Ismét optimista vizekre evezhetek, van is rá okom...az erős kezdés után jutalom volt ez az utóbbi 2 nap, tényleg. Valahogy beállt egy ritmus, igaz, most apa is itt van és segít, főleg mikor az "anya csak egy van, de kettő kéne belőle"-momentumok jönnek, azaz mikor mindkettőnek azonnal kellek. Mira orrát most félpercenként kell fújni, sajnos nem úszta meg a csütörtöki pocsolyagázolást, ugat is, mint a fóka, de láza nincs és a kicsi sem kapta el. Na most szoptatás közben orrot fújni nem igazán ideális, nagyon óvatosan kell tartani a zsebkendőt is, Mira eleve gyűlöli, hogy az arcához érnek, nem még megmosni, tisztítani, orrot nyomorgatni...
Na, ahogy ezeket a sorokat írtam, Mira épp felsírt, tömött orral nem tud aludni, Zoét pedig lehoztam, mert ő meg jókedvűen elkezdett kurjongatni. Pedig épp örültem, hogy úgy, mint tegnap, egyszerre alszanak délután.
Lehet, hogy másnak is segítség, ezért leírom, hogy nálunk így egy kicsivel és egy picivel minden spontán mód zajlik, de két dolgot megpróbálok napirendesíteni: a reggeli kelést és a délutáni altatást. Mondanám az estit is, de általában Zoé már nyolckor lefekszik, Mira inkább fél 9-9 táján, amíg a picit altatom, nézhet kisvakondot. És mivel Méri mama elment, most én ringatom dalokkal álomba, mivel nem érdekem, hogy a lépcsőn randalírozással, hahózással és ágyból kimászkálásával felverje a picit-na meg azért is, mert így egyszerűbb, mint hatodjára felcaplatni és ágyba tenni. A délutáni elemfeltöltés talán a legfontosabb-nekem is, meg a gyerekeknek, hogy ne legyen nyügi a délután.
De abban pl. spontán vagyok, hogy ha mindketten jókedvűek, aktívak, akkor "hagyom a dagadt ruhát másra", leülök játszani. Ma pl. a konyha csatatér, a nappali padlóján szétszóródott müzli felett Mira megkérte, hadd rajzoljon az ablakra. És nem mondtam nemet. Persze ezzel, meg a festéssel, gyurmázással nagy a pacsmag, de olyan jól elvan vele és nemcsak pár percig, szépeket is alkot.
Mostanában Zoét is vigasztalja, múltkor ledobott mellé egy csomag kockát, hogy játsszon vele, arra már nem gondolt, hogyan cipzározza ki a tasakból a baba azokat, na de mégis.
És a dumája továbbra is haláli, ma reggel felkiált apjának, hogy jöjjön már le: apiiii! majd rámnézve: semmi válasz. Vagy megáll a lábbal hajtható autójával, s felsóhajt, mint én szoktam, ha sokat állunk pirosban: itt nem divat a zöld. :)
Mondtam múltkor a geomagot, itt magnetix néven fut és melegen ajánlom, de 3 év alatt csak akkor, ha tuti nem veszi a szájába a gyerkőc. Ez egy Thomas vonat, rengeteg kerékkel:
Na, ahogy ezeket a sorokat írtam, Mira épp felsírt, tömött orral nem tud aludni, Zoét pedig lehoztam, mert ő meg jókedvűen elkezdett kurjongatni. Pedig épp örültem, hogy úgy, mint tegnap, egyszerre alszanak délután.
Lehet, hogy másnak is segítség, ezért leírom, hogy nálunk így egy kicsivel és egy picivel minden spontán mód zajlik, de két dolgot megpróbálok napirendesíteni: a reggeli kelést és a délutáni altatást. Mondanám az estit is, de általában Zoé már nyolckor lefekszik, Mira inkább fél 9-9 táján, amíg a picit altatom, nézhet kisvakondot. És mivel Méri mama elment, most én ringatom dalokkal álomba, mivel nem érdekem, hogy a lépcsőn randalírozással, hahózással és ágyból kimászkálásával felverje a picit-na meg azért is, mert így egyszerűbb, mint hatodjára felcaplatni és ágyba tenni. A délutáni elemfeltöltés talán a legfontosabb-nekem is, meg a gyerekeknek, hogy ne legyen nyügi a délután.
De abban pl. spontán vagyok, hogy ha mindketten jókedvűek, aktívak, akkor "hagyom a dagadt ruhát másra", leülök játszani. Ma pl. a konyha csatatér, a nappali padlóján szétszóródott müzli felett Mira megkérte, hadd rajzoljon az ablakra. És nem mondtam nemet. Persze ezzel, meg a festéssel, gyurmázással nagy a pacsmag, de olyan jól elvan vele és nemcsak pár percig, szépeket is alkot.
Mostanában Zoét is vigasztalja, múltkor ledobott mellé egy csomag kockát, hogy játsszon vele, arra már nem gondolt, hogyan cipzározza ki a tasakból a baba azokat, na de mégis.
És a dumája továbbra is haláli, ma reggel felkiált apjának, hogy jöjjön már le: apiiii! majd rámnézve: semmi válasz. Vagy megáll a lábbal hajtható autójával, s felsóhajt, mint én szoktam, ha sokat állunk pirosban: itt nem divat a zöld. :)
Mondtam múltkor a geomagot, itt magnetix néven fut és melegen ajánlom, de 3 év alatt csak akkor, ha tuti nem veszi a szájába a gyerkőc. Ez egy Thomas vonat, rengeteg kerékkel:
Zoé meg még mindig cicisztrájkol, de egyre rövidebb időre, csak kinövi ezt is. Viszonylag szépen elvan a játszószőnyegen, pihenőszékben ha épp jókedvű, nagyjából 3 órát tud fennmaradni egyhuzamban, az éjszakát meg egy szoptatással végigalussza, csodás. Szóval az, hogy ő ilyen tankönyvi kisbaba, nagyban segít, hogy pihenten kezdem a napot reggel 7-kor, mikor a csajok kelnek. Tegnap még egy mozit is meg tudtunk nézni jóurammal. Hát így vagyunk, ha csak ilyenre sikerül a napjaink többsége, meg leszek elégedve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése