Most, amíg Zozéta alszik, Mira meg filmet néz, írok a három nagy eseményről, amit besürítettünk a 2 hétbe: először is Tirupathiba akartunk elzarándokolni. Ez tán a legfontosabb, több mint ezer éves hindu templom, sokan gyalog mennek oda. 138 km-re van csak Chennai-tól, tehát egy Győr-Pest távolság, amit mi az útviszonyok miatt 5 óra alatt tettünk meg. nem lehet ám autópályán süvíteni, hanem falvak közt kanyarogtunk, olyan utakon, ahol echósszekértől kezdve gyerekekig mindenki megfordul. Plusz megálltunk reggelizni a Sri Motelban, ahol Mira idliket, Darren és én purit kaptunk, az nagyon finom volt. Itt megjegyezném, hogy Mirára nagyon büszke voltam, mert egy kétéveshez képest szépen megette a kajákat, na azt mondjuk nem, amibe beleszórtak 5 kanál vöröscsili-port, ilyenkor mondta is, erős, fűszeres, too spicy! csak hogy mindenki megértse. Ha nem evett, akkor rittyentettem neki tésztát, volt egy nagy doboz cheerio is velünk plusz a friss gyümölcsök, amik nagyon finomak ott, meleg van, igazi bio napérlelte, nem a kívül szép, belül műanyag. Itt azért rávetette magát a szalámira, sajtra és parízerre a kisasszony, meg a barackos joghurtra is, pedig azt máskor úgy imádkozom bele. Jóbol is megárt a sok, rizst most én sem szeretnék látni egy ideig.
Na de vissza az úthoz, a motelnél volt egy körhinta, az nagy népszerűségnek örvendett, itt az USA-ban nem is tudom, van-e még egyáltalán...ott kijátszotta magát Miri és újra kocsiban voltunk, nagyon jól bírták az utat a gyerekek. Aludtak mindhárman, Darrennek az autóút olyan, mint a tyúknak a szárny alá tenni a fejét, elindul a kocsi és már alszik is. Én meg fényképeztem, de arról majd a következő fejezetben bővebben.
A hindu mitológia szerint épült fel egy domb tetejére, gyémánt és arany adományoknak köszönhetően, Sri Venkateswara (Vishu) tiszteletére, aki a jóságot szimbolizálja. Naponta (!) 5o-1oo ezer ember látogat el ide, legtöbben nem kocsival teszik meg a hegyi szerpentint sem, hanem gyalog. A Vatikán után ez a leggazdagabb templom, az egyik hindu fesztivál alatt Guinness-rekordot is döntöttek, többmillió dolláros napi bevétellel. Mi azért mentünk, hogy Zoé első hajtincseit berakjuk az adománygyűjtő hundiba. Elvileg minden hindu babát kopaszra borotválnak, ezt összevonják a fülbelukasztással is, de nálam szóba sem jöhet ez a rituálé, ez a kompromisszum, amit a pap javasolt. Másik dolog, amiért mentünk, a thulabaram, ami szintén ilyen áldozós dolog, a babák, kisgyerekek egy óriási mérlegbe kerülnek, a serpenyő másik részébe pedig cukor, pénz, egyéb értékek. Még egy érdekes, igaz történet a hundiról: 21 éve egy kisbabát fölé tartottak, hogy dobja be a pénzt, és a bébi beleesett az adománygyűjtő hordóba. A vallás szerint ami oda beleesik, a templomé. A szülők ebbe nem nyugodtak bele, bíróságra mentek, de elvesztették a pert, így a ma már fiatal felnőtté cseperedett babát a templom nevelte fel. Na, ettől a történettől kissé sokkot is kaptam, mikor először hallottam, ilyen nincs, és mégis van.
Vissza a mi zarándoklatunkhoz: a sofőr megérkezett végre, ő nem jött be velünk. Úgy döntöttük, hogy cipőt és fényképezőt nem viszünk, a templomon belül tilos fényképezni, bevinni nem lehet semmit, azt meg, hogy leadom a gépem, s nem kapom esetleg vissza (cipőt ugyanígy és a templomba csak mezítláb szabad bemenni), nem akartam megkockáztatni. Kiszálltunk, itt készült a családi fotó, majd mezítláb a forró betonon vagy 5oo m a templomig, árnyéktól árnyékig futottam Zoéval, Darren meg Mirával az ölében. Durva volt. Hát még ami utána jött. Kiderült, hogy nem lehet bejutni soron kívül VIP-jeggyel, ami 5oo rúpiába került, így jutottunk be Darrennel 4 éve, de visszaélések miatt most csak szem-és ujjlenyomatszkenneléssel lehet ezekhez hozzájutni. Mérges voltam Balára, Darren apukájára, mert ez az ő ötlete volt, de totál szervezetlenül mentünk oda, ami két kisgyerekkel elég macerás. Ide-oda futott az öreg, végül aztán kiderült, hogy akik a thulabalamra fizetnek, külön besorolhatnak. Ott vártunk délután kettőig, közben Mira elment az indiai pottyantós vécére és Zozétát is megszoptattam, ennél szentebb helyen úgysem fogom, az biztos. Ott meg közölték a biztonságiak, hogy Bala nem jöhet be, mert csak a szülőkre és gyerekekre vonatkozik ez a szabály. Beértünk az előtérbe, és én ott előrenéztem kikerekedett szemmel, majd azt suttogtam: Darren, innen én visszafordulok. Még ahonnan besorolhattunk volna is kilométeres sor állt, és úgy kell elképzelni, hogy ez egy ketreces alagút, magyarán aki egyszer belép oda, nem mehet ki sehonnan, hisz faltól-falig vannak a rácsok. Rögtön eszembe jutott a letaposásos balesetek tömkelege, és nem vállaltam be-arról nem is szólva, hogy senki nem tudja, milyen gyorsan halad a sor. Vannak, akik napokig várnak, ilyenkor a ketrecbe vizet, ételt adnak, de két kisgyerekkel nyomorogni, ahol ember ember hátán áll, hát nem. Így újra visszagályáztam mezítláb a betonon, akkor kiderült, hogy nincs meg a sofőrünk. Indiában lehet órákra, napokra vezetőt bérelni. A mienk 6ooo rúpiába került, kábé 12o dollár, egész napra. Ez azért elég sok pénz ahhoz, hogy ne kelljen rá egy órát várni, ugye? bala hívta a mobilját, de nem vette fel...két kimerült gyerekkel mentünk és délután négykor tudtunk megebédelni. Aztán vissza, újabb 5 óra...kész csoda, a napot az mentette meg, hogy nagyon türelmesek voltunk, kivéve Darren aki órákig nem gyújthatott rá, mert tilos a templom területén.
Következő ceremóniánk a homam volt. Ezt is Bala szervezte, Darren és a családunk jólétéért tartotta több pap, reggeltől estig-én a lányokkal csak kétszer sétáltam oda, a fontosabb részeknél. Óriási pudzsa volt, már előtte nap készült több pap rá, mert Bala lakása közepén raktak ki egy négyzetméteres téglarakást, aminek a belsejét meggyújtották. Ez ugye az USA-ban illegális és tilos is, mondjuk én is néztem, hogy vki házában lobogó máglyát lehet rakni csak úgy. Csípte is a füst a szemünket, mentem ki a csajokkal, ahogy csak tudtam. Még Darren sértődött meg, mikor az égő ikertornyokhoz hasonlítottam, de el tudom képzelni, miért választották akkor sokan az ablakon kizuhanást inkább. Remélem, tényleg szerencsét hozott, mert ez nagyon nem tetszett. Ilyenkor adnak a kókuszdióból, banánból, virágból, ezeket meg kell enni, virágot polcra rakni az istenes emblémákhoz, a puzsda vizéből pedig a reggeli zuhany után a testre önteni, csak így hat. Biza, nagyon kell hogy szeressem Darrent, hogy ilyen izé dolgokat bevállaljak, de sokszor nem vagyunk ott, Bala is elég idős már, hát legyen.
A fülbelövésről sokat nem tudok mondani, csak pár sort: Darren családi templomában, a Vadapalani templomban zajlott. Ez Muruga tiszteletére lett építve, aki főleg a tamil hinduknak kedvelt istensége, a szanszkrit irodalomban is szerepel. Általában Zoénál idősebb gyerekeknek csinálják meg a kopasztással együtt, az első szülinap előtt kell túlesni rajta, páratlan hónapban-ez általában a 9. vagy 11. hó. Fiúknak is kifúrják, de aztán egy hónap móltán kiveszik, mert nem divat. Bala asztrológusa jelölte ki a péntek reggel fél tízet, aztán Bala késte le a ceremóniát, akkorra érkezett, mikor megvolt a nagy művelet. Beadtam a picinek Tylenolt félórával előtte, plusz kapott hideg, bénító zselét is. Nem pisztollyal, hanem aranytűvel végzik és rögtön bele is csavarozzák a fülbevalót. Ez indiai típusú csavar, azaz a fülbevaló szára lukas, ebbe kell belecsavarni a végét. Amennyire láttam, a feje lefogása jobban zavarta, mint maga a szúrás, azért nincs sok kép, mert utána félóráig csak anya volt jó persze...megvallom, ga Darren nincs, lehet, hogy kivárom amíg a csajok maguk akarnak fülbelukasztást. Sajnos, Mirának sok kis csavar elveszett, de Zoéé is rögtön aznap kiesett, meg kellett várnom, míg elalszik, hogy visszatekerjem-most rendeltem egy amerikai típusú ezüstöt, mert tegnap még a kis cikronyák is beletekeredtek a pulóverébe.
Apropó, én is kaptam Darrentől két gyönyörű fülbevalót...azok után, amiken átmentem, nem tudom azt mondani, hogy nem érdemeltem meg...:)
Na, itt vannak a képek, és bocs a késésért, tegnap este nyolckor feküdtem le, úgy kivoltam, nem bírtam már írni...
Na de vissza az úthoz, a motelnél volt egy körhinta, az nagy népszerűségnek örvendett, itt az USA-ban nem is tudom, van-e még egyáltalán...ott kijátszotta magát Miri és újra kocsiban voltunk, nagyon jól bírták az utat a gyerekek. Aludtak mindhárman, Darrennek az autóút olyan, mint a tyúknak a szárny alá tenni a fejét, elindul a kocsi és már alszik is. Én meg fényképeztem, de arról majd a következő fejezetben bővebben.
A hindu mitológia szerint épült fel egy domb tetejére, gyémánt és arany adományoknak köszönhetően, Sri Venkateswara (Vishu) tiszteletére, aki a jóságot szimbolizálja. Naponta (!) 5o-1oo ezer ember látogat el ide, legtöbben nem kocsival teszik meg a hegyi szerpentint sem, hanem gyalog. A Vatikán után ez a leggazdagabb templom, az egyik hindu fesztivál alatt Guinness-rekordot is döntöttek, többmillió dolláros napi bevétellel. Mi azért mentünk, hogy Zoé első hajtincseit berakjuk az adománygyűjtő hundiba. Elvileg minden hindu babát kopaszra borotválnak, ezt összevonják a fülbelukasztással is, de nálam szóba sem jöhet ez a rituálé, ez a kompromisszum, amit a pap javasolt. Másik dolog, amiért mentünk, a thulabaram, ami szintén ilyen áldozós dolog, a babák, kisgyerekek egy óriási mérlegbe kerülnek, a serpenyő másik részébe pedig cukor, pénz, egyéb értékek. Még egy érdekes, igaz történet a hundiról: 21 éve egy kisbabát fölé tartottak, hogy dobja be a pénzt, és a bébi beleesett az adománygyűjtő hordóba. A vallás szerint ami oda beleesik, a templomé. A szülők ebbe nem nyugodtak bele, bíróságra mentek, de elvesztették a pert, így a ma már fiatal felnőtté cseperedett babát a templom nevelte fel. Na, ettől a történettől kissé sokkot is kaptam, mikor először hallottam, ilyen nincs, és mégis van.
Vissza a mi zarándoklatunkhoz: a sofőr megérkezett végre, ő nem jött be velünk. Úgy döntöttük, hogy cipőt és fényképezőt nem viszünk, a templomon belül tilos fényképezni, bevinni nem lehet semmit, azt meg, hogy leadom a gépem, s nem kapom esetleg vissza (cipőt ugyanígy és a templomba csak mezítláb szabad bemenni), nem akartam megkockáztatni. Kiszálltunk, itt készült a családi fotó, majd mezítláb a forró betonon vagy 5oo m a templomig, árnyéktól árnyékig futottam Zoéval, Darren meg Mirával az ölében. Durva volt. Hát még ami utána jött. Kiderült, hogy nem lehet bejutni soron kívül VIP-jeggyel, ami 5oo rúpiába került, így jutottunk be Darrennel 4 éve, de visszaélések miatt most csak szem-és ujjlenyomatszkenneléssel lehet ezekhez hozzájutni. Mérges voltam Balára, Darren apukájára, mert ez az ő ötlete volt, de totál szervezetlenül mentünk oda, ami két kisgyerekkel elég macerás. Ide-oda futott az öreg, végül aztán kiderült, hogy akik a thulabalamra fizetnek, külön besorolhatnak. Ott vártunk délután kettőig, közben Mira elment az indiai pottyantós vécére és Zozétát is megszoptattam, ennél szentebb helyen úgysem fogom, az biztos. Ott meg közölték a biztonságiak, hogy Bala nem jöhet be, mert csak a szülőkre és gyerekekre vonatkozik ez a szabály. Beértünk az előtérbe, és én ott előrenéztem kikerekedett szemmel, majd azt suttogtam: Darren, innen én visszafordulok. Még ahonnan besorolhattunk volna is kilométeres sor állt, és úgy kell elképzelni, hogy ez egy ketreces alagút, magyarán aki egyszer belép oda, nem mehet ki sehonnan, hisz faltól-falig vannak a rácsok. Rögtön eszembe jutott a letaposásos balesetek tömkelege, és nem vállaltam be-arról nem is szólva, hogy senki nem tudja, milyen gyorsan halad a sor. Vannak, akik napokig várnak, ilyenkor a ketrecbe vizet, ételt adnak, de két kisgyerekkel nyomorogni, ahol ember ember hátán áll, hát nem. Így újra visszagályáztam mezítláb a betonon, akkor kiderült, hogy nincs meg a sofőrünk. Indiában lehet órákra, napokra vezetőt bérelni. A mienk 6ooo rúpiába került, kábé 12o dollár, egész napra. Ez azért elég sok pénz ahhoz, hogy ne kelljen rá egy órát várni, ugye? bala hívta a mobilját, de nem vette fel...két kimerült gyerekkel mentünk és délután négykor tudtunk megebédelni. Aztán vissza, újabb 5 óra...kész csoda, a napot az mentette meg, hogy nagyon türelmesek voltunk, kivéve Darren aki órákig nem gyújthatott rá, mert tilos a templom területén.
Következő ceremóniánk a homam volt. Ezt is Bala szervezte, Darren és a családunk jólétéért tartotta több pap, reggeltől estig-én a lányokkal csak kétszer sétáltam oda, a fontosabb részeknél. Óriási pudzsa volt, már előtte nap készült több pap rá, mert Bala lakása közepén raktak ki egy négyzetméteres téglarakást, aminek a belsejét meggyújtották. Ez ugye az USA-ban illegális és tilos is, mondjuk én is néztem, hogy vki házában lobogó máglyát lehet rakni csak úgy. Csípte is a füst a szemünket, mentem ki a csajokkal, ahogy csak tudtam. Még Darren sértődött meg, mikor az égő ikertornyokhoz hasonlítottam, de el tudom képzelni, miért választották akkor sokan az ablakon kizuhanást inkább. Remélem, tényleg szerencsét hozott, mert ez nagyon nem tetszett. Ilyenkor adnak a kókuszdióból, banánból, virágból, ezeket meg kell enni, virágot polcra rakni az istenes emblémákhoz, a puzsda vizéből pedig a reggeli zuhany után a testre önteni, csak így hat. Biza, nagyon kell hogy szeressem Darrent, hogy ilyen izé dolgokat bevállaljak, de sokszor nem vagyunk ott, Bala is elég idős már, hát legyen.
A fülbelövésről sokat nem tudok mondani, csak pár sort: Darren családi templomában, a Vadapalani templomban zajlott. Ez Muruga tiszteletére lett építve, aki főleg a tamil hinduknak kedvelt istensége, a szanszkrit irodalomban is szerepel. Általában Zoénál idősebb gyerekeknek csinálják meg a kopasztással együtt, az első szülinap előtt kell túlesni rajta, páratlan hónapban-ez általában a 9. vagy 11. hó. Fiúknak is kifúrják, de aztán egy hónap móltán kiveszik, mert nem divat. Bala asztrológusa jelölte ki a péntek reggel fél tízet, aztán Bala késte le a ceremóniát, akkorra érkezett, mikor megvolt a nagy művelet. Beadtam a picinek Tylenolt félórával előtte, plusz kapott hideg, bénító zselét is. Nem pisztollyal, hanem aranytűvel végzik és rögtön bele is csavarozzák a fülbevalót. Ez indiai típusú csavar, azaz a fülbevaló szára lukas, ebbe kell belecsavarni a végét. Amennyire láttam, a feje lefogása jobban zavarta, mint maga a szúrás, azért nincs sok kép, mert utána félóráig csak anya volt jó persze...megvallom, ga Darren nincs, lehet, hogy kivárom amíg a csajok maguk akarnak fülbelukasztást. Sajnos, Mirának sok kis csavar elveszett, de Zoéé is rögtön aznap kiesett, meg kellett várnom, míg elalszik, hogy visszatekerjem-most rendeltem egy amerikai típusú ezüstöt, mert tegnap még a kis cikronyák is beletekeredtek a pulóverébe.
Apropó, én is kaptam Darrentől két gyönyörű fülbevalót...azok után, amiken átmentem, nem tudom azt mondani, hogy nem érdemeltem meg...:)
Na, itt vannak a képek, és bocs a késésért, tegnap este nyolckor feküdtem le, úgy kivoltam, nem bírtam már írni...
3 megjegyzés:
Nagyon jo kepek mint mindig, elvezet volt vegignezni! Hat ez a haz kozepen rakott tuz ez nem egyszeru; micsoda fust. Mira viszont mint egy filmsztar minden kepen, a korhintas tan a kedvencem! De reg nem lattam mar ilyet, tenyleg.. itt nincs is tan. Mindket kiscsaj ruhacskaja is szedito. Zoe azota gondolom mar el is felejtette a fulszurast, de szegeny azon a kepen de el van keseredve. Tenyleg, mintha az egesz egy teljesen mas vilag lenne, szinte fura hogy egy nap es ott vagy. Tok jo hogy igy miattad lathat az ember ilyet kozelrol.
Pang
Zoe nem orult,az biztos...de en ugy szeretem a fulbevalokat, plusz akupunkturas szempontbol csinaljak, fiuknak is. Jobban zavarta, hogy lefogjak...
Igen, Bogyo is azon akadt ki a vervetelkor, hogy lefogtak. Aztan a tuszuras se tetszett neki biztos, de a tehetetlenseget azt hiszem mind utaljuk.
A fulbevalokat en is szeretem, orulok hogy nekem is van lyuk a fulemen. :)
Pang
Megjegyzés küldése