Pár-beszéd

Ma reggel beszéltem Darrennel skype-on. Már az arcán láttam, hogy akar valamit.
-Szívem, ismered a HP céget?
-Persze, miért? (Khm, nem vagyok informatikus, de annyira HP sem, hogy ne ismerjem a HP-t, haha.)

-Mert egyes részlegeik bezárnak, és az eredetileg 4oo dollárba kóstáló tabletet 99-ért megkaphatjuk.

-És mire jó az?

-Hát..Mirának! Nézheti rajta a Kisvakondot..

-Jól értem, egy kétévesnek akarsz venni ilyen komoly ketyerét? Mikor a játék laptopjára is rááll? Ha erre rálép, széttörik.

-Meg neked is, képzeld, a konyhában is netezhetsz.

-Ja, de jó, két lépésre a laptoptól lesz még hely, kell is, mint kutyának a bot.

-Miért? Majd meglátod, milyen jó, ki sem akarod engedni a kezedből...pl. vécézés közben is olvashatsz. Úgyis szoktál könyvet vinni.

Na itt álljunk meg egy szóra. Darren egy nagyon spórolós ember. Indiában ő úgy nőtt fel, hogy folyóvíz nem volt, fazékban forralt vízzel mosakodott, tartálykocsi hozta az ivóvizet, mindenki felsorakozott csöbörrel, vödörrel. Talán 3 játéka volt, ebből egyet kinyírt az apósom, rálépett egy kisautóra. Koleszos korában épp haragban volt az apjával, ismerősöknél aludt olyan matracon, amit el kellett égetni, mert az ágybogár vörösre csípte minden nap. Akkor megfogadta, hogy nem lesz szegény soha de soha. Kolesz után Indonéziában dolgozott, és ugyanazzal a 3 barátjával, akik oda is mentek, eljöttek az USA-ba szerencsét próbálni. Először jogsija sem volt, az első keresetéből vett egy széket meg egy tévét. És hóban-szélben mérföldeket gyalogolt a szatyraival. Innen jutott el oda, ahol most vagyunk, és én nagyon büszke vagyok rá. nem fösvény, szívesen ad ki pénzt pl. jó minőségű, hosszan tartó dolgokra, de figyel arra, hogy legyen tartaléka, vagy a gyerekeinknek koleszra félretett pénze. Ejj, mamim hogy keblére ölelné, ha élne, az ő szavajárása volt az, hogy fiam, rakd élire a pénzt. Bevallom, én is jól jártam, mert bennem nincs ilyen anyagi érzék, meg zsidó vér. Hiába, a Chetiar kaszt sarja, akik régen kereskedők voltak.

De itt be is fejezem a fényezést, mert egy dolog, a technika kivétel ez alól. Az irodáját csak cabel country-nak hívom, billentyúzet, monitorok, és huzalerdő várja az oda betoppanót. Én meg ezekben dinó vagyok. Nekem elég egy olyan mobil, ami hív és sms-t küld, nem merül le naponta az aksija. Az sem érdekel, hogy a kis digitális kamerám csak 8 megapixeles, most már duplaannyival árulják, de komolyabb fényképekhez ott a tükörreflexes gépem, szintén Darren ajándéka. Minek, minek nekem tablet, pláne Mirának?

-Darren, figyu. Egész nyáron spórolok, ahogy tőled tanultam. Mirának alig vettem új cuccot, mert volt tavalyról, amit jó érzékkel a szezonvégi kiárusításon vettem. Már három hónapja ugyanabban a terhessortban járkálok. A babának, bár már a 32. hetet taposom, egy büfirongyot se vettem, oké, örököl mindent, de azért egy komód kéne a cuccainak. Mirának meg őszi, téli cipő, ruhák, mert nőtt, mint a gomba.

-Hát vedd meg, ami kell, ki mondta, hogy ne?

-Azt hittem, spórolunk! Bezzeg ha egy újabb női táskáról lenne szó, csak úgy...

-Hát jó, hogy mondod, mennyi is van? (kaján mosoly)

-Három. Ebből egy nagy fekete bőr, a másik egy szép kistáska, de valóban, ezeket nem hordom, mert a mostani bordóba belefér Mirának egy pelenka meg víz is, praktikusabb.

-És a pincében?

-Ott még a magyar táskáim vannak, amikhez semmi közöd. Alkalomadtán kiszanálom.

-És a piros? Vászon?

Na, itt gondolkoznom kell, á, megvan. 2oo3-ban kaptam tőle egy szép táskát, ami 3 év alatt kiszolgált, azaz már 5 éve nincs meg. Hihetetlen, úgy állítja be, mintha plázacica lennék. Felszívom magam.

-Akkor most azt is megbeszéljük, hogy 2oo3 óta hány kütyüt vettünk? Esetleg kezdjük Ádámnál és Évánál. Tudod, ha meg akarod venni a tabletet, vedd! De akkor ne kérd ki a véleményem, megmondtam, szerintem a kétévesnek pazarlás és felesleges, nekem nem kell, hát ki marad? Valld be, hogy te akarod nyomkodni.

Csend a vonal másik végén. Darren lebukott, mint a gyöngyhalász. Vigyorgunk mindketten.

-Na jó, beszélj a lányoddal, amennyit tudsz. (Ez sajnos nem hosszú, Mirának nagyon hiányzik az apja, holmi videotelefonnal nem lehet kiengesztelni, nem ül ide be-max. annyit hajlandó mondani, hogy bye, apa, szeretlek.)

Befejezzük a beszédet, fél óra múlva hív telefonon.

-Na, nem lesz tabletünk. Itt állok a Best Buy (elektronikai szaküzlet) előtt, és százan vannak előttem a sorban. Ezt én ki nem várom.

-Jaj, de sajnálom-mondom tettetett együttérzéssel.

-Képzelem-morogja.

Idén októberben leszünk 6 éves házasok. Még mindig imádom.