Thank God it's Friday-azaz végre péntek van már és jön Darren teljes 5 napra, juhééé! Nagyon hiányolja a lányokat és viszont. Megvagyunk azért, naponta kijutunk, mert bár magyarba' mint hallom repkednek a mínuszok, a hó is esik és le kell porolni a szánkókat, itt egyenesen áprilisi hőmérsékeltek vannak, minden nap kijutunk a friss levegőre. Szerdán nehéz délelőttöm volt, főleg Emmy-nek köszönhetően, aki megint Colint és Mirát szekálta végig, sajnos tettlegességre is sor került, konkrétan utasította Landont, hogy verjen oda egyet Mirának. Rászólok, de megpróbálom nézni, hogy a szülei válnak, két nagyobb fiútestvére van és hasonlók...ha nem változik, szólni fogok anyukájának ismét. Deb amúgy nagyon jó fej, Mira csak úgy ugrik a karjába, Zoét is átveszi sokszor a karomból, nővérnek tanul. Csak a lánya kemény dió mostanság.
Aznap délután nagyon jó volt, 2 órát aludtak a porontyok egyszerre, kifújtam a fáradtgőzt. Elmentünk a játszóra, Zoé is fent volt de nem sírt, nézegette, ahogy Mirát lököm a hintában. Bónusznak megérkezett Méri mama magyar csomagja, benne a rég ígért Bogyó és Babóca mesékkel, amiket még nem látott, csak a youtube-on 2 hónapja, aztán leszedték. Olyan szép séta volt, ment le a nap, távolban focizó gyerekek kurjongattak, én meg úgy örültem az életnek, a két kis töpörtyűmnek. Mira engedelmesen fogta a kezem, hóna alatt a csomag, azt ki nem adta a kezéből. Csakhogy itthon kiderült, hogy rossz a DVD, nem tudtunk rajta nézni semmit...hát becsülöm Mira türelmét, mert látta, hogy nem jött össze, ment a konyhába játszani. Én a helyében lehet, hogy földönfetrengős hisztit produkáltam volna. Gyorsan megígértem neki, hogy valahogy megszerzem neki ezt a 13 új mesét.
Csütörtökön, mint mindig, az ablakra rajzolással kezdtünk. Ritka kiváltásg ez, mert vagy ötször kell ablakot pucoválni utána és ha Mira nekidől, ruhacsere is kinéz. De olyan jókat csinál...ez itt én vagyok (mielőtt lerajzolt, megkérdezte, van-e pettyes pólóm):
Heti Miraszáj: anya, nem tudom kihűzni a legós dobozt, mert beragadt...ez ragadozó!
Zozéta is megvan, többet nyálzik, mint egy bokszer, de fog még nincs. Nagyon igényes lett mostanában, de ha főzök, teszek-veszek, azt elnézegeti a pihenőszékéből, vigyorog, ha beszélek hozzá. Tegnap este olvastam két hosszú sztorit, és csak a szuszogását lehetett hallani, majd' beleugrott a könyvekbe. Nagyon szereti, ha olvasok neki, néha a képeket is megpróbálja kikapirgálni. És most már lehet vele kicsit "vadulni", liftezni, himbálni, kinyújtott nyelvvel kacag rajta. Egyik kedvence ez a taggie, azaz címkerongy, igaz, a nap végére mosogatórongy lesz belőle...
Aznap délután nagyon jó volt, 2 órát aludtak a porontyok egyszerre, kifújtam a fáradtgőzt. Elmentünk a játszóra, Zoé is fent volt de nem sírt, nézegette, ahogy Mirát lököm a hintában. Bónusznak megérkezett Méri mama magyar csomagja, benne a rég ígért Bogyó és Babóca mesékkel, amiket még nem látott, csak a youtube-on 2 hónapja, aztán leszedték. Olyan szép séta volt, ment le a nap, távolban focizó gyerekek kurjongattak, én meg úgy örültem az életnek, a két kis töpörtyűmnek. Mira engedelmesen fogta a kezem, hóna alatt a csomag, azt ki nem adta a kezéből. Csakhogy itthon kiderült, hogy rossz a DVD, nem tudtunk rajta nézni semmit...hát becsülöm Mira türelmét, mert látta, hogy nem jött össze, ment a konyhába játszani. Én a helyében lehet, hogy földönfetrengős hisztit produkáltam volna. Gyorsan megígértem neki, hogy valahogy megszerzem neki ezt a 13 új mesét.
Csütörtökön, mint mindig, az ablakra rajzolással kezdtünk. Ritka kiváltásg ez, mert vagy ötször kell ablakot pucoválni utána és ha Mira nekidől, ruhacsere is kinéz. De olyan jókat csinál...ez itt én vagyok (mielőtt lerajzolt, megkérdezte, van-e pettyes pólóm):
S íme a művésznő, akinek kezd előjönni a nőies énje, a játszóra szíves sapka és tüllszoknya kellett. Régen rimánkodva lehetett csak ruhát, szoknyát ráadni. Az egyetlen, amit nem tűr meg, a hajbavaló.
Zozéta is megvan, többet nyálzik, mint egy bokszer, de fog még nincs. Nagyon igényes lett mostanában, de ha főzök, teszek-veszek, azt elnézegeti a pihenőszékéből, vigyorog, ha beszélek hozzá. Tegnap este olvastam két hosszú sztorit, és csak a szuszogását lehetett hallani, majd' beleugrott a könyvekbe. Nagyon szereti, ha olvasok neki, néha a képeket is megpróbálja kikapirgálni. És most már lehet vele kicsit "vadulni", liftezni, himbálni, kinyújtott nyelvvel kacag rajta. Egyik kedvence ez a taggie, azaz címkerongy, igaz, a nap végére mosogatórongy lesz belőle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése