Hát ilyen nincs, és mégis van

Tegnap voltam olyan merész, hogy kivittem a csajokat a nagy hóra. Mira elhomokozott (azaz homokozójátékokkal havazott), miután megunta a kisebb Everestek megmászását:

Zoé nem volt meggyőződve arról, hogy érdemes lemenni,

de a kezdeti határozatlanság után sehallselát dömötör módjára ment előre, nem törődve a hívásommal, mert jött a MARKOLÓ, ami a havat takarította. A csajszi meg olyen kíváncsi volt, hogy akár a kerekei alá is bement volna.

Egyébként néha tanácstalan vagyok Zoéval kapcsolatban. Minden. Egyes .Pelenkázásnál. két kezemmel csavarom vissza a derekát, hogy egyáltalán hozzáfoghassak a művelethez. Egész nap ordít, ha nem veszem fel, már sírva ébredésével felmegy bennem az adrenalin. Mirát is elkezdi ütögetni, rajtam bőrbe csípve mászik fel, komolyan, egy vadlovat szültem.

A mai akciója azt hiszem, a tél mélypontja volt. Egy szürreális pillanat, mint egy megnyújtott másodperc, látom magam előtt: ahogy fogja a kávéscsészém és előremegy a tévéhez, meglendíti, és akkorát suhint, hogy betörik a tévé félcentis üvege. Úgy csörömpölt, mint egy Bud Spencer moziban a kirakatüveg. És még lógnak darabok, mint látszik, de ami lehullott, az csillió darabra esett, fél óra volt feltakarítani, de holnap a napfényben még egyszer nekifutok. Mira is sírt, s mikor azt kezdte el hajtogatni Zoénak, hogy nem szereti, azért én is visszavettem és nem mondtam el többször a "mit csináltál" kezdetű szapulásokat. Ha tudná a tettes, hogy most tíz napig nem lesz Miki egér a tévében, visszacsinálná, az tuti.

Darrent hívtam és mondtam, üljön le, mert rettenetes hírem van. Nem is reagált rögtön, már aggódtam, hogy fibrillál a szíve szegénynek, aztán elkezdett engem vádolni, hogy mit keres a gyerek kezében a kávéscsésze. Erre én is felfújtam magam, mert nem adtam oda neki, gyorsan történt, másrészt két gyerek mellé egy ilyen luxusportéka elérhető közelben szinte  kiált a bajért. 1o perc múlva vissza is hívott bocsánatot kérni, most már minden oké, csak azt remélem, hogy a háztartási biztosításunk áll belőle valamennyit. Holnap kiderül. A tévéboltot már felhívtam, kértek képet, hát elnézve nekem is vérzik a szívem:

Aztán én is lehiggadtam, pedig bevallom, az után következő órában nem tudtam nagyon ránézni Zoéra, és nem örültem, hogy szorgosan segédkezett volna a cserépfelszedésben és seprésben is.

Pedig délután Mira olyan jókedvvel jött haza, kishúgomnak hívta és felajánlotta neki a bárányos pötyijét (!!!). De este a lefekvés előtt újra tomboltak ezerrel és ez a csepp haramia megtanult bukfencezni. Imád egyébként meztelenkedni, kicsit engedem is most a szőnyegen, hátha jobban kifárad, mert nem tudom vele tartani az iramot. Ennek a nőnek minden nap sportolnia kell, másik megoldás abentlakásos iskola lenne, mert száz csibász fiú veszett el benne.