Nem, az életem a két kicsivel továbbra sem unalmas, sőt, pereg, és annyira el vagyok telve velük a szó minden értelmében, hogy mikor este takarodót fújok nekik, bevallom, már nincs kedvem róluk írni, az a pár óra az enyém. És jelenleg sokat nézek filmet, illetve olvasom a Télapó hozta vastag könyvet, ha valakit érdekel, Defending Jacob a címe. Avagy mi történik, ha a hétpróbás, jólszituált, boldog ügyvéd tini fiát vádolják iskolatársa meggyilkolásával és sorra elő is kerülnek a jelek, amik a fiúra mutatnak? Mennyire tud egy szülő ilyen esetben ügyvéd maradni? Nagyon érdekes és olvasmányos.
Múlt héten nagyon kifáradtam egyébként. Már olvadozik a hó, mert valóságos melegfront van, tizenpár fokkal, de múlt szerdán szuper volt, összefagyott a porhó és Mirával meggyúrtuk élete első hóemberét. Gépet sajnos nem vittem, így nincs róla kép... Én tényleg csak formáztam, görgettem, ő csinálta a javát. Nem esett kétségbe, hogy nincs répa, talált egy kis fenyőágat az orrnak. Nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen találékony. Szépen feldíszítette kavicsokkal is és aztán szánkóztunk, maradtam még volna kint, de Zoé sportot űz abból, hogy leesik direkt a szánlóról és mint egy büdös bogár kalimpál a hóban. Azért visszafele még integettünk a hóembernek és aznap este a szivárványszínű hóemberről meséltem este "szájból", ahogy Mira hívja az én kitalált meséimet.
Másik jó beszólása: Anya, most hol van apa? Phoenixben, Arizonában, mondom. Anya, az nem Phoenix hanem FEDEX. Hehe, mostanában kicsit sok csomag érkezett, ugyebár...
Zoé meg egyre több szót kimond, s szinte mindent ért, könyven mindenre rámutat. De továbbra is izgága, rajtam lépked, csíp, mar, bőrömbe kapaszkodik, sírva alszik el, pedig nem hagyom magára, simogatom. Lassan elkezdem leépíteni a szopiról, mert van olyan nap, amikor pár szelet körtén, kis cheerio-n kívül csak azt eszi, ill. issza és ez nagyon nem jó. Még egy hónapja van, 16 hónaposan megpróbálom csökkenteni, hogy másfél évesen elhagyja a bubblisht.
Másik nagy hír, hogy itt van Lilla. 1992-ben egy nyarat töltöttem velük, vigyáztam rá, amikor 8 éves volt. Nem semmi, kutató szüleivel kiköltözött, s úgy kezdte az első osztályt, hogy csak a színeket, számokat tudta, aztán 2. évben lekörözte az amerikai kislány szomszédokat, jobb lett a bizije. És forgassunk előre 2o évet, most ő jött ide kutatni. Tavaly ősszel lett meg a doktorija, és a Boston University-n dolgozik, egy évet egyelőre. Ismerősöknél lakik, de néhány hétvégét itt tölt majd, Mira imádja, úgy kapaszkodott bele és mikor felébredt az autóban, rögtön kérdezte, hol a Lilla? Még a fürdőben is rányitott. Hát igen, az én kis szociáls pillangómnak nagyon nagy kincs egy újabb, magyarul beszélő családtag. De Lilla is örül, mert ehet itt egy kis hazait, meg sokat beszélgetünk, most már nem olyan sok köztünk az a 8 év.
Kép majd legközelebb lesz, most csak ez az autózós van:
Múlt héten nagyon kifáradtam egyébként. Már olvadozik a hó, mert valóságos melegfront van, tizenpár fokkal, de múlt szerdán szuper volt, összefagyott a porhó és Mirával meggyúrtuk élete első hóemberét. Gépet sajnos nem vittem, így nincs róla kép... Én tényleg csak formáztam, görgettem, ő csinálta a javát. Nem esett kétségbe, hogy nincs répa, talált egy kis fenyőágat az orrnak. Nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen találékony. Szépen feldíszítette kavicsokkal is és aztán szánkóztunk, maradtam még volna kint, de Zoé sportot űz abból, hogy leesik direkt a szánlóról és mint egy büdös bogár kalimpál a hóban. Azért visszafele még integettünk a hóembernek és aznap este a szivárványszínű hóemberről meséltem este "szájból", ahogy Mira hívja az én kitalált meséimet.
Másik jó beszólása: Anya, most hol van apa? Phoenixben, Arizonában, mondom. Anya, az nem Phoenix hanem FEDEX. Hehe, mostanában kicsit sok csomag érkezett, ugyebár...
Zoé meg egyre több szót kimond, s szinte mindent ért, könyven mindenre rámutat. De továbbra is izgága, rajtam lépked, csíp, mar, bőrömbe kapaszkodik, sírva alszik el, pedig nem hagyom magára, simogatom. Lassan elkezdem leépíteni a szopiról, mert van olyan nap, amikor pár szelet körtén, kis cheerio-n kívül csak azt eszi, ill. issza és ez nagyon nem jó. Még egy hónapja van, 16 hónaposan megpróbálom csökkenteni, hogy másfél évesen elhagyja a bubblisht.
Másik nagy hír, hogy itt van Lilla. 1992-ben egy nyarat töltöttem velük, vigyáztam rá, amikor 8 éves volt. Nem semmi, kutató szüleivel kiköltözött, s úgy kezdte az első osztályt, hogy csak a színeket, számokat tudta, aztán 2. évben lekörözte az amerikai kislány szomszédokat, jobb lett a bizije. És forgassunk előre 2o évet, most ő jött ide kutatni. Tavaly ősszel lett meg a doktorija, és a Boston University-n dolgozik, egy évet egyelőre. Ismerősöknél lakik, de néhány hétvégét itt tölt majd, Mira imádja, úgy kapaszkodott bele és mikor felébredt az autóban, rögtön kérdezte, hol a Lilla? Még a fürdőben is rányitott. Hát igen, az én kis szociáls pillangómnak nagyon nagy kincs egy újabb, magyarul beszélő családtag. De Lilla is örül, mert ehet itt egy kis hazait, meg sokat beszélgetünk, most már nem olyan sok köztünk az a 8 év.
Kép majd legközelebb lesz, most csak ez az autózós van:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése