket unalmas egye dül várni, de már annyiszor megbeszéltük, hogy akkor többet tudunk mi játszani, csak bírja ki egy kicsit...apropó, azt sem tudtam, hogy majd öttől hétig alszik a kanapén, úgyhogy ő sem ment korán ágyba tegnap. Na ez a fárasztó a kisgyerekezésben, amikor nincs hova menni és jön az egyik balszerencse a másik után. Ilyenkor jön a mantra, hogy jövő hónapban megyünk Magyarországra, s minden jobb lesz. Még az a szerencse, hogy én talpon vagyok, mintha tudnák az égiek, hogy nem lehetek beteg.
Zoénak megvolt a 15 hós vizitje, nem gyarapodott súlyban eleget, úgyhogy be kell csempészni a kalóriákat olaj, vaj formájában. 31 és fél incs (8o cm), de csak 21 font (9525 gramm), három hónapja is2o font felett volt már. Na, nem mintha a mozgásán ez meglátszana, aktív, minden lében, egyszer forduljon el az ember és elszedi, leveszi, szétrágja, megeszi-meg ám, a zsírkrétát, gipszkartont, koszt, mikor mit talál. Bezzeg a finom kajából pár kanál kell neki ls annyi. Nem tudom, mikor és hogyan tudom elválasztani, zabkása, tej, ilyenek nem érdeklik. Formabedobósban, kirakósban nem olyan ügyes, mint Mira, aki ilyenkor már forgatta és a dobozt és megtalálta minden formának a helyét. Viszont szépen elkezdett beszélni, két nyelven, az első szótagot mindig mondja. Néhány szót franciás beütéssel, a hab neki 'ab, a hó 'ó. Érdekli a zene is, tud ujjal csettenteni, ha kedvére való a zene. Imád meztelenkedni, anyán lógni, Mirával birkózni és annak műveit lerombolni. Ha tornára visszük a nagytesót, kepesztene be ő is, úgyhogy ősztől járni fog mind a kettő, van egy olyan nap, amikor egyszerre mehetnek, persze én meg kellek kísérőnek. Most már az emberekkel is barátságosabb, bár azért anyázik sűrűn, percenként 1oo anya a sebessége, főleg, ha nem lát. Ma szerencsére újra zoészagú, nem kapott már gyógyszert, lement a láza.
Mira is megvan, nagyon jókat mond. Mostanában fejlett a kritikai érzéke, egy nap megjegyezte: anya, nekem jobb az alakom, mint neked. Haha. Máskor viszont azt mondja, én szeretem a nagy bubblishod. Néha Zoéval olyan tünemény, átkarolja, játékot hoz, letörli a nyálát, máskor meg persze féltékeny, mérges ha rombol a kishúg. Egy nap rajta töltötte ki a dühét, mert két kis barátja, akik itt voltak, kiközösítették. Erre fogta a hullahopp karikát és leverte a kicsin. Aznap este megbeszéltük, hogy legközelebb a párnákba bokszolva adja ki a dühét meg azt is, hogy közbelépek, mert én csak annyit láttam, hogy oroszlánost nem akarnak vele játszani, azt nem, hogy egyáltalán semmit sem. S Mira ilyenkor nem beszél, fekszik a földön, sír-este nyílt meg és mondta el, mi volt a baj és miért verte Zoét. Mikor megmondtuk, hogy ez így azért nem fair, angolul felelt apjának: sisters do fight sometimes (a testvérek néha összekapnak). Igyekeztünk nem nevetni. :) Minap kérdeztem tőle, mikor angolul megszámolta hibátlanul a 29, udvarunkon áthaladó vadpulykát, hogy Mirám, melyik nyelven tudsz jobban, angolul vagy magyarul? Válasz: tamilul. Haha, tud vagy 2o szót. De a nyelvérzéke tényleg a topon van, egyetlen akcentusa az amerikaiasan pörgetett r hang, amúgy szépen artikulál és mesél is a figuráival, angolul és magyarul egyaránt. Még mindig kéri a feladatlapokat, most már ott tartunk, hogy megértette a relációs jeleket, mondjuk kiteszem a > jelet és akkor amelyik tálra mutat, oda rajzol több pálcikát, cseresznyét. Mennek a sorozatok is, nemcsak az egyszerű ababab, hanem mondjuk kis kör, nagy kör, kis négyzet...és lerajzolja a nagy négyzetet. Ezeket ő kéri, van, hogy hetekig nem rajzolok ilyet, nem akarom fejleszteni, az oviban úgyis tanul betűzni. Múltkor megkérte Darrent, hogy betűzze le a nevét, api mondta is, Dí-éj-ar-ar-í-en. Ezt azért írom ki fonetikusan, mert angolban ez nagyon nehéz, nem véletlen rendeznek versenyeket is belőle. Hibátlanul leírta egyébként.
Most töltöttem ki egyébként az ovis újrajelentkezést, jövő évben középsős lesz, kedd-csütörtök fog járni reggel nyolctól délután háromig, s Zoé is. Imádom őket, de úgy érzem, kell egy "lélegzetvételnyi boldogság" nélkülük is. Remélem, mindketten bejutnak.
Kezdem az őstojástól: Darren elkapta a meghűlést Mirától, múlt héten ő járt pézsés dobozzal a kezében. És mivel már hetek óta áll a bál, Zoé sem menekült meg. Vasárnap kicsit meleg volt, nyűgös is, vissza is aludt reggel fél nyolckor, ami az én kis energiabombámnál gyanús, roppant gyanús...aztán amikor hétfőn lázrózsákkal, repedtfazék-sírással ébredt, tudtam, hogy nincs menekvés: még egy szar hét a hideg télben, halleluja! Pedig akkor még nem tudtam, hogy Mira meseolvasás közben hirtelen felugrik és halántékon vág a könyökével. Azt sem, hogy az autóban elalvó Zoé sajnos kicsomagolva felébred és nem fog aludni egész nap, kivéve késő délután egy órácskát, de így is alig tudtam lerakni fél kilenckor. Nem tudtam, hogy mire épp elaludna, Mira ránknyitja az ajtót, hogy anya, fordítsd ki a pizsamám. Mikor megbeszéltük, hogy ilyenkor nincs zaj. Persze őt is sajnálom, egy anyja van, este joga lenne rá, és húsz perceket unalmas egye dül várni, de már annyiszor megbeszéltük, hogy akkor többet tudunk mi játszani, csak bírja ki egy kicsit...apropó, azt sem tudtam, hogy majd öttől hétig alszik a kanapén, úgyhogy ő sem ment korán ágyba tegnap. Na ez a fárasztó a kisgyerekezésben, amikor nincs hova menni és jön az egyik balszerencse a másik után. Ilyenkor jön a mantra, hogy jövő hónapban megyünk Magyarországra, s minden jobb lesz. Még az a szerencse, hogy én talpon vagyok, mintha tudnák az égiek, hogy nem lehetek beteg.
