Azt hittem, megúszom annyival, hogy fél hat előtt keltett fel a kisebb lányom. Anyaaaa, ez ugye zene mindenki fülének, az enyémnek is, csak nem olyankor, mikor még sötét van. Ne, ne, nyögtem és magam mellé tettem az ágyba, hogy még szundizzak kicsit, de olyan erővel vágódott hátra, egyenesen a hátamra, hogy muszáj volt felkelnem.
Jöttek a cseregyerekek, ma csak kettő, hasonló korú testvérpár mint Mira és Zoé. Igaz, a kislány már elmúlt másfél éves, de fényévekre Zoé előtt jár. Mondatokban beszél, szociábilis, ottmarad az anyukájával, az etetőszékben rendesen eszik, nem nyíg, és fél másodperc alatt bepelenkázom, mert meg sem moccan, Zoé mellett meg úgy kábé zsák bolha összeszedésére vagyok trenírozva. Szóval Elizabeth eljátszik a nagyokkal, vagy figyeli őket, szájába már csak krétát vesz, ellenben Zoé mindent megrág, nyígva fut utánam, sír a vécé előtt, sír,ha fél percre felfutok egy pár zokniért...remélem, beérik októberre, mert két napot menni fog bölcsibe, sírjon a dadus néninek, miközben trónol, ne nekem. :)
Elaludt aztán 11 előtt nem sokkal, hogy fél órán belül tűzriasztó keltse. Tegnap sajtos disznó sült, ma halat raktam be a sütőbe, de valami ráéghetett tegnapról bent, mert füstölt és már hiába nyitottam ajtót...jó éles pittyegés, Zoé persze feklel, megyek érte, nyomomban Elizabeth, aki nem akar négykézlábazni a lépcsőn, hanem mint a nagyok, korlátba kapaszkodva. De ott még nem tart. (Sőt, nagymozgásban Zoé lekörözi.) Szegény akkorát bucskázott, a szemem előtt kettőt fordult a -szerencsére szőnyeges- lépcsőn, nagyon megijedt. Vigasztalom, közben Zoé lerak, az is bőg, mint a záporeső. Közben becsuktam az ablakokat, mert tomboltak a mínuszok, tovább játszottunk a füstös nappaliban, nagyobb malőr nélkül. Komolyan, aki szerint a gyeses anyukák nem csinálnak semmit, az óvónőknek meg milyen jó, hogy az egész nyár szabad, azzal kipróbáltatnám ezt. És nekem csak 4 geyrek van, 4 órára, nem egy egész csoport!
Szerencsére a nap további része szuperul telt. Megnézték a Thomas mesét a fenti DVD-n, mert van egy őskori koffertévénk ott is, bár soha nem használjuk. Közben gyorsan rendet raktam, s irány a könyvtár, majd az indiai csemegebolt. Nagyon szépen viselkedtek, hazaérve vacsi, közös tombolás, s már nyolckor ágyban szuszogott Mira is.
Zoé egyébként tegnap mondta ki először, hogy Mííí-ja, de ma skype-on is mondta, hogy Mí-mama. Anyu is látta közben, mennyire szereti a vadulást, ennek az a hetedik mennyország az, ha szabadban futhat és lóbálja, dobálja, zötyögteti valaki. Kedvence a dugó-fadugó ding-deng, benn van a lukban, rugózik és mondja is, hogy dugóu, enyhe debreceni tájszólással.
Kedvence Miki egér, és a tavalyi halloween jelmezt is szívesen veszi fel, főleg, mert Mirán látja a katicás maskarát. Íme, az én ártatlannak tűnő Minnie-m:
Jöttek a cseregyerekek, ma csak kettő, hasonló korú testvérpár mint Mira és Zoé. Igaz, a kislány már elmúlt másfél éves, de fényévekre Zoé előtt jár. Mondatokban beszél, szociábilis, ottmarad az anyukájával, az etetőszékben rendesen eszik, nem nyíg, és fél másodperc alatt bepelenkázom, mert meg sem moccan, Zoé mellett meg úgy kábé zsák bolha összeszedésére vagyok trenírozva. Szóval Elizabeth eljátszik a nagyokkal, vagy figyeli őket, szájába már csak krétát vesz, ellenben Zoé mindent megrág, nyígva fut utánam, sír a vécé előtt, sír,ha fél percre felfutok egy pár zokniért...remélem, beérik októberre, mert két napot menni fog bölcsibe, sírjon a dadus néninek, miközben trónol, ne nekem. :)
Elaludt aztán 11 előtt nem sokkal, hogy fél órán belül tűzriasztó keltse. Tegnap sajtos disznó sült, ma halat raktam be a sütőbe, de valami ráéghetett tegnapról bent, mert füstölt és már hiába nyitottam ajtót...jó éles pittyegés, Zoé persze feklel, megyek érte, nyomomban Elizabeth, aki nem akar négykézlábazni a lépcsőn, hanem mint a nagyok, korlátba kapaszkodva. De ott még nem tart. (Sőt, nagymozgásban Zoé lekörözi.) Szegény akkorát bucskázott, a szemem előtt kettőt fordult a -szerencsére szőnyeges- lépcsőn, nagyon megijedt. Vigasztalom, közben Zoé lerak, az is bőg, mint a záporeső. Közben becsuktam az ablakokat, mert tomboltak a mínuszok, tovább játszottunk a füstös nappaliban, nagyobb malőr nélkül. Komolyan, aki szerint a gyeses anyukák nem csinálnak semmit, az óvónőknek meg milyen jó, hogy az egész nyár szabad, azzal kipróbáltatnám ezt. És nekem csak 4 geyrek van, 4 órára, nem egy egész csoport!
Szerencsére a nap további része szuperul telt. Megnézték a Thomas mesét a fenti DVD-n, mert van egy őskori koffertévénk ott is, bár soha nem használjuk. Közben gyorsan rendet raktam, s irány a könyvtár, majd az indiai csemegebolt. Nagyon szépen viselkedtek, hazaérve vacsi, közös tombolás, s már nyolckor ágyban szuszogott Mira is.
Zoé egyébként tegnap mondta ki először, hogy Mííí-ja, de ma skype-on is mondta, hogy Mí-mama. Anyu is látta közben, mennyire szereti a vadulást, ennek az a hetedik mennyország az, ha szabadban futhat és lóbálja, dobálja, zötyögteti valaki. Kedvence a dugó-fadugó ding-deng, benn van a lukban, rugózik és mondja is, hogy dugóu, enyhe debreceni tájszólással.
Kedvence Miki egér, és a tavalyi halloween jelmezt is szívesen veszi fel, főleg, mert Mirán látja a katicás maskarát. Íme, az én ártatlannak tűnő Minnie-m:
Mira is megvan, alapban jól viselkedik, irodalmi magyart lehet vele beszélni. Zoéra mondja, mikor már hóttfáradtan pörög, hogy nyűglődik, minap műanyag gyűrűjét húzta fel, s megállapította: tündöklöm. Kedden a borsólevesbe ő csinálta meg a csipetkét, bár a végén megunta, s egyre nagyobbak lettek a gombócok, büszke voltam rá. Amíg meg palacsintát sütöttem, felolvasott Zoénak. Apropó, rövid, már ismert történeteket angolul és magyarul egyaránt elmond a képek alapján. Van több katicája, műanyagok, kitömöttek, ezeknek is szuper neveket ad: Csáprágós, Kitinpáncélos, Rokolyás, Sokpötty. Hihetetlen érzelemdús a világa és bármilyen elvont fogalmat meg lehet vele beszélni. Minap kérdezte, mi a mánia, mondtam neki, mint neked a katicák, hiszen ezzel kelsz és fekszel.:)
Tegnap délután összeakadt a bajszunk, bántott engem is, Zoé átölelte, s ezt azzal viszonozta, hogy leterítette szegényt, koppant a feje és sírt. Már előtte belengettem, hogy nem lesz esti kakaó, ha folytatja, na most közöltem vele, hogy vége, kakaóról ne is álmodjon. Erre közölte: akkor hátat fordítok neked és nem játszok veled tizenegy napig! (Ez valami olyan lehet, mint a bibliai negyven nap, iszonyat hosszú idő.) Majd a konyhában rajzolt és az orra alatt dünnyögte: eljátszok én magamban. Az én anyukám nem kedves...én meg már pukkadoztam a nevetéstől a drámai hangvétel miatt a másik szobában. És akkor ott már tudtam, hogy nem leszek következetes. Át is ölelte Zoét, bocsánatot kért tőle, megkapta a kakaóját. Az én intelligens, túlérzékeny bogárkám:
S ha már Miránál tartunk, hadd tartsak újabb tárlatvezetést. Ezt még ingyen, mert ki tudja, 2o év múlva talán sznob társasági körökben a kaviár és apezsgő közt elhangozhat az a mondat: Mondd, dhágám, neked lóg a falodon Balakrishnan? Vigyázat, erős katica-és szivárványtúladagolás következik. Apa mindig borostás, anya mindig nagymellű, Zoé mindig kisebb pálcikaember, de a neve, Zoe Reyna megjelenik a képeken, s persze a Mira is helyre került mostanára, pár hete még összekeverve írta le a betűket. Jó szórakozást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése