Na, ma már ment Mira délelőtt barátokkal játszani, szerencsére. Ahhoz elég beteg volt, hogy ne menjen múlt héten sehova, de ahhoz nem, hogy ne kapja szét kishúgával a lakást pillanatok alatt. Apropó, most Zoé taknyos, de csak átlátszó szivárgás van, nincs köhögés, láz, szóval két hét együtt birkózás alatt csak ennyi ment át, megtarthatja a Vaslady jelzőt. Vagy álnevet.
Most az is van, hogy indul a pince renoválása. Pakolás hétvégén és ma megvolt, de én hányszor mentem volna fel szívesen...többévi dolog halmozódott fel. Persz a gyerekmedencét nem dobom ki, de volt kiégett villanykörte, üres doboz és a valamire-jó-lesz-még hülyeségek, amiket könyörtelenül kidobtam most. Annak azért megörültem, hogy találtam vízfestéket, akrilfestéket, dobozokba mélyen becsúszva, elfelejtett kincsként. És ma kisepertem a garázst, felraktam a polcra azokat a dolgokat, ami az új pincébe nem jönnek vissza, pl. karácsonyfa és díszei, ezeket egy évben egyszer kell elővenni, plusz elektronyos kütyük. Mindet rendszereztem is. Holnap jönnek a munkások, azok majd mindent a garázsba tesznek, s indul a hadelhadd, demost, hogy az én részem már kész, alig várom, hogy berendezhessük-Darren irodája és vendégszoba lesz majd.
Íme a szörnyű before-képek, csak erős idegzetűeknek, akiknek nincs takarítási kényszeres, OCD betegségük, mert itt, ahogy a dalocska mondja, a szög, zsír, a szappan a szóda, a lámpa a gyertye a döglött patkány mind egybe' van szórva:
De vissza a címre, szóval miután hétfőn láttam, hogy itt egy hétig össze leszünk zárva, egész megnyugodtam és türelmesen viseltem. Kétszer kimentünk, bár oly hideg volt, hogy a jegesmedvék is sötétkékre fagytak, de sütött a nap és nem volt párás a levegő. Kontinentális hidegben pedig nem annyira érezni, hogy most mínusz 4 vagy 8 fok van-e...bent pedig sokat olvastunk, rajzoltunk. Zoé épp krétával ügyködött, mikor Mira kezébe nyomott egy ecsetet. Nagy hirtelen nem vettem el tőle, s nagyon szépen csinálja, úgyhogy másodjára, mikor fényképeztem,már én adtam neki, s viszonylag sokáig el is volt vele! Még egy Picasso a családban. Vagy inkább Klimt, én őt jobban szeretem. Mira most inkább "tappancsnyomokat" akart festeni, ami azzal végződött, hogy sárszínű lett minkét tenyere.
Ennek ellenére szivárványanyuka voltam. Mira hív így, ha türelmes vagyok és sokat játszok velük, azaz csúcsformámat hozom. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy eme bejegyzés is két részletben született, mert közben felmentem és lenyugtattam az ordító Zoét, aki sajnos megkapta élete első orrszívását.
Viszont végére a jó hír: megvettem a jegyet Magyarországra, március 3o-án indulunk, húsvét vasárnapra érünk haza és április 18-án maradunk. Szuper árral, csatlakozással. Van miért vagdosni a centit! :)
Most az is van, hogy indul a pince renoválása. Pakolás hétvégén és ma megvolt, de én hányszor mentem volna fel szívesen...többévi dolog halmozódott fel. Persz a gyerekmedencét nem dobom ki, de volt kiégett villanykörte, üres doboz és a valamire-jó-lesz-még hülyeségek, amiket könyörtelenül kidobtam most. Annak azért megörültem, hogy találtam vízfestéket, akrilfestéket, dobozokba mélyen becsúszva, elfelejtett kincsként. És ma kisepertem a garázst, felraktam a polcra azokat a dolgokat, ami az új pincébe nem jönnek vissza, pl. karácsonyfa és díszei, ezeket egy évben egyszer kell elővenni, plusz elektronyos kütyük. Mindet rendszereztem is. Holnap jönnek a munkások, azok majd mindent a garázsba tesznek, s indul a hadelhadd, demost, hogy az én részem már kész, alig várom, hogy berendezhessük-Darren irodája és vendégszoba lesz majd.
Íme a szörnyű before-képek, csak erős idegzetűeknek, akiknek nincs takarítási kényszeres, OCD betegségük, mert itt, ahogy a dalocska mondja, a szög, zsír, a szappan a szóda, a lámpa a gyertye a döglött patkány mind egybe' van szórva:
De vissza a címre, szóval miután hétfőn láttam, hogy itt egy hétig össze leszünk zárva, egész megnyugodtam és türelmesen viseltem. Kétszer kimentünk, bár oly hideg volt, hogy a jegesmedvék is sötétkékre fagytak, de sütött a nap és nem volt párás a levegő. Kontinentális hidegben pedig nem annyira érezni, hogy most mínusz 4 vagy 8 fok van-e...bent pedig sokat olvastunk, rajzoltunk. Zoé épp krétával ügyködött, mikor Mira kezébe nyomott egy ecsetet. Nagy hirtelen nem vettem el tőle, s nagyon szépen csinálja, úgyhogy másodjára, mikor fényképeztem,már én adtam neki, s viszonylag sokáig el is volt vele! Még egy Picasso a családban. Vagy inkább Klimt, én őt jobban szeretem. Mira most inkább "tappancsnyomokat" akart festeni, ami azzal végződött, hogy sárszínű lett minkét tenyere.
Ennek ellenére szivárványanyuka voltam. Mira hív így, ha türelmes vagyok és sokat játszok velük, azaz csúcsformámat hozom. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy eme bejegyzés is két részletben született, mert közben felmentem és lenyugtattam az ordító Zoét, aki sajnos megkapta élete első orrszívását.
Viszont végére a jó hír: megvettem a jegyet Magyarországra, március 3o-án indulunk, húsvét vasárnapra érünk haza és április 18-án maradunk. Szuper árral, csatlakozással. Van miért vagdosni a centit! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése