Darren ismét elment délután, hogy a nagy esőben röpke 5 óra alatt levezessen New Jersey-ig. Ismét mélyvízbe kerültem, nem is akárhogy. Az egy dolog, hogy a lakás romokban, néha sírógörcsöt kapok, hogy egész nap rakodok, mégis aknamező a nappali és a konyha, hiába kapkodok, mint a félkarú szobafestő. De ehhez ma hozzájött egy nyűgös Zoé is, mindent végigzongoráztam, de valami nem volt okés. Ilyenkor ölben sincs el, ellök, karmol, vergődik. Ha ez még nem lenne elég, hozzájött ehhez a brutál hasfájásom, Darren is érezte, nem tudom, mi rossz lehetett a pirított zöldséges paniniben, minden friss volt, nagyon ízlett. Ilyenkor legszívesebben eltűnnék egy takaró alatt, de két ilyen kicsinek nem mondhatom, hogy anyád beteg, lásd el magad...aztán a thermo-haskötő és a kávé, meg egy alvás Mirával a kanapén, s jobb lett egy kicsit. Aludtam volna még, de közben Zoé ébresztett...apropó, a Hófehérke mesélése közben aludtam el, ez Indiában is volt így, valami katicás mesét meséltem, és Mira minden mondta után felébresztett: anya, mondd tovább! Aztán mikor már olyan hülyeségeket mondtam, hogy kivették a katica agyát, szegény nem kért többet, leesett neki, hogy véget ért a móka mára, zárult anya mókatára, ebből koherens mese már nem lesz...
Az altatás is nehéz mostanában, Mira mindenáron jönni akar, s miközben szoptatok, körbefut, vagy mesél teljes hangerővel:
Anya, te vagy a mamakatica, tessék itt a születésnapi tortád. (Mostanában nagyon készül a hároméves bulira, persze katicatortát rendelt...) Zoé a kicsi katica, még csak narancssárga a páncélja, nincsenek pettyei. Tessék itt egy levél. Itt vannak rajta a tetvek. Van tetűlé is, igyál!
És így tovább...azért azon felröhögtem, hogy Darrent szakállas katicának nevezte el...
Visszagyűrűzött a tapitaőrület is:
Van naracssárga, sárga és piros tapita is, nézd, körbefutnak. Jajj, az egyik beleesett a vízbe, húzd ki, fuldoklik. Itt van Tapita cicája, Füstös (ez Fuzzy).
Tudom, örülni kell, hogy ilyen jó kifejezőkészségű, fantáziájú gyerek, csak néha zúg a fejem tőle. De azért visszaállt a régi kerékvágásba, nem támad ránk, újra kedves és aranyos kislány. Sajnos a pelenkáját visszakérte, pedig már kakilt-pisilt a bilibe, tiszta maradt reggelre is...remélem, ezen a nyáron újra nekiveselkedve túlleszünk egyszer és mindenkorra a szobatisztaság-témán, amit most a sok változás, utazás boríthatott fel.
Zoéval nagyon aranyos, nem tudok videót feltölteni, de ma macidobálással egybekötött kacagás volt a program, ez jót tett a hasfájásomnak.
Egyébként most megint nehezedett velük, persze tudtam én ezt, hogy ahogy Zoé kevesebbet alszik és aktívabb, még jobban résen kell lenni, de így az India utáni hetekben eléggé lemerült az elem. Sokszor voltam úgy, hogy kész, beadom a kulcsot, lemondok az anyaság nevű melóról. Tudom, hogy ennek nagy része az időeltolódás és a gyerekek környezetváltozás miatti nyűgössége volt az oka, csak ez nem sokat segített.
Másik dolog, hogy jelenleg csak a szerepjáték érdekli, főleg az óvodás, amire szintén nagyon készül, már tudja és mondogatja, hogy vörös téglás épület lesz, sok baráttal, kedves óvónénikkel. Ilyen ovis történeteket játszom el a szőrmeállatokkal, kedvenc része, hogy Minnie egér huncut, csúfolódik, pl. Babócát a katicáját Kabócának hívja. Megértem, hogy ez a kedvence-melyik gyerek ne szeretné a neki, csak neki animált történetet hallgatni napestig? De három sztori után besokallok, javaslok más játékot, erre megkapom (mint mindig, ha megsértődik rám): nem vagy a barátom! Kösz, ezért strapáltam magam.
De a pénteki nap nagyon jó volt ismét, elmentem velük az Ecotarumba, csak a memóriakártyát hagytam otthon, így fényképek nincsenek, de azért volt elég dolgom. Már a bejáratnál jó hír várt, féláron jutottunk be a Föld napjának tiszteletére, aztán épp indult a kisvasút is, Mira nagyon élvezte, sikított az alagútban. Utána játszótereztünk, ott sajnos egy nagyobb kisfiút utánozva leesett a függőhídról, kilógatta a testét és ekkor történt meg a baj, én éppen Zoét igazgattam a babakocsiban. A szája kicsit vérzett és most van rajta egy vágott vonal, de hamar meg tudtam vigasztalni. Iskolás lányokkal is ugrált a trampolinon, olyan cuki volt, bemutatkozott: Mira vagyok, látod kislány, ott a padon ül az anyukám. Megfogod a kezem és ugrálsz velem? És mindezt angolul, nagyon ügyesen ugrik át egyik nyelvből a másikba.
Aztán megnéztük az állatokat, sólyom, bagoly, sas is volt, meg róka, tarajos sül (Anya nézd, Sün Soma!-kiáltott fel a Bogyó és Babóca első számú rajongója), bent a múzeumrészben türelmesen kivárta, hogy Zoét megszoptatom, nem ment messze, ami fontos volt, mert a korai nyár miatt ott is nagy volt a tömeg. Nagy sláger volt a henger, ami magasra fújta a papírcsíkokat, azt Zoé is szívesen nézegette. Kirobbanó jókedvvel mentem haza, pluszban Darren főzött és míg a két csibe aludt, nekem arra is volt idő, hogy kávézzak és netezzek egy kicsit.
Szombaton aztán plázáztunk, visszavittem Mira fürdőruháját, mert túl szűk volt, sajnos nem találtunk semmi jót helyette. Olyan sok fidresfodros van, tavaly azt vettem neki, de azzal az a baj, hogy vizesen rátapadnak a testre a nehéz fodrok, köztük megbúvik a homok, ha tengerpartra megyünk, nem ideális, bármennyire édi. Vettünk viszont napszemüveget, katicás gumit, amiből hajlandó volt copfokat elviselni egy teljes napig. Aztán megkajáltunk a TGI Friday-ban, a kaja lehetett volna jobb, de Mira szépen ült, evett, Zoé kicsit nyafizott de aztán betömtem a csőrét körtével, majdnem az egész üveget megette.
Megjegyzem, Darren nem is akart jönni, merthogy sok a munka. Mert a vakáció alatti kézlegyintős szlogent, -ó, a munka megvár!- a munkatársak szó szerint vették, és semmit nem tettek D projektjeivel, Eredmény egy 7o órás munkahét és egy zsémbes feleség. Igazából a főnökére is mérges voltam, hogy nem osztotta szét a melót elég szigorúan, így a vakáció nem volt igazi pihenés, hisz megvárta a felhalmozódott me jóuramat.
Na, aztán összeszedte magát, ma sokat gyerekezett, kivasalta az ingeit, ebédet is ő készített, sőt a szent Forma 1-et is a csajokkal ölében nézte. Nagyon helyes. :)
Tegnap délután aztán hagytam dolgozni ennek fejében, kivittem a csajokat a még mindig nyári délutánon az udvarba és a játszóra, erről már vannak képek.
Sajnos, ma már 11 fokra és hideg esőre ébredtünk, ilyen lesz az idő pár napig, úgyhogy előre igyekszem betervezni könyvtárazást, érdekes játékokat, mert nem akarok bűntudattal feküdni, mint az India utáni napokon, amikor csak fásultam néztem a semmibe, aztán este megállapítottam, hogy lehetett volna hasznosabban, tartalmasabban, türelmesebben tölteni a napot és nem a bezártságtól megkompolyodni.
Holnap viszont mélyvíz folytköv, jön Landon és Emmy, akik együtt igencsak robbanékony elegy, még jó, hogy cserében a hét többi napján én adom le Mirát, ha Zoé hagyja, szeretnék itt tavaszi nagytakarítani...el ne kiabáljam, furfangosan megérzi, mikor nincs itt Mira, s nem alszik túl sokat délelőtt. Éjjel is sokat ébred mostanában, mert addig mocorog, míg hasra nem fordul. Aztán ordít, persze. ez a gyerek a 2o32-es olimpiára készül, ám legyen, de én azt már a kockás takaróm alól, teával fogom itthonról nézni. Amit ma nem kaptam meg...
Az altatás is nehéz mostanában, Mira mindenáron jönni akar, s miközben szoptatok, körbefut, vagy mesél teljes hangerővel:
Anya, te vagy a mamakatica, tessék itt a születésnapi tortád. (Mostanában nagyon készül a hároméves bulira, persze katicatortát rendelt...) Zoé a kicsi katica, még csak narancssárga a páncélja, nincsenek pettyei. Tessék itt egy levél. Itt vannak rajta a tetvek. Van tetűlé is, igyál!
És így tovább...azért azon felröhögtem, hogy Darrent szakállas katicának nevezte el...
Visszagyűrűzött a tapitaőrület is:
Van naracssárga, sárga és piros tapita is, nézd, körbefutnak. Jajj, az egyik beleesett a vízbe, húzd ki, fuldoklik. Itt van Tapita cicája, Füstös (ez Fuzzy).
Tudom, örülni kell, hogy ilyen jó kifejezőkészségű, fantáziájú gyerek, csak néha zúg a fejem tőle. De azért visszaállt a régi kerékvágásba, nem támad ránk, újra kedves és aranyos kislány. Sajnos a pelenkáját visszakérte, pedig már kakilt-pisilt a bilibe, tiszta maradt reggelre is...remélem, ezen a nyáron újra nekiveselkedve túlleszünk egyszer és mindenkorra a szobatisztaság-témán, amit most a sok változás, utazás boríthatott fel.
Zoéval nagyon aranyos, nem tudok videót feltölteni, de ma macidobálással egybekötött kacagás volt a program, ez jót tett a hasfájásomnak.
Egyébként most megint nehezedett velük, persze tudtam én ezt, hogy ahogy Zoé kevesebbet alszik és aktívabb, még jobban résen kell lenni, de így az India utáni hetekben eléggé lemerült az elem. Sokszor voltam úgy, hogy kész, beadom a kulcsot, lemondok az anyaság nevű melóról. Tudom, hogy ennek nagy része az időeltolódás és a gyerekek környezetváltozás miatti nyűgössége volt az oka, csak ez nem sokat segített.
Másik dolog, hogy jelenleg csak a szerepjáték érdekli, főleg az óvodás, amire szintén nagyon készül, már tudja és mondogatja, hogy vörös téglás épület lesz, sok baráttal, kedves óvónénikkel. Ilyen ovis történeteket játszom el a szőrmeállatokkal, kedvenc része, hogy Minnie egér huncut, csúfolódik, pl. Babócát a katicáját Kabócának hívja. Megértem, hogy ez a kedvence-melyik gyerek ne szeretné a neki, csak neki animált történetet hallgatni napestig? De három sztori után besokallok, javaslok más játékot, erre megkapom (mint mindig, ha megsértődik rám): nem vagy a barátom! Kösz, ezért strapáltam magam.
De a pénteki nap nagyon jó volt ismét, elmentem velük az Ecotarumba, csak a memóriakártyát hagytam otthon, így fényképek nincsenek, de azért volt elég dolgom. Már a bejáratnál jó hír várt, féláron jutottunk be a Föld napjának tiszteletére, aztán épp indult a kisvasút is, Mira nagyon élvezte, sikított az alagútban. Utána játszótereztünk, ott sajnos egy nagyobb kisfiút utánozva leesett a függőhídról, kilógatta a testét és ekkor történt meg a baj, én éppen Zoét igazgattam a babakocsiban. A szája kicsit vérzett és most van rajta egy vágott vonal, de hamar meg tudtam vigasztalni. Iskolás lányokkal is ugrált a trampolinon, olyan cuki volt, bemutatkozott: Mira vagyok, látod kislány, ott a padon ül az anyukám. Megfogod a kezem és ugrálsz velem? És mindezt angolul, nagyon ügyesen ugrik át egyik nyelvből a másikba.
Aztán megnéztük az állatokat, sólyom, bagoly, sas is volt, meg róka, tarajos sül (Anya nézd, Sün Soma!-kiáltott fel a Bogyó és Babóca első számú rajongója), bent a múzeumrészben türelmesen kivárta, hogy Zoét megszoptatom, nem ment messze, ami fontos volt, mert a korai nyár miatt ott is nagy volt a tömeg. Nagy sláger volt a henger, ami magasra fújta a papírcsíkokat, azt Zoé is szívesen nézegette. Kirobbanó jókedvvel mentem haza, pluszban Darren főzött és míg a két csibe aludt, nekem arra is volt idő, hogy kávézzak és netezzek egy kicsit.
Szombaton aztán plázáztunk, visszavittem Mira fürdőruháját, mert túl szűk volt, sajnos nem találtunk semmi jót helyette. Olyan sok fidresfodros van, tavaly azt vettem neki, de azzal az a baj, hogy vizesen rátapadnak a testre a nehéz fodrok, köztük megbúvik a homok, ha tengerpartra megyünk, nem ideális, bármennyire édi. Vettünk viszont napszemüveget, katicás gumit, amiből hajlandó volt copfokat elviselni egy teljes napig. Aztán megkajáltunk a TGI Friday-ban, a kaja lehetett volna jobb, de Mira szépen ült, evett, Zoé kicsit nyafizott de aztán betömtem a csőrét körtével, majdnem az egész üveget megette.
Megjegyzem, Darren nem is akart jönni, merthogy sok a munka. Mert a vakáció alatti kézlegyintős szlogent, -ó, a munka megvár!- a munkatársak szó szerint vették, és semmit nem tettek D projektjeivel, Eredmény egy 7o órás munkahét és egy zsémbes feleség. Igazából a főnökére is mérges voltam, hogy nem osztotta szét a melót elég szigorúan, így a vakáció nem volt igazi pihenés, hisz megvárta a felhalmozódott me jóuramat.
Na, aztán összeszedte magát, ma sokat gyerekezett, kivasalta az ingeit, ebédet is ő készített, sőt a szent Forma 1-et is a csajokkal ölében nézte. Nagyon helyes. :)
Tegnap délután aztán hagytam dolgozni ennek fejében, kivittem a csajokat a még mindig nyári délutánon az udvarba és a játszóra, erről már vannak képek.
Sajnos, ma már 11 fokra és hideg esőre ébredtünk, ilyen lesz az idő pár napig, úgyhogy előre igyekszem betervezni könyvtárazást, érdekes játékokat, mert nem akarok bűntudattal feküdni, mint az India utáni napokon, amikor csak fásultam néztem a semmibe, aztán este megállapítottam, hogy lehetett volna hasznosabban, tartalmasabban, türelmesebben tölteni a napot és nem a bezártságtól megkompolyodni.
Holnap viszont mélyvíz folytköv, jön Landon és Emmy, akik együtt igencsak robbanékony elegy, még jó, hogy cserében a hét többi napján én adom le Mirát, ha Zoé hagyja, szeretnék itt tavaszi nagytakarítani...el ne kiabáljam, furfangosan megérzi, mikor nincs itt Mira, s nem alszik túl sokat délelőtt. Éjjel is sokat ébred mostanában, mert addig mocorog, míg hasra nem fordul. Aztán ordít, persze. ez a gyerek a 2o32-es olimpiára készül, ám legyen, de én azt már a kockás takaróm alól, teával fogom itthonról nézni. Amit ma nem kaptam meg...
7 megjegyzés:
A fodros furdorucikat en sem szeretem. Probalj neten korulnezni es onnan rendelni. En most vettem Miuranak egy egybereszeset a Targetbe, csak 1 fodor van rajt. :)
Nagyon jo volt az indiai beszamolodat olvasni, belenezni kicsit egy masik vilagba. Nemsokara mi is repulunk Mo-ra, en mar elore felek, de azt hiszem hozzad kepest egy szavam se lehet. :)
Köszi, épp ma rendeltem.
Repülésnél lényeg, hogy megőrizd a hidegvéredet, készülj sok játékkal, néhány új lapozóval, krétával. Igyál a vacsihoz vörösbort, attólte is elálmosodsz...:)
Hat ezeket en is irhattam volna. De komolyan. Szinte hihetetlen mennyire hasonlo dolgokon megyunk at. Na ettol most nyilvan nem lett konnyebb, csak mondom. :) Meg a hintan is ugyanugy log a nagy, a kockas pokrocon ugyanugy ul a kicsi...
Meg akartam irni szaz dolgot de persze kiurult az agyam. :-o
cupp a csajoknak es Darrennek is, neked meg kocc egy jo pohar vorossel.
Pang
Igen, mar egy ideje gyujtogetem neki az uj aprosagokat, matricas konyveket, amik lekotik a figyelmet. A bor sem rossz otlet. ;)
Egyebkent tegnap hallottam egy ismerosomtol, hogy az autosulest nem lehet felvinni a gepre, hanem le kell csekkolni. Sztem ez nemzetkozi jaratokra nem vonatozik. Ti hogy mentetek? (Orulnek, ha a kiscsaj abba tudna aludni.)
Ugyan nem engem kerdeztel, de mi is vittuk a gyereket mar Magyarorszagra; gyerekulest legtobbszor lehet felvinni (nezd meg hogy FAA approved vagy se az adott ules), bar nem feltetlen praktikus. Ugyanis bazinagy helyen van, es ha a gyerek eleg nagy ahhoz hogy abban ulve rugdosson elore, ezt meg is teszi. Szoval picibabanak jo, amugy en nem cigolnem.
Pang
Edit, nekem felengedtek az egesz travel system-et, Miura, ha jol tudom, nagyobb. Vannak olyan FAA gyerekulesek, lasd Andi irasat, amik egy nyeles kereken gordulnek, es berakhatod az ulesre, de en sem tennem ezt, mert tengerentuli uton tuti elalmosodik a gyerek, es akkor kenyelmesebb lesz, ha felemelitek a karfat es ugy fekszik el.
Igen, az ulesunk FAA approved, es en azert tartom/tartottam jo otletnek, mert Miura mindig olyan szepen alszik benne, amikor autoval utazunk. (Sima ulesen elfekudve nem tudom mennyire menne neki.) Gondoltam abba kenyelmesebben tudna ulni is, es a lehajthato talcan jatszani....
Koszonom a segitsegeteket, tanacsokat. Most meg jobban elbizonytalanodtam. :) De majdcsak lesz valahogy... Lehet, hogy nekunk is kell egy proba ut, amin kitapasztaljuk mi a legjobb.
Megjegyzés küldése