Zoénak megvolt a 15 hós vizitje, nem gyarapodott súlyban eleget, úgyhogy be kell csempészni a kalóriákat olaj, vaj formájában. 31 és fél incs (8o cm), de csak 21 font (9525 gramm), három hónapja is2o font felett volt már. Na, nem mintha a mozgásán ez meglátszana, aktív, minden lében, egyszer forduljon el az ember és elszedi, leveszi, szétrágja, megeszi-meg ám, a zsírkrétát, gipszkartont, koszt, mikor mit talál. Bezzeg a finom kajából pár kanál kell neki ls annyi. Nem tudom, mikor és hogyan tudom elválasztani, zabkása, tej, ilyenek nem érdeklik. Formabedobósban, kirakósban nem olyan ügyes, mint Mira, aki ilyenkor már forgatta és a dobozt és megtalálta minden formának a helyét. Viszont szépen elkezdett beszélni, két nyelven, az első szótagot mindig mondja. Néhány szót franciás beütéssel, a hab neki 'ab, a hó 'ó. Érdekli a zene is, tud ujjal csettenteni, ha kedvére való a zene. Imád meztelenkedni, anyán lógni, Mirával birkózni és annak műveit lerombolni. Ha tornára visszük a nagytesót, kepesztene be ő is, úgyhogy ősztől járni fog mind a kettő, van egy olyan nap, amikor egyszerre mehetnek, persze én meg kellek kísérőnek. Most már az emberekkel is barátságosabb, bár azért anyázik sűrűn, percenként 1oo anya a sebessége, főleg, ha nem lát. Ma szerencsére újra zoészagú, nem kapott már gyógyszert, lement a láza.
Mira is megvan, nagyon jókat mond. Mostanában fejlett a kritikai érzéke, egy nap megjegyezte: anya, nekem jobb az alakom, mint neked. Haha. Máskor viszont azt mondja, én szeretem a nagy bubblishod. Néha Zoéval olyan tünemény, átkarolja, játékot hoz, letörli a nyálát, máskor meg persze féltékeny, mérges ha rombol a kishúg. Egy nap rajta töltötte ki a dühét, mert két kis barátja, akik itt voltak, kiközösítették. Erre fogta a hullahopp karikát és leverte a kicsin. Aznap este megbeszéltük, hogy legközelebb a párnákba bokszolva adja ki a dühét meg azt is, hogy közbelépek, mert én csak annyit láttam, hogy oroszlánost nem akarnak vele játszani, azt nem, hogy egyáltalán semmit sem. S Mira ilyenkor nem beszél, fekszik a földön, sír-este nyílt meg és mondta el, mi volt a baj és miért verte Zoét. Mikor megmondtuk, hogy ez így azért nem fair, angolul felelt apjának: sisters do fight sometimes (a testvérek néha összekapnak). Igyekeztünk nem nevetni. :) Minap kérdeztem tőle, mikor angolul megszámolta hibátlanul a 29, udvarunkon áthaladó vadpulykát, hogy Mirám, melyik nyelven tudsz jobban, angolul vagy magyarul? Válasz: tamilul. Haha, tud vagy 2o szót. De a nyelvérzéke tényleg a topon van, egyetlen akcentusa az amerikaiasan pörgetett r hang, amúgy szépen artikulál és mesél is a figuráival, angolul és magyarul egyaránt. Még mindig kéri a feladatlapokat, most már ott tartunk, hogy megértette a relációs jeleket, mondjuk kiteszem a > jelet és akkor amelyik tálra mutat, oda rajzol több pálcikát, cseresznyét. Mennek a sorozatok is, nemcsak az egyszerű ababab, hanem mondjuk kis kör, nagy kör, kis négyzet...és lerajzolja a nagy négyzetet. Ezeket ő kéri, van, hogy hetekig nem rajzolok ilyet, nem akarom fejleszteni, az oviban úgyis tanul betűzni. Múltkor megkérte Darrent, hogy betűzze le a nevét, api mondta is, Dí-éj-ar-ar-í-en. Ezt azért írom ki fonetikusan, mert angolban ez nagyon nehéz, nem véletlen rendeznek versenyeket is belőle. Hibátlanul leírta egyébként.
Most töltöttem ki egyébként az ovis újrajelentkezést, jövő évben középsős lesz, kedd-csütörtök fog járni reggel nyolctól délután háromig, s Zoé is. Imádom őket, de úgy érzem, kell egy "lélegzetvételnyi boldogság" nélkülük is. Remélem, mindketten bejutnak.
Imádják egymást. Akár még fel is ülhet rá, bezzeg ha Mira közelít, Fuzzy elmegy.
Lovagoljunk, tesókám!
Káugörl
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése