Valentin-nap estéje van. Sajnos, Darren az ohioi Akronból küldött egy kedves üzenetet, valahogy az utóbbi években szinte soha nem tudunk együtt ünnepelni, pedig immár 7 éve, hogy épp ekkor megkérte a kezem egy ikeás, zöld sezlonyon-ami még mindig megvan, de Fuzzy bitorolja a pincében. Jó hír viszont, hogy hosszú hétvégére itt lesz, mert jövő hétfő itt ünnepnap. Nem mintha valami nagy durranást terveznénk a két kicsivel, pizza és egy jó film is megteszi...
Szóval megint csak csajok maradtunk pár napra. Mostanra tényleg rutinos lettem, de felmerülnek ilyen-olyan kérdések. Például ma, altatom Zoét, szoptatom, Mira meg direkt ugrál az ágyról, még az ajtót is ránkcsapja, a baba szeme kinyílik, altatás restart...kilátásba helyeztem az esti mese megvonását, de következetelne szülő voltam, nem bírtam ellenállni a hatalmas csokiszemeknek és az ígéretnek: "többet nem ugrálok az ágyon, nem ébresztem fel a babát, már aranyos vagyok, anya...". És tényleg az is, most a kádban az autó működését vettük sorra. Csak az a baj, hogy pontosan nem tudok válaszolni azon kérdésre, hogy hogyan és mihez kapcsolódnak az autó fogaskerekei. Kínomban megígértem neki, hogy Darren felnyitja majd a motorháztetőt, és elmutogat mindent. Olyan ciki, nem? Hogy egy ötéves rájön arra, hogy az anyja nem mindent tud, az oké, de hogy egy kétéves kérdése kifogjon rajtam?
Mostanában a teste működése is érdekli, idézek két gyöngyszemet:
-Ha eszem, egy csövön lemegy az étel és az ital a gyomromba, ami mint egy malom, megdarálja az ételt, italt és a beleimen át megy a fenéklukamba, ahol az ételnek annak a részéből, ami nem kell a testemnek, kaki lesz, az italból meg pisi. De A Zoé malma még pici a gyomrában, nem tudja megőrölni az ételt, csak a bubblisht.
-A lábam működik. Mozgatom. De ebben nem fogaskerekek vannak, hanem izmok. Az agyamból jön a parancs, a gerincemen át a lábamig, így tudom mozgatni. Te anya, ugye apa és a te lábadban is ilyen parancs van? Meg Fuzzy mancsában is?
Még jó, hogy bioszból ez a rész érdekelt, a lepkék óta nem égtem be újra e tantárgyból.
Mostanában, ha Zoé már alszik, nézzük a blogot is, abból is mindent megjegyez..főleg a videókat kéri, fel is fedezi, hogy azok a régi ruhái már nincsenek, "nem jól rám, de Zoé majd megkapja őket, ha megnő". Igen, így lesz. Nekem is nagy élmény a sok régi kép, ilyenkor döbbenek rá, hogy ez a gyerek, aki ilyeneket mond, tavaly ilyenkor még szótagokat, pár szót tudott mondani egyben.
Gyakoribb a babás játék is, a világítós babócája a babakatica, beteszi Zoé bölcsőjébe ringatni, s mondja,hogy sírt egy kicsit, de adott neki bubblisht, s most már alszik.
A következetlen nevelésem mellett a másik gond, mikor kettőnek egyszerre kellek. Megérdemli a kétéves, hogy anyja hozza le az ágyából ébredés után, s kicsit az ölében lehessen? Persze hogy. De emiatt nem szakítom félbe a szoptatást.
Egyedül még olyan logisztikai problémáim is vannak, mint az autóban elaludt gyermekek-valamelyiket egyedül kell hagynom. Hisz fejenként is alig bírom el őket, már Zoé is átment váltósúlyba, erősen tyúkszemesedik a kezem a hordozó fogójától. Vagy a szemétkivitel. Kulcsot zárna hagyni és futni, kivinni a szatyrokat, ekkor Mira a tévé előtt, kicsi a pihenőszékben, de bizony arra a 3 percre hóttegyedül vannak a házban. Nem gondolom, hogy rámcsenget emiatt a Gyivi, de mégsem vagyok teljesen nyugodt.
Szóval megint csak csajok maradtunk pár napra. Mostanra tényleg rutinos lettem, de felmerülnek ilyen-olyan kérdések. Például ma, altatom Zoét, szoptatom, Mira meg direkt ugrál az ágyról, még az ajtót is ránkcsapja, a baba szeme kinyílik, altatás restart...kilátásba helyeztem az esti mese megvonását, de következetelne szülő voltam, nem bírtam ellenállni a hatalmas csokiszemeknek és az ígéretnek: "többet nem ugrálok az ágyon, nem ébresztem fel a babát, már aranyos vagyok, anya...". És tényleg az is, most a kádban az autó működését vettük sorra. Csak az a baj, hogy pontosan nem tudok válaszolni azon kérdésre, hogy hogyan és mihez kapcsolódnak az autó fogaskerekei. Kínomban megígértem neki, hogy Darren felnyitja majd a motorháztetőt, és elmutogat mindent. Olyan ciki, nem? Hogy egy ötéves rájön arra, hogy az anyja nem mindent tud, az oké, de hogy egy kétéves kérdése kifogjon rajtam?
Mostanában a teste működése is érdekli, idézek két gyöngyszemet:
-Ha eszem, egy csövön lemegy az étel és az ital a gyomromba, ami mint egy malom, megdarálja az ételt, italt és a beleimen át megy a fenéklukamba, ahol az ételnek annak a részéből, ami nem kell a testemnek, kaki lesz, az italból meg pisi. De A Zoé malma még pici a gyomrában, nem tudja megőrölni az ételt, csak a bubblisht.
-A lábam működik. Mozgatom. De ebben nem fogaskerekek vannak, hanem izmok. Az agyamból jön a parancs, a gerincemen át a lábamig, így tudom mozgatni. Te anya, ugye apa és a te lábadban is ilyen parancs van? Meg Fuzzy mancsában is?
Még jó, hogy bioszból ez a rész érdekelt, a lepkék óta nem égtem be újra e tantárgyból.
Mostanában, ha Zoé már alszik, nézzük a blogot is, abból is mindent megjegyez..főleg a videókat kéri, fel is fedezi, hogy azok a régi ruhái már nincsenek, "nem jól rám, de Zoé majd megkapja őket, ha megnő". Igen, így lesz. Nekem is nagy élmény a sok régi kép, ilyenkor döbbenek rá, hogy ez a gyerek, aki ilyeneket mond, tavaly ilyenkor még szótagokat, pár szót tudott mondani egyben.
Gyakoribb a babás játék is, a világítós babócája a babakatica, beteszi Zoé bölcsőjébe ringatni, s mondja,hogy sírt egy kicsit, de adott neki bubblisht, s most már alszik.
A következetlen nevelésem mellett a másik gond, mikor kettőnek egyszerre kellek. Megérdemli a kétéves, hogy anyja hozza le az ágyából ébredés után, s kicsit az ölében lehessen? Persze hogy. De emiatt nem szakítom félbe a szoptatást.
Egyedül még olyan logisztikai problémáim is vannak, mint az autóban elaludt gyermekek-valamelyiket egyedül kell hagynom. Hisz fejenként is alig bírom el őket, már Zoé is átment váltósúlyba, erősen tyúkszemesedik a kezem a hordozó fogójától. Vagy a szemétkivitel. Kulcsot zárna hagyni és futni, kivinni a szatyrokat, ekkor Mira a tévé előtt, kicsi a pihenőszékben, de bizony arra a 3 percre hóttegyedül vannak a házban. Nem gondolom, hogy rámcsenget emiatt a Gyivi, de mégsem vagyok teljesen nyugodt.
A pici is megvan, sokat vigyorog, a pihenőszékben megpróbál felülni, de hasról még nem forog. Tárgyak után ügyesen nyúl,kapaszkodik. Most már megismer mindenkit, Mira nagyon tetszik neki, engem sem tekint két lábon járó tejcsárdának, apjának is kalimpál, hogy vegye fel. Viszont a fejlődés azt is jelenti, hogy már nem alszik délelőtt, sőt, nincs olyan sokáig el magában, vinni kell. Indiára is gyakorlunk ezzel a babazsákkal, eddig bevált:
És ma nemcsak Valentin-nap van, hanem Zoé is megnégyhónaposodott:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése