Közkívánatra egy kis locsifecsi a nagylányomtól, most már cetlire írom a slágvortokat, hogy a jobb beszólásokat megjegyezzem.
Mielőtt beszállunk a kocsiba, feltekint:
- Nézd, anya, megy az ég! És táncolnak rajta a felhők.
Az olvadó hó megfagyott, én a kezét fogom, ő csúszkálni próbál rajta:
-Anya, befagyott. Jég. Látod, mint a hűtőszekrényben a jégkockák.
Tegnap volt a névnapom, amire egy szép, sokszínű-szirmú virágot rajzolt. A kezét is nyújtja, amin ott van a képzeletbeli ajéndékom. Még megmaradhatott a karácsony benne, mert mikor kérdezem, mi, az, ez a válasz:
-Fényképezőgép anya, kicsi és lapos. Épp neked való!
Számítógépnél ülök, a figyelmem kéri:
-Anya, idefordítod a fejed?
Fürdőszobában vagyunk Méri mamával, épp Zoét fürdetjük:
-Én is csatlakozhatok?
Lent megyünk ki a hóba, a pincén át:
-Fuzzy szobáján keresztül? (Hehe, ez nagyjából jelzi is a macsak státuszát nálunk...)
Kitérek a bosszúságra is: tegnap Darren megy le, hogy rágyújtson a cigire, ijedt arccal hív engem is. Olyan szag volt, mintha több tucat gyertya leégett volna. Azt hittük, gáz szivárog, de mikor D kiment, látta ám, hogy a szomszédnőmnek a fia, a 2o éves Jonathan több sráccal pöfékel valami gyanúsat. Vízipipa, marihuána, tökmindegy, de el lehet képzelni, milyen szinten szívták, ha átjött hozzánk és még fent, a nappaliban is éreztük. Tudtam, mikor a srác szeptemberben hazajött, hogy nem lesz ennek jó vége, már múlt hétvégén iszonyatos robaj hallatszott át, veszekedtek néhány fakjúval megspékelve majd Jonathan átkopogott, hogy van-e pótkulcsunk, mert az anyja kizárta...és most ez. Pedig jól indult a kapcsolatunk 7 éve, de mióta a férj, Patrick lelépett, kicsit úgy érzem magam, mintha gettóban élnénk.
Na szóval kihívtuk a zsarukat, mert mégis csak illegális drogok, jön át a szellőzőn. Nem a 911-et hívtuk, hanem a helyi rendőrőrsöt, akik felvették az adatokat, de aztán nem jöttek ki, mert a banda épp lelépett, kár végül is nem történt...ez a bosszantó, én ezt nem akarom elviselni. Még egy lakóparkban sem, ahol ugye elvileg alkalmazkodunk egymáshoz, de ez túlment az én határaimon.
Íme pár múltheti kép, családi portrék és mai havas-sajnos mind porhó, hóembert nem tudtunk építeni, de cserébe megtanulta Mira, hogyan kell bottal hóba rajzolni, hóangyalt csinálni. Kint is maradtunk, míg át nem ázott a kesztyűje.
Mielőtt beszállunk a kocsiba, feltekint:
- Nézd, anya, megy az ég! És táncolnak rajta a felhők.
Az olvadó hó megfagyott, én a kezét fogom, ő csúszkálni próbál rajta:
-Anya, befagyott. Jég. Látod, mint a hűtőszekrényben a jégkockák.
Tegnap volt a névnapom, amire egy szép, sokszínű-szirmú virágot rajzolt. A kezét is nyújtja, amin ott van a képzeletbeli ajéndékom. Még megmaradhatott a karácsony benne, mert mikor kérdezem, mi, az, ez a válasz:
-Fényképezőgép anya, kicsi és lapos. Épp neked való!
Számítógépnél ülök, a figyelmem kéri:
-Anya, idefordítod a fejed?
Fürdőszobában vagyunk Méri mamával, épp Zoét fürdetjük:
-Én is csatlakozhatok?
Lent megyünk ki a hóba, a pincén át:
-Fuzzy szobáján keresztül? (Hehe, ez nagyjából jelzi is a macsak státuszát nálunk...)
Kitérek a bosszúságra is: tegnap Darren megy le, hogy rágyújtson a cigire, ijedt arccal hív engem is. Olyan szag volt, mintha több tucat gyertya leégett volna. Azt hittük, gáz szivárog, de mikor D kiment, látta ám, hogy a szomszédnőmnek a fia, a 2o éves Jonathan több sráccal pöfékel valami gyanúsat. Vízipipa, marihuána, tökmindegy, de el lehet képzelni, milyen szinten szívták, ha átjött hozzánk és még fent, a nappaliban is éreztük. Tudtam, mikor a srác szeptemberben hazajött, hogy nem lesz ennek jó vége, már múlt hétvégén iszonyatos robaj hallatszott át, veszekedtek néhány fakjúval megspékelve majd Jonathan átkopogott, hogy van-e pótkulcsunk, mert az anyja kizárta...és most ez. Pedig jól indult a kapcsolatunk 7 éve, de mióta a férj, Patrick lelépett, kicsit úgy érzem magam, mintha gettóban élnénk.
Na szóval kihívtuk a zsarukat, mert mégis csak illegális drogok, jön át a szellőzőn. Nem a 911-et hívtuk, hanem a helyi rendőrőrsöt, akik felvették az adatokat, de aztán nem jöttek ki, mert a banda épp lelépett, kár végül is nem történt...ez a bosszantó, én ezt nem akarom elviselni. Még egy lakóparkban sem, ahol ugye elvileg alkalmazkodunk egymáshoz, de ez túlment az én határaimon.
Íme pár múltheti kép, családi portrék és mai havas-sajnos mind porhó, hóembert nem tudtunk építeni, de cserébe megtanulta Mira, hogyan kell bottal hóba rajzolni, hóangyalt csinálni. Kint is maradtunk, míg át nem ázott a kesztyűje.
2 megjegyzés:
Hu te ezt nem bosszanto, ez verlazito! Azert a rendorseg hamarabb is kijohetne. Nagyon durva.
Kepek szuperjok! Tokeletes ho-angyalkat csinalt. :)
jok a csaladi eletkepek :) Latom Fuzzy sem maradt ki! Szomszed fia meg... inkabb nem is mondok semmit! - ZsuK
Megjegyzés küldése