azaz még mindig talpon vagyok, Elton John dalával szólva. Eltelt két hét a bizonyos anyaszomorító csütürtük óta, és mostanra, úgy érzem, betörtem. Mindkét gyerek egyszerre alszik délután, meleg kaja naponta került az asztalra, mindenkin tiszta ruha van, jókedvűek vagyunk, jut idő a háztartásra is. Tudom, a három-és négygyerekeseknek kettő nyugdíjasklubnak tűnik, de nekem bele kellett szoknom a bábozásba. Mert ilyen érzés, mintha marionettfigurát táncoltatnék, minden zsinór az én kezemben, én igazítom. Néha táncol a figura, máskor kissé roskadozik...pl. Zoé hisztije elérte kedden a mélypontot, írd és mondd 6 órát üvöltött végig, s mindent próbáltam a hordozástól kedve a ringatásig, zenéig...Mirát meg sajnáltam, olyan kis aranyosan tett-vett, várta, hogy játszhassunk de ez nem jött össze, mert igencsak baltásgyilkos hangulatba kerültem az agysejtpusztító sírástól. Példát vehetek róla, mert ő ez alatt a 6 órás ordítás alatt EGYSZER fogta be a fülét, és mondta, hogy Zoé, most már elég legyen. Talán nem lesz olyan szangvinikus típus, mint én vagyok, s ezt egy cseppet sem bánnám. Igaz, ma Minnie egerét hozta oda, míg szoptattam, hogy "ez egy baba-cincin, egész nap sír, ezért most nem játszhatok veled." No komment. Illetve csak annyi, hogy én ezt így soha nem mondtam neki, de kedden bizony ez volt a helyzet. Azóta, kopp-kopp, nem ismétlődött ez a műsor, ha hisztizve is, de cicire tudtam rakni az élet apró királynőjét, akit igyekszek naponta kiszolgálni.
Mirával az altatás a sarkalatos pont, néha sajnos fél 3, 3, mire délután lerakom, s ekkor néha már akkor ébred, mikor sötét van, s nem, nem lehet korábban ébreszteni, mert az olaj a tűzre. Így kétszer is volt olyan, hogy este 11-re került ágyba, de olyan aranyos volt, engedelmes, szépen játszott, hogy nem bánom, legalább volt kettesben időnk. Ma kicsit bepipultam vagy inkább belefásultam, hogy nem alszik mese, hangyamásztatás a hátán, éneklés stb. után sem, hanem hatodjára mászom a lépcsőt, hogy visszarakjam, de ilyenkor a szemem előtt van, hogy egész jól alkalmazkodik a helyzethez és ő az egyetlen, aki külön szobában van- Zoé ugye nálunk van kiságyban. A pici amúgy kb. 8-fél 9 táján alszik el este, napközben van 3 félórás alvása meg ez a nagy, délutáni.
Amiben szigorúbb lettem, az a rendrakás, unom már, hogy taknyos zsepi, kajás bödön, telerajzolt lapok, minden a földön végzi. Bizony, ezeket fel kell szedegetnie és együtt pakolunk el, ha lusti rá, nincs valamicska (édesség, nass, rágcsa).
És akkor tegnap 9-1-ig bevállaltam ugye 3 mirakorú gyereket, mert az, hogy én is leadhatom három délelőttre egy héten, aranyat ér, házimunka, zoézás, vásárlás, pihenés-erre használom ezeket az órákat. A lakást sem fordították fel annyira, inkább a személyes konfliktusok száma nő, Emmy, a rangidős kislány májusban már 4 éves lesz és úgy manipulálja a legkisebbet, Landont, aki még csak 2 és fél, hogy nem igaz. Komolyan, szerelemes belé és azzal a kisfiúval senki nem játszhat, egymást átkarolva zárják el az utat a másik kettőtől. Itt is nagy kérdés, hogy bár én vagyok a gyerekcsősz, mennyire szóljak ebbe bele. Bizony nem leszek ott az oviban sem, ha Mirát kicsúfolják, nem játszanak vele. De mindig felülkerekedik bennem az anyatigris, amikor látom az arcán azt a meglepett fájdalmat, amit kivált belőle Emmy utálatoskodása: hagyd abba, te bébi vagy, nem játszhatsz velünk! Úgyhogy ha már egy ideje csak ez a kiközösítő játék megy, bizony szólok. Viszont ahogy nőnek, úgy eljátszanak egyre jobban, ha ezeket a kis konfliktusokat lesimítja az ember.
Tehát megvagyunk, nagyon örülök, hogy itthon vagyok velük. Volt több fénypontja ennek a hétnek. Mira, amint türelmes rajzol, Zoét fürdeti a kis kendőjével, vagy a bölcsőben ringatja, míg készül az ebéd. Vagy Zoé, aki megtanult kacagni, amikor lóbálom. Meg az a két esti alkalom, mikor mindkettővel az ölemben végigvettünk egy Weöres-kötetet, a Kisvakondot és a Telhetetlen kishernyót...Eric Carle művei ideálisak most, Mirának a sztori, Zoé meg jól bebandzsít a képekre.
A szitter:
Mirával az altatás a sarkalatos pont, néha sajnos fél 3, 3, mire délután lerakom, s ekkor néha már akkor ébred, mikor sötét van, s nem, nem lehet korábban ébreszteni, mert az olaj a tűzre. Így kétszer is volt olyan, hogy este 11-re került ágyba, de olyan aranyos volt, engedelmes, szépen játszott, hogy nem bánom, legalább volt kettesben időnk. Ma kicsit bepipultam vagy inkább belefásultam, hogy nem alszik mese, hangyamásztatás a hátán, éneklés stb. után sem, hanem hatodjára mászom a lépcsőt, hogy visszarakjam, de ilyenkor a szemem előtt van, hogy egész jól alkalmazkodik a helyzethez és ő az egyetlen, aki külön szobában van- Zoé ugye nálunk van kiságyban. A pici amúgy kb. 8-fél 9 táján alszik el este, napközben van 3 félórás alvása meg ez a nagy, délutáni.
Amiben szigorúbb lettem, az a rendrakás, unom már, hogy taknyos zsepi, kajás bödön, telerajzolt lapok, minden a földön végzi. Bizony, ezeket fel kell szedegetnie és együtt pakolunk el, ha lusti rá, nincs valamicska (édesség, nass, rágcsa).
És akkor tegnap 9-1-ig bevállaltam ugye 3 mirakorú gyereket, mert az, hogy én is leadhatom három délelőttre egy héten, aranyat ér, házimunka, zoézás, vásárlás, pihenés-erre használom ezeket az órákat. A lakást sem fordították fel annyira, inkább a személyes konfliktusok száma nő, Emmy, a rangidős kislány májusban már 4 éves lesz és úgy manipulálja a legkisebbet, Landont, aki még csak 2 és fél, hogy nem igaz. Komolyan, szerelemes belé és azzal a kisfiúval senki nem játszhat, egymást átkarolva zárják el az utat a másik kettőtől. Itt is nagy kérdés, hogy bár én vagyok a gyerekcsősz, mennyire szóljak ebbe bele. Bizony nem leszek ott az oviban sem, ha Mirát kicsúfolják, nem játszanak vele. De mindig felülkerekedik bennem az anyatigris, amikor látom az arcán azt a meglepett fájdalmat, amit kivált belőle Emmy utálatoskodása: hagyd abba, te bébi vagy, nem játszhatsz velünk! Úgyhogy ha már egy ideje csak ez a kiközösítő játék megy, bizony szólok. Viszont ahogy nőnek, úgy eljátszanak egyre jobban, ha ezeket a kis konfliktusokat lesimítja az ember.
Tehát megvagyunk, nagyon örülök, hogy itthon vagyok velük. Volt több fénypontja ennek a hétnek. Mira, amint türelmes rajzol, Zoét fürdeti a kis kendőjével, vagy a bölcsőben ringatja, míg készül az ebéd. Vagy Zoé, aki megtanult kacagni, amikor lóbálom. Meg az a két esti alkalom, mikor mindkettővel az ölemben végigvettünk egy Weöres-kötetet, a Kisvakondot és a Telhetetlen kishernyót...Eric Carle művei ideálisak most, Mirának a sztori, Zoé meg jól bebandzsít a képekre.
A szitter:
Zoé, úgyis mint az ütvefúró szinonímája, azon az ominózus kedd estén:
1 megjegyzés:
hu, hat orat uvoltott?? te jo eg. Ha mar ugyis eljon az ilyen pillanat, egyszer probald ki az esti hat oras fektetest. Gyere ki a szobajabol (vagy a tietekbol) es hagyd hogy nyugodjon meg. Van ra eleg jo esely hogy nem tartana hat oraba; valoszinu kevesebb mint ketto. A korai lefekves hihetetlen kulonbseg, neki is, mert kipiheni magat, neked is, mert nem teped ki a hajad es van extra ket orad Mirara, csak ra. A csalad az egy egyseg, Zoe is resze, de te es Mira is! Nalunk legalabbis nagyon bevalt a dolog...le nem tudom irni a kulonbseget. Komolyan.
Pang
Megjegyzés küldése