Irén és egyebek

 Most, hogy lassan vége a konyhai munkálatoknak (lesznek képek, ígérem), megkockáztattam az ablakpucolást. Nem számolom meg, mennyi van, de elég sok. Tudom, nagyképűségnek tűnhet és örüljek neki, mert az annyi szobát is jelent, de ez egy nemszeretem dolog nálam. Mikor elkezdtem múlt kedden, két nagyobb felhő tűnt fel fenyegetően az égen, összevontam a szemöldököm és el is mentek. Na. Egész hétre szép időt jósoltak, azért mertem nekiesni, mert írd és mondd 5 éve van már úgy, hogy ablakpucolás után 1-2 napon belül esik az eső, akármit mondtak korábban. Idén talán megúsztam. És aznap este jött a hír,, hogy a karibi térségben hurrikán formálódik, Irene néven, a Karolináknál éri el az USA partjait, onnan pedig felszáguld északra, a mi államunkat is érintve. Nem teljesen tudományos hipotézis tehát, hogy Irén az én ablakpucolásom miatt jött a nyakunkra. Sajnálom, na. Sajnálom a többtízmillió embert, aki zsugorfóliás vizekkel, zseblámpákkal és konzervlevesekkel tartott haza, mert Irén beharangozása nagyobb volt, mint a valós pusztítás. Én is készültem, még jó, hogy egy kádnyi vizet nem engedtem vécéöblítés céljára, mert itt nem ment el az áram. A legijesztőbb egy szélroham volt, ami 9o fokig hajlította le a fákat, majd néhány ágat letört:

Na meg úgy ömlött hozzá az eső, amilyet életemben nem láttam, félméteres sugárban köpte az eresz. Mira kedves kis eufemizmusa reggel, mikor kinézett: "A nap nem süt." Azt hiszem, ez a legkedvesebb bók, amit Irén csak kaphatott.

Megjött Darren is, ma délután ment el, vasárnap ugye nem lehetett. Mira majdnem szétpattintotta a gyerekülés pántjait a kocsiban, mikor meglátta. Apa volt a sztár pár napig, igaz, reggel félálomban hallottam, hogy engem is hív, még szerencse, hogy nemcsak díszlet vagyok. :) Tegnap igazi álomcsaládként gyurmáztunk, rajzoltunk mindhárman.

Alvás területén nincs sok változás, délutn könyörög, hogy no sleep, de ma is a szőnyegen terült el szegényke, majd próbálom ébreszteni. Ha csak másfél órát alszik sem lehet lerakni éjjel 1o előtt.

Van sok új mondása is, mindre nem emlékszem, de ízelítőnek:

-Tükörben nézi magát, felhúzott pizsamafelsővel: a hasam pici és lapos. Anya hasa naaaaaagy és kerek. Kisbaba benne.

-Darren: Rajzoljak vonatot neked? Mira: yeah, let me see. (Igen, hadd lássam.)

-Újabban drámázik, hogy szomorú és fáj valamije: Jaj, segítség, lába fáj! Megkérdezem, mitől. Semmitől! Na, addig jó.

-Már elnyalogatott egy fagyit, de még kér. Mondom, egy nap, egy fagyi. Ettél egy gyümölcsöset. Kérj valami mást. Válasz: Csokifagyit!

Testi fejlődés címszó alá pedig felírhatjuk, hogy már igazi lábemeléssel fut, és egyszer, mikor megnevettettem, megszámoltam a fogait is: kinőtt az összes tejfog, 1o fent is, lent is. Ebben szerencsém volt, egyik miatt sem volt álmatlan éjszakám, talán tucatszor ha tettem rá fogínykenőcsöt és kétszer fájdalomcsillapítót is, de ennyivel megúsztam.

Itt egy ébredés utáni képe, az elmaradhatatlan pötyikkel és a focilabdával: