India!

Nos hát, nagyon kedvezményes árral lefoglaltuk az utat, március 29-én indulunk és két hetet maradunk. Fel is hívtam a légitársaságot, hogy megrendeljem Zoé bölcsőjét. Ebből ugye csak a fal mögötti üléseknél van lehetőség, ahova a kisgyerekes családokat teszik amúgy is. Múltkor egy hónappal az utazás előtt nem volt hely, akkor Mira 7 hónaposan a Boppy szoptatóspárnámon utazott, ami igen jó ötletnek bizonyult. Most neki már saját ülése lesz, de a picit nem akarom órákra az ülemben tartani. Erre a hölgy, hogy nem tudják garantálni a bölcsőt.  Mondom hogyhogy nem? Múltkor tudták másoknak, mikor én későn futottam és csak a füle jutott? Na, nagy nehezen bepötyögte a foglalási igényt, remélem nem adják oda másnak. Mert amúgy ez a Jet Airways, kiváló légitársaság, a turistaosztályon is elég elkényeztetik az embert, gombnyomásra mosolyogva ugrottak, finom volt a kaja, viszonylag kényelmesek az ülések. Szóval bízom benne, hogy nem a Survivor legdurvább részére fog hasonlítani az utunk két kicsivel. Mira imád utazni, a tömeget, a hangzavart, sok embert, Indiát neki találták ki, remélem Zoé követi a jó példát.
Közben próbálom beszerezni a sógornőm listájáról a megvásárolható holmikat-becsületére mondva, felajánlotta, hogy kifizeti és mondta, hogy minden dolog opcionális, no de olyan dolgok voltak benne, mint Barbie-ház, autóporszívó, fritőz (az ottani 13o volthoz...pfff). Nem privátjettel megyünk, nem értem, hogy gondolja, hogy ezek elférnek. Múltkor megnéztem a játékboltban a Barbie-házat, na az nem fér be a legnagyobb bőröndbe sem. Szétszedni a dobozt meg nem akarom, mert láttam, hogyan hajigálják a koffereket. A kisfiú teleszkópot kért. Jó, hogy nem űrhajót, ugye?
Na jó, nem kezdem, lényeg, hogy a sógornő a bevásárlási listával kapcsolatban tett kérdéseimre nem felel, helyette Darrennel kommunikál-múltkor megsértődött, mert be mertem pipulni azon, hogy 4 órás vonatút után izzadtan, lucskosan az ottani hőségben, babával a hordozóban több, mint 4o percet vártunk rájuk. Előre mondtam férjemnek, hogy kétszer volt már dráma, most megyünk harmadszor, de ez az utolsó esélyük. És azért nem a hotelt választottam, mert ott szabadabban mozgunk, főzök Mirának, csinálok kávét mikor akarok plusz a gyerekeim és az unokatesók (Adytia, az unokaöcsém már 1o, unokahúgom, Aditii 7 évesek) nem sűrűn találkoznak. És Darren apukája, Bala tata is csupán két utcára lakik onnan. Hát a vak is azt mondta, majd meglátjuk